English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Püspökök
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Családjaink.hu
Eucharisztikus Kongresszus
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil Katolikus média bővebben





Erdő Péter bíboros újévi üzenete (Magyar Katolikus Rádió, 2005. január 1.)
2005. január 1., szombat 15:47

Jézus Krisztus nevében kezdjük az esztendőt. Az ő neve pedig azt jelenti számunkra: Isten a szabadító. Forduljunk hozzá bizalommal és reménységgel, mert ő nem engedi, hogy gondjaink szövedékében eltévedjünk, hogy foglyai maradjunk az emberi önzés és rövidlátás visszahúzó erőinek, a saját hibáinknak és bűneinknek.

II. János Pál pápa idén január 1-re, a béke világnapjára küldött üzenetében Szent Pál apostol mondását állította elmélkedése középpontjába: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21). A béke és az emberhez méltó közösségi élet nem magától alakul ki közöttünk, hanem hosszú és fáradságos igyekezet eredménye. Ennek során kell a jónak felülkerekednie bennünk magunkban és környezetünkben is. A világ különböző pontjain ma is gyilkos háborúk zajlanak, szenvedés és igazságtalanság sújtja az emberek millióit. Nyilvánvalóvá vált előttünk, hogy igazságtalanságra, gyűlöletre nem lehet igazságtalansággal és gyűlölettel válaszolni, hisz világszerte ilyen helyzetekből alakulnak ki a háború és a gyilkosság ördögi körei. Csakis a jó és a szeretet szakíthatja meg az erőszak és az igazságtalanság láncolatát. Ezért olyan szükséges az egész emberiség nagy családja számára, hogy közösen keressük a jót, hogy az Istentől kapott kincset – mely közös erkölcsi értékünk – összefogva mutassuk meg a világnak. Ez a kincs, ezek a szabályok és értékek a Teremtő akaratából élnek szívünkben, és képesek arra, hogy az embereket különbségük ellenére is összekapcsolják egymással.

Az emberi szívből kiirthatatlan közös értékeket és normákat a lelkiismeret fejlesztésére irányuló valódi neveléssel tehetjük szilárddá és tudatossá. Olyan neveléssel, amely a gyerekeket, a fiatalokat és a felnőtteket is úgy tanítja a jóra, hogy figyelmüket a teljes, szolidáris, emberséges magatartásra irányítja, amelyet az Egyház meggyőződéssel vall, és az isteni kinyilatkoztatás fényében szemlél. Ez az a szolidaritás, melynek szívbeli együttérzésnek kell lennie elsősorban a hozzánk legközelebb állók, azután a tágabb környezetünk tagjai iránt. De ebből az együttérzésből senkit nem szabad teljesen kizárnunk.

A szívnek ez a nyitottsága a forrása azután a segítő szeretet tetteinek is. Manapság gyakran értesülünk katasztrófákról, háborúkról, embertelenségről közeli és távolabbi világunkban. De elevenen átéljük azt is, hogy mennyire kevés az, amit személy szerint tehetünk. Ezért fenyeget bennünket a ridegség és az érzéketlenség veszélye, a közömbös keményszívűség kísértése. Sokan érezhetik úgy, hogy nem érdemes mások problémáival foglalkozniuk, hiszen a világ bajait úgysem tudják megoldani. Csakhogy Isten előtt éppen azért vagyunk felelősek, amire mégis lehetőségünk nyílik. Tehát fokozottan számot kell adnunk azért, hogy családunk tagjai, vagy a környezetünkben élő betegek, szegények érdekében megtettük-e azt, ami tényleg módunkban állt. De ha nem tettük meg, ha százszor elmulasztottuk is, ha mulasztásaink káros következményét látjuk is magunk körül, mégsem mondhatjuk, hogy már úgyis mindegy. Újra kell kezdenünk, ha kell százegyedszer is, mert minden évvel, minden pillanattal újabb lehetőséget kapunk ajándékba. Lehetőséget arra, hogy Isten szeretetének közvetítői legyünk, hogy mégis valamivel jobbá tegyük magunkban és magunk körül a világot.

Az idei év az Eukarisztia éve. Ha napközben el tudunk vonulni, hogy csendben imádjuk az Oltáriszentséget, ha szentáldozás után össze tudjuk magunkat szedni annyira, hogy legyen kedves szavunk Hozzá, akkor nemcsak megpihenünk, hanem szabadabbakká is válunk. Ha csendben nézzük Őt, lassan az Ő szemével kezdjük látni a világot. A hangos és fontosnak látszó dolgok, események a helyükre kerülnek, a csöndes emberek szerénynek látszó gondjai és örömei, a helyzetek mélyén meghúzódó diszkrét örömök, fájdalmak és nagyszerűségek pedig felemelkednek és elnyerik méltó helyüket az életünkben. Legyen az idén mindannyiunk számára az Oltáriszentségben is Isten a szabadító. Bízzuk újra életünket Krisztusra!

Áldott újesztendőt kívánok a Katolikus Rádió minden kedves hallgatójának!

(elhangzott 2005. január 1-jén éjfélkor, a Magyar Katolikus Rádió műsorában.)








Napi evangelium
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
  Jn 13,1-15

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum