A hetedik általános munkaülés két részből állt. Első részében tovább folyt az általános vita az előző délután témáiról, vagyis ezekről: „Nehéz lelkipásztori helyzetek (II. rész, 3. fejezet). Családi élethelyzetek / Az azonos nemű személyek közötti együttélésről”. A munkaülés második részében a következő téma került terítékre: „Az életre való nyitottsággal kapcsolatos lelkipásztori kihívások”.

Az ülés első részében tehát visszatért a megbeszélés az újraházasodott elváltaknak az Eucharisztiához való járulásának kérdéséhez. Elsősorban az nyert megerősítést, hogy a házasság felbonthatatlan, ezen a téren nincs kompromisszum. Ennek alapja, hogy a szentségi kötelék objektív valóság, Krisztus műve az Egyházban. Ezt az értéket védelmezni és ápolni kell megfelelő házasság előtti katekézissel, hogy a házasulandók teljes mértékben tudatában legyenek a kapcsolat szentségi jellegének és hivatás-voltának. Fontos a házaspárok további segítése is a házasságkötés után.

Ugyanakkor az is elhangzott, hogy a konkrét eseteket, a nagy szenvedést okozó helyzeteket kell szem előtt tartani, különbséget téve például a között, aki elhagyta házastársát és a között, akit elhagytak. A probléma fennáll, és, amint ez többször elhangzott a teremben, az Egyház nem hagyja figyelmen kívül. A lelkipásztori munka nem lehet kizáró jellegű, amely a „mindent vagy semmit” elven működik, hanem irgalmasan kell az emberekhez fordulnia, mivel az Egyház misztériuma a vigasztalás misztériuma.

Elhangzott, hogy az újraházasodott elváltak számára az a tény, hogy nem járulhatnak az Oltáriszentséghez, egyáltalán nem jelenti az egyházi közösségből történő kizárást. Ellenkezőleg, fölhívták arra a figyelmet, hogy léteznek olyan felelős megbízatások, amelyeket ők is végezhetnek. Ezen kívül hangsúlyozták a felszólalók a házasságok semmisségének kimondására irányuló eljárások egyszerűbbé és gyorsabbá tételének szükségességét.

Ami a konkubinátus [házasság nélküli együttélés – a szerk.] gyakorlatát illeti egyes területeken, rámutattak, hogy ez sokszor gazdasági okokkal magyarázható, és nem az Egyház tanításának elvetését jelenti. Gyakran ezeket a helyzeteket és a házasságon kívüli együttélés más formáit úgy élik meg az adott személyek, hogy változatlanul megvan bennük a vágy a keresztény életre, s ezért megfelelő lelkipásztori gondoskodásra van szükségük. Hasonlóképpen, miközben kiemelték az azonos neműek közötti házasság elismerésének lehetetlenségét, elhangzott, mennyire fontos tisztelettel és hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazva közelíteni a homoszexuális személyekhez.

További hozzászólások hangzottak el a vegyes vallású házasságokkal kapcsolatban, amelyek kiemelték, hogy az ezekkel járó nehézségek mellett sem szabad megfeledkezni arról, milyen lehetőség rejlik bennük a harmónia és a vallások közötti párbeszéd kifejezésre juttatása terén. Ismét napirendre került a nyelvezet kérdése, amellyel az Egyház meg tudja szólítani a hívőket és a nem hívőket, valamint minden jóakaratú embert, hogy felmutathassuk a családi életnek azokat a modelljeit, amelyek segítik az emberi személy teljes értelemben vett fejlődését és a társadalmi jólétet. A javaslat, ami elhangzott: az „egyszerűség nyelvén” kell szólni a családról, hogy ez elérjen a hívek szívéig.

A munkaülés második részében a szinódusi atyák megtárgyalták a felelős gyermekvállalás kérdését, hangsúlyozva, hogy az élet ajándéka (éppúgy, mint a tisztaság erénye) olyan érték, amely a keresztény házasság alapja, kiemelve az abortusz bűnének súlyosságát. Ugyanakkor beszéltek a számos család életében jelentkező drámáról, például egyes ázsiai területeken, ahol gyermekgyilkosság, nőkkel szembeni erőszak és emberi személyekkel való kereskedés zajlik. Éppen ezért a felszólalók hangsúlyozták, hogy a család alapvető értékei között ki kell emelni az igazságosságot is.

Ezután arra került szó, hogy a szülőknek mi a felelőssége a gyermekek hitben és a hit tanításai szerint való nevelésében. E felelősség elsődleges, hangzott el, és ezért megfelelő figyelmet kell kapnia. Többek között az is elhangzott, hogy a gyermekekkel való lelkipásztori törődés kapcsolatot teremthet a nehéz helyzetben lévő családokkal.

A gyermekekkel kapcsolatban hangsúlyosan említésre került, hogy milyen negatív hatást váltott ki a fogamzásgátlás a társadalmi felfogásra, magával hozva a születésszám csökkenését. Ennek láttán a katolikusoknak hallatni kell a hangjukat, a remény üzenetét kell közvetíteniük. A gyermekek fontosak, életet és örömet jelentenek a szüleik számára, megerősítik hitüket és vallásgyakorlatukat.

Végezetül arról volt szó, hogy a világi híveknek lényeges szerep jut a családok körében végzett apostoli munkában, azok evangelizációjában, valamint arról, hogy a világi hívek mozgalmai képesek segítséget nyújtani a nehéz helyzetben lévő családoknak.

Fotó: NBC News

Magyar Kurír

Nyomtatóbarát változat