„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek”,  ezekkel a szavakkal ígéri meg Jézus az utolsó vacsorán egybegyűlt tanítványainak kínszenvedése előtt a béke ajándékát, hogy lelkükbe öntse azt az örömteli bizonyosságot, hogy állandóan velük marad.

A római liturgikus hagyományban a békeköszöntés helye a szentáldozás előtt van, sajátos teológiai jelentésének megfelelően.

A Dicasterium, XVI. Benedek megbízása alapján már 2008 májusában feltette a kérdést a püspöki konferenciáknak, véleményüket kérve azzal kapcsolatban, hogy a békeköszöntést fenntartsuk-e a szentáldozás előtt, ahol jelenleg van, vagy helyezzük-e át a liturgia egy másik pontjára, hogy ezzel segítsük a gesztus megértését és végzését. Kellő és elmélyült meggondolás után úgy véltük, alkalmas a római rítus liturgiájában a hagyományos helyén megőrizni a békeköszöntést és nem vezetni be szerkezeti változásokat a Római Misekönyvbe. A következőkben néhány praktikus intézkedést sorolunk fel, amelyek segítik jobban kifejezésre juttatni a békeköszöntés tartalmát és moderálni megjelenésének azon formáit, amelyek zavart keltenek a liturgikus közösségben, éppen a szentáldozás előtt.

A körlevél teljes szövege itt olvasható.

Nyomtatóbarát változat