A hatodik munkaülésen tovább folyt a megbeszélés az Instrumentum laboris-ban előre meghatározottak szerint a következő témáról: „Nehéz lelkipásztori helyzetek (II. rész, 3. fejezet). Családi élethelyzetek / Az azonos nemű személyek közötti együttélésről”.

Elsőként azt emelték ki a hozzászólások, hogy az Egyház nem vámhivatal, hanem atyai ház, és ezért türelmesen segítséget kell nyújtania minden személynek, azoknak is, akik lelkipásztori szempontból nehéz helyzetben vannak. A valódi katolikus Egyház magába foglal egészséges családokat éppúgy, mint válságban lévőket, s ezért a megszentelődésre irányuló mindennapos törekvésünknek nem szabad közömbösnek maradnia a gyengeségekkel szemben, hiszen a türelembe az is beletartozik, hogy tevékenyen segítjük a gyengébbet.

Ami a házasságok semmisségére irányuló pereket illeti, többen észrevételezték, hogy szükséges az eljárások egyszerűsítése (valamint több világi hívő bevonása az egyházi bíróságok tevékenységébe), ugyanakkor felhívták a figyelmet a felületesség veszélyére és arra, hogy mindenkor biztosítani kell az igazság és a felek jogai iránti tiszteletet. Ez azért is így van, hangzott el, mivel a per nem ellentétes a lelkipásztori szeretettel. Az igazságszolgáltatásban megmutatkozó lelkipásztori szolgálatnak kerülnie kell a bűnössé nyilvánítás elképzelését, és előtérbe kell helyeznie az egyes esetek feszültségtől mentes megközelítését. Ugyancsak a házasság semmisségével kapcsolatban felmerült a lehetőség, hogy létrejöjjön egy adminisztratív út, amely nem helyettesítené, hanem kiegészítené a bírósági utat. Az a javaslat született, hogy a püspököket illesse meg a döntés, mely kéréseket kezeljenek ezen az adminisztratív úton.

Erőteljesen kiemelték a felszólalók, hogy tisztelettel kell fordulni azon elváltak felé, akik újra megházasodtak, mivel gyakran megpróbáltatások között élnek vagy társadalmi igazságtalanságok sújtják őket, csendben szenvednek és törekszenek rá, hogy fokozatosan, minél teljesebben részt vehessenek az Egyház életében. A lelkipásztorkodásnak az ő irányukban nem az elnyomást, hanem az irgalmat kell felmutatnia.

Ami a poligámiát illeti, egyrészről elhangzott, hogy csökkenő tendenciát mutató jelenségről van szó, amely a vidéki életmódhoz kapcsolódik, miközben az urbanizáció halad előre napjainkban; másrészről azt is megemlítették, hogy léteznek poligámiában élő emberek, akik megtértek a katolicizmusra és szeretnének a keresztény beavatás szentségeihez járulni. Felmerült a kérdés, hogy ilyen helyzetekre léteznek-e pasztorális szabályok, hogy a kellő mérlegeléssel viszonyuljanak ezekhez a helyzetekhez.

A megbeszélés visszatért ezután a házasságra való komolyabb felkészítés szükségességéhez, főként a fiatalok esetében, akik előtt fel kell mutatni a szentségi házasság szépségét és biztosítani kell számukra a megfelelő érzelmi nevelést, ami nem lehet puszta erkölcsi buzdítás, amiből csak vallási és emberi analfabetizmus fakad. A házasságra való felkészítéshez az emberi személy valódi fejlődése szükséges.

A szabad vitának fenntartott órában (este 6 és 7 óra között) a hozzászólások konkrét tapasztalatokat és modelleket mutattak be az újraházasodott elváltak körében végzett lelkipásztori munkára, a meghallgatás csoportjain keresztül. Fontos, amint ez elhangzott, hogy elkerüljük az erkölcsi ítélkezést, a „folyamatos bűn állapotában tartózkodásról” való beszédet. Inkább igyekezzünk megértetni, hogy ha valaki nem járulhat az Oltáriszentséghez, ez nem zárja ki teljességgel a Krisztus kegyelmében való életet. Az, hogy valaki nem járulhat a szentáldozáshoz, sokkal inkább annak a következménye, hogy egy korábbi felbonthatatlan szentségi kötelék továbbra is fennáll. Ebben az összefüggésben többször is megerősítést nyert a lelki áldozás fontossága. Mindenesetre kijelentésre került, hogy e javaslatoknak is megvannak a maguk korlátai, és ennek a problémakörnek nem létezik „egyszerű” megoldása.

A homoszexuális személyek lelkipásztori ellátása terén is hangsúlyt kapott az emberek meghallgatásának fontossága, akár a meghallgató csoportok formájában.

A további hozzászólások foglalkoztak azoknak a katolikusoknak a kérdésével, akik másik keresztény felekezethez csatlakoznak, illetve fordítva, ennek minden nehéz következményével együtt, amely a felekezetközi házasságokat jellemzi és ezek érvényességének a kérdését is érinti, tekintettel arra, hogy az ortodox egyházak fenntartják a válás lehetőségét.

Megemlékeztek ezután arról, hogy az 1980-as rendes Püspöki Szinódus témája „A keresztény család” volt, és kiemelték, mekkora változás ment végbe azóta a nemzetközi jogi kultúrában. Hangsúlyozták, mennyire szükséges, hogy az Egyház ennek tudatában legyen és a kulturális intézmények (mint például a katolikus egyetemek) szembenézzenek ezzel a helyzettel, hogy megőrizzék a folyamatban lévő vitában betöltött szerepüket.

Fotó: NBC News

Magyar Kurír

Nyomtatóbarát változat