A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében tartott megnyitó ünnepség Dukay Barnabás A hegy fái című kánonmotettájának előadásával kezdődött, az Anima Musicae Kamarazenekar tolmácsolásában.

Császtvay Tünde, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese köszöntőjében Szent II. János Pál pápa 1999-es húsvéti leveléből idézett, amelyben a Szentatya így fogalmazott: „A művészi alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának az ember.”

A továbbiakban a főigazgató-helyettes asszony hangsúlyozta: manapság mind többen megfeledkezni látszanak arról, hogy hosszú évszázadokon keresztül a művészet és a szakralitás elválaszthatatlanok voltak. Úgy vélte, aki nem hívő, a művészet révén talán átjárást kaphat az örök emberi értékek felé, s talán éppen a művészet szólítja meg mindazokat, akik kizárólag a világi örömöket keresik az életben.

Mint mondta: muszáj ebben hinnünk, hiszen a jelenleg zajló események tükrében, amikor a keresztény művészet maradványait pusztítják, fel kell értékelődjön a keresztényi összetartozás, s ebben a művészet semmivel sem helyettesíthető szerepe.

Végezetül Vértes László ősrégészt, a vértesszőlősi kutatások vezetőjét említette, aki a neki szegezett kérdésre, miszerint: miért nevezik előembernek a telep egykori lakóját, amikor ott voltak mellette tűzrakó eszközei, szerszámai, vadászcsapdái, ekképpen válaszolt: mindent tudott ugyan, de csak akkor nevezhetném embernek, ha amulettet készített volna, amely az emberi szellemben megszületett szimbólum első bizonyítéka lenne.

Erdő Péter bíboros a kezdetekre emlékezve kifejtette: az első Ars Sacrára 2007-ben azért került sor, mivel akkor zajlott Budapesten a városmisszió éve, amikor is keresték azt a nyelvezetet, miként szóljon az egyház a mai világhoz. A kommunikációs lehetőségek közül pedig kiemelkedett a művészet.

„A művészet hidat teremt a hit és az egyetemes emberi gondolkodás, érzésvilág között. Ezért történt, hogy éppen ez a rendezvénysorozat keltette fel olyanok szimpátiáját, akik messze voltak a hit világától” – fogalmazott a bíboros, s kifejtette: mi a valóságról kívánunk ezekkel az eszközökkel kifejezni valamit, méghozzá arról a valóságról, amely az emberi fogalmakat messze meghaladja. Ez az, ami a magasrendű művészetből mindig előcsillan.

A főpásztor megállapította: sok áldást hozott eddig is az Ars Sacra, majd rátért a legutóbbira: „Sikerült olyat is elérnünk, ami máris túlsugárzott Magyarország határain. Az Egyesült Államok nemzeti kegyhelyén, Washingtonban, augusztus végén átadtuk a magyar kápolnát, ami a hazai Ars Sacra kiváló bemutatkozása.”

E ponton Erdő Péter áttért a kitüntetésre: „Ki kell mondanom valakinek a nevét, aki a kápolna munkálataiban elévülhetetlen érdemeket szerzett magának: Dragonits Mártáét.”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana-díjban részesítette Dragonits Márta belsőépítészt, az Ars Sacra Alapítvány egyik létrehozóját.

A díjazott nehezen jutott szóhoz meglepetésében, a kitüntetés előtte ugyanis mindvégig titokban maradt. Végül így mondott köszönetet: „Toroczkay Ilonával egykor mindketten belsőépítészek lettünk, s 2007 óta Kolek Ildikóval mind a hárman belsőépítészek vagyunk.”

A díjátadást követően Lackfi János költő, műfordító lépett az emelvényre, hogy a szokásokhoz híven, az alkalomra írt versét felolvassa. Előtte azonban hirtelen jött gondolatait osztotta meg az egybegyűltekkel: „Milyen is a nyelv működése? Három belsőépítész segítségével építhetjük a bensőnket.”

A József Attila-díjas alkotó először A kiöntés című zsoltárját adta elő, azután pedig egy személyes költeményét.

A megnyitó zárásául az Anima Musicae Kamarazenekar J. S. Bach III. G-dúr Brandenburgi versenyét adta elő.

Az idei, a 9. Ars Sacra Fesztivál mottója így szól: „Szentek legyetek”. A szeptember 19-től 27-ig tartó rendezvénysorozathoz a számtalan magyarországi helyszín mellett a kárpátaljai Beregszász Szent Kereszt temploma is csatlakozott.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír 

Nyomtatóbarát változat