English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Püspökök
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Családjaink.hu
Eucharisztikus Kongresszus
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil Katolikus média bővebben





Veres András a Szent Márton-emlékévről – a felemelő szeretetre ma is szükségünk van
2015. október 30., péntek 20:23

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2014. nyári ülésén Szent Márton születésének 1700. évfordulójára emlékévet hirdetett hazánkban. Veres András szombathelyi megyéspüspököt, az MKPK elnökét a Magyar Kurír kérdezte a szent életpéldájáról, arról, hogyan követhetjük őt, valamint az emlékév programjairól.

– Elnök úr, közeledünk a Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév kezdetéhez. Hogyan hozható közel a szent élete és példája a mai emberhez?

– Ez az 1700. évforduló annyira kerek, hogy mindenféleképpen megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Emellett azt gondolom, Szent Márton olyan életpéldát hagyott hátra, mely minden kor emberéhez szól. Amit ma legaktuálisabbnak érzek, az talán két-három területen foglalható össze.

Az első a másik ember iránti érzékenység, a másik ember problémáira való odafigyelés. A másik az, hogy Szent Márton egészen sajátosan tudott az emberek lelkébe látni, és nem elsősorban a konkrét fizikai segítség volt az, ami magával ragadta az embereket, hanem az a lelki megközelítés, melyet mi úgy fogalmaztunk meg a jubileumi esztendőre: felemelő szeretet. A legtöbben azt a jelenetet ismerik Szent Márton életéből, hogy a fél köntösét ráterítette a didergő koldusra. Nagyszerűnek látom azokat a képeket, amelyek a fizikailag szenvedő emberhez való odaforduláson túl bemutatják a könnyed és mégis erős fölemelést is. Vagyis hogy nemcsak beteríti a koldust – esetleg ott hagyva a földön –, hanem fel is emeli a szeretet által. Az ilyen fajta szeretetre, az ilyen fajta segítségre ma ugyanúgy szükségünk van, mint Szent Márton korában.

Amit még hangsúlyozni szeretnék, hogy Szent Márton a béke embere is volt. Ismert, hogy halála is éppen egy olyan alkalommal következett be, amikor az egyenetlenkedő testvérek közzé ment Candes-ba, hogy kibékítse őket. A békesség megszerzése után, de végül is ott érte a halál öregen, betegen. Gondoljunk csak bele, mekkora szükség lenne a béke megteremtésére ma is! Ma is élnek emberek, szülők, házaspárok, gyermekek, testvérek, szomszédok, akik sokszor éveken, évtizedeken keresztül képesek egymással haragban maradni, ahelyett hogy megbékülnének.

Ezért külön is örülök, hogy Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét. Ez a tematikus év nagyon-nagyon összeillik Szent Márton alakjával, lelkiségével, hiszen a szent éppen erre az irgalmasságra tanít bennünket. Az erkölcsteológusok hagyományosan meg szokták különböztetni az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit, azt gondolom, hogy ezek gyakorlásában Szent Márton rendkívül nagy példa lehet számunkra, és érdemes őt napjainkban is megismerni és követni.

– A püspök úrnak személyesen mit jelent Szent Márton életpéldája?

– Váratlanul ér ez a kérdés, mert nem beszéltem eddig erről, de bátran merem mondani, mert évek óta bennem motoszkál az életpéldája egy gondolatba sűrítve: Non recurso laborem. Azaz: Nem utasítom el a munkát. Ez volt Szent Márton vezérgondolata, életelve. Számomra ez egy meghatározó erő, és bízom benne, hogy sikerül is tennem valamit ennek szellemében.

– Milyen előkészületeken vannak túl, és mivel készülnek Szombathelyen – az egykori Savariában – az emlékév megünneplésére?

– A Szombathelyi Egyházmegye az országos emlékéven túl már korábban előkészítette programját. A jubileumi bizottság, melynek magam is tagja vagyok, havonta ülésezik, és meghatározzuk az előttünk álló újabb és újabb feladatokat. Nemcsak tervekről beszélhetünk, hanem már megvalósult dolgokról is, hiszen az előkészületi év éppen lejár, és elkezdődik a jubileumi esztendő.

A kormány segítségünkre sietett abban, hogy az emlékév kezdetére felépítsünk, illetve rendbe tegyünk néhány olyan egyházi objektumot, amelyek léte, szépsége lényegesen hozzátartozik Szent Márton méltó megünnepléséhez. A szombathelyi székesegyházunkat kívülről már felújítottuk, és egy bronzkapu is elkészült volna november 1-jére, azonban a művész egy sajnálatos esemény miatt – az öntés közben eltört két forma – elhalasztotta ennek átadását december 8-ára. Befejeződött viszont a Madonna-kápolna teljes felújítása, ezt fogjuk megáldani november 1-jén, ez lesz a jubileumi esztendő első mozzanata. A rá következő héten több ünnepi eseményünk is lesz, november 6-án áldjuk meg a kívülről-belülről megújult Szent Márton-templomot, méltó helyet biztosítva az emlékévben Szombathelyre látogatók számára. November 7-én, szombaton pedig – hogy a papok és a hívek is részt tudjanak venni az eseményen – megtartjuk a hagyományos Szent Márton-ünnepet. Az idén Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök lesz az ünnepi szónok.

– Milyen kiemelt országos események várhatók az emlékévben?

– A püspöki konferencia november harmadik vasárnapján körlevelet fog közzétenni, mert szeretnénk, hogy az emlékévben minden plébánia többet foglalkozzon Szent Márton lelkiségével. Lesznek olyan országos rendezvényeink is, amelyeket az MKPK szervez. Ezek közül kiemelkedik – függetlenül attól, hogy a Szentatya el tudja-e fogadni a meghívásunkat vagy sem – az a nemzetközi rendezvény, melyet 2016. július második szombatjára, Szombathelyre szervezünk, és amely összefoghatja Szent Márton tisztelőit.

Azért is hangsúlyozom a nemzetköziséget, mert sok országból jelezték, hogy szeretnének az emlékévben ellátogatni a városba, illetve a történelmi Magyarország területéről is szeretnénk meghívni azokat az egyházközségeket és településeket, amelyek élen járnak Szent Márton tiszteletében. Hiszen vannak Szent Mártonról nevezett települések szerte a Kárpát-medencében. Azt remélem, hogy ez nagyon szép ünnep lesz, amely megerősít mindannyiunkat vallásosságunkban és nemzeti összetartozásunkban is.

– Országosan milyen helyszínek csatlakoznak az emlékévhez?

– A püspöki konferencia szeptemberi ülésén úgy döntött, hogy egy kis testület, egy ad hoc bizottság hozzon létre egy tervet. Ez most készül, és a decemberi ülésen fogjuk benyújtani. Erről nem szeretnék a döntés előtt beszélni, de az egyik program már most megemlíthető: a KATTÁRS (Katolikus Társadalmi Napok) rendezvénynek korábbi döntésünk szerint jövőre újra Budapest lesz a helyszíne, alapgondolata pedig Szent Márton jubileuma, ehhez kapcsolódva szervezzük tehát a programot.

– Várható-e a külhoni egyházmegyék, plébániák bekapcsolódása a Szent Márton-év rendezvénysorozatába?

– Minden rendezvényünk nyitott, sőt, várjuk a települések, plébániák csoportjainak érkezését. Persze a legnagyobb esemény a Szentatya érkezése volna, mindannyiunk nagy örömére szolgálna, ha ez bekövetkezne. Természetesen emellett minden más esemény eltörpülne. Nem szervezünk más olyan eseményt, amelynek nemzetközi jellege lenne. De nagy az érdeklődés Nyugat-Európában is. Legutóbb Tours-ban jártunk egyházmegyei zarándoklaton, és a tours-i érsek jelezte, hogy májusban nagyobb delegációval szeretnének ellátogatni Szent Márton szülőhelyére. Az egész évünk azzal fog telni, hogy csoportokat, zarándokokat fogadunk, és ezt nagy örömmel tesszük.

– A Szentatya meghívást kapott, hogy az emlékév alkalmából látogasson el Magyarországra, Szombathelyre. Elnök úr nemrégen tért haza Rómából, a püspöki szinódusról. Tudott-e beszélni a Szentatyával a meghívásról? Mikorra várható döntés a látogatásról?

– Természetesen igyekeztem kihasználni a lehetőséget. Erdő Péter bíboros úrral együtt mentünk oda a Szentatyához, és megismételtük felé a meghívást. Természetesen ő nem válaszolt sem igennel, sem nemmel, de látszott, hogy foglalkoztatja a kérdés. Mindjárt kérdezte is, tudjuk-e, hogy a Buenos Aires-i székesegyház is Szent Márton oltalma alatt áll. Bátorkodtam megjegyezni, hogy ezért is gondoljuk, hogy a Szentatya szívesen ellátogatna arra a helyre, ahol Szent Márton született. Mosolyogva konstatálta ezt. Természetesen beszéltem az Államtitkárság vezetőjével is, aki úgy fogalmazott, hogy evidenciában tartják a kérdést, tárgyaltak is róla többször, de most még nem tud konkrétumot mondani. Úgyhogy imádkozunk, és várjuk a Szentatyát!

– Milyen jelentőséggel bír, hogy a kormány az 1170/2015. (III. 24.) számú határozatával a 2016. esztendőt Szent Márton-emlékévvé nyilvánította?

– Mindenekelőtt fontos, hogy a kormány is fölismerte Szent Márton alakjának és lelkiségének azon értékeit, amelyeket érdemes példaként állítani a mai magyarság elé. Ez mindenféleképpen nagy pozitívum, hiszen sokféle gonddal, problémával küzd a magyar társadalom, nemcsak a szegénységgel vagy a bevándorlással, hanem sokszor az egymás iránti tisztelet, megbecsülés hiányával is. Szent Márton mindebben sokat tud segíteni!

Másrészt azt is látom a döntésben, hogy ezzel a kormány kifejezi azt az alapvető hozzáállását, hogy a keresztény értékrendet sajátjának tekinti, és ezt minden polgár számára javasolni tudja. Természetesen mindenki maga dönt arról, hogy ezt az értékrendet elfogadja-e vagy sem, de úgy tűnik, a kormány elkötelezetten vállalja ezt, és ezzel tanúságot tesz arról, hogy a munkáját milyen szellemben akarja végezni.

Végül még egy harmadik szempontot is megemlíthetnék itt, mégpedig azt, hogy a kormány döntése lehetőséget kínál arra, hogy feloldjuk azt a fajta meghasonlottságot, mely sok emberben jelen van, vagyis hogy a vallás és a társadalmi élet elkülönül. Ennek nem szabad így lennie – amit hitünkben megélünk, azt a társadalmi életben is meg kell jelenítenünk.

Azt gondolom, ez a közös munkálkodás ebben is segíthet bennünket, hogy a hívő emberek bátran merjék vállalni hitüket, vallásukat, keresztény elköteleződésüket az élet minden területén. Hiszen akkor élik meg igazán a kereszténységüket, ha Isten országát minden körülmények között készek hirdetni és építeni. És ebből a társadalmi élet sem hiányozhat.

– Hogyan tudnak bekapcsolódni az emlékév ünneplésébe mindazok, akiknek lakóhelyén vagy annak közelében nem szerveznek ünnepi eseményeket?

– Ismereteim alapján szinte kivétel nélkül minden plébánián létrejöttek a szeretetszolgálat csoportjai, a karitászcsoportok. Bármit tesznek egyházközségük területén a szegényekért, azzal Szent Márton munkatársaivá válnak, az ő lelkületét élik meg. Ha csak annyiban sikerül őket megerősíteni az év során, hogy jó úton haladnak, és Szent Márton példakép számukra, akkor már előrehaladtunk abban, hogy a szent személyisége ismertebb legyen. Mert bár szerte a világon ismerik őt – egyházunk első olyan szentjét, aki nem vértanúként lett szentté –, mégis azt gondolom, hogy a mai szekularizált világban sokak számára ismeretlen életpéldája. Bízom benne, hogy a jubileumi esztendő hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebben legyenek Magyarországon, akik nem ismerik Szent Mártont.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír 








Napi evangelium
Beteljesedett!
  Jn 19,12-42

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum