A tizenegyedik általános munkaülésen Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor bemutatta a Vita utáni jelentést (Relatio post disteptationem).

A felolvasást a szinódusi atyák szabad vitája követte. A Vita utáni jelentést általánosságban úgy értékelték, hogy jó összképet adott a szinódusi teremben az elmúlt napokban elhangzott felszólalásokról, képes volt megragadni a közgyűlés lelkületét, és kiemelte a befogadást mint a munkaülések fő témáját. Elhangzott, hogy a dokumentumból kiviláglik az egyháznak a Krisztushoz hű család iránti szeretete, ugyanakkor az a képessége is, hogy az egyház az élet minden pillanatában közel legyen az emberhez; hogy megértse, a lelkipásztori kihívások mögött ott van sok szenvedő ember. Megerősítették, hogy a szinódus tekintete a pásztor tekintete kell, hogy legyen, aki életét adja juhaiért, nem pedig a priori elítéli őket.

Ezen túl – mivel a felolvasott Jelentés különböző nézőpontokat gyűjt egybe annak érdekében, hogy a kisebb munkacsoportok (nyelvi körök) munkájának alapjául szolgáljon – javaslatok hangzottak el további témákra. Például: miközben határozottan kitartanak amellett, hogy az egyháznak be kell fogadnia a nehézségekkel küszködő embereket, jó lenne többet beszélni azokról a családokról is, amelyek hűségesek maradnak az evangélium tanításaihoz, köszönetet mondva nekik az általuk nyújtott tanúságtételért és bátorítva őket. A szinódusnak világosabban kellene felmutatnia, hogy szép, lehetséges és jelen van a társadalomban a felbonthatatlan, boldog, örökre hűséges házasság; hogy így elsősorban ne a tökéletlen családi helyzetekre összpontosítson.

Más hozzászólások azt javasolták, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a nő témája, a nő védelme, a nő fontossága az élet és a hit átadásában; és hogy ebbe beleépítsenek néhány megfontolást a nagyszülők családon belüli szerepéről is; kerüljön beillesztésre egy konkrétabb utalás arra, hogy a család „házi egyház”, a plébánia pedig a „családok családja”, és arra is, hogy a Szent Család lényegi vonatkoztatási pontul szolgáló modell. Ebből a nézőpontból hangzott el a javaslat, hogy jobban értékeljék a család missziós távlatát, a kortárs világban megvalósuló evangélium-hirdetését.

Szükséges, hogy elmélyítsék és tisztázzák a fokozatosság témáját, amelyből félreértések sora eredhet. Ami az újraházasodott elváltak szentségekhez való járulását illeti, elhangzott például, milyen nehéz úgy elfogadni a kivételes eseteket, hogy ne váljanak általános szabállyá a valóságban.

Rávilágítottak arra is, hogy a bűn szó szinte nincs is jelen a Jelentésben. Emlékeztettek Jézus szavainak prófétai hangnemére is, így elkerülve annak veszélyét, hogy a jelen világ mentalitásához idomuljunk.

Ezen túl a homoszexuálisokkal kapcsolatban kiemelték a befogadás szükségességét, de kellő megfontoltsággal, nehogy azt a benyomást keltsék, mintha az egyház részéről pozitívan értékelnék ezt az orientációt. Ugyanezt a körültekintést javasolták az együttélő párokkal kapcsolatban is.

Más megfontolások rámutattak annak a szükségességére, hogy hangsúlyozzák a keresztség szentségének fontosságát, ami lényeges ahhoz, hogy teljes mélységében megértsék a házasság szentségi mivoltát, és azt is, hogy a házasság „szolgálat” az evangélium hirdetésében.

A házassági semmisségi eljárások gördülékenyebbé tétele kapcsán némi bizonytalanság merült fel a javaslat körül, miszerint nagyobb kompetenciával ruházzák fel a megyéspüspököt, ezzel túlságosan nagy súlyt téve a vállukra.

Hangot adtak annak a kérésnek, hogy elmélyültebben és részletesebben tanulmányozzák a poligámia eseteit, különösen azok esetében, akik megtérnek, és szeretnének a szentségekhez járulni; valamint a pornográfia – különösen interneten való – terjedésének kérdését, amely valós veszélyt jelent a család egységére nézve. Végezetül a párok életre való nyitottságával kapcsolatban hangsúlyozták annak szükségességét, hogy elmélyültebben és határozottabban nézzenek szembe nemcsak az abortusz, hanem a béranyaság témájával is.

Fotó: Catholic News Service

Nyomtatóbarát változat