|
|
|
Pro Ecclesia Hungariae-díjat kapott Jaschkó Balázs jezsuita atya 2017. szeptember 26., kedd 12:52
 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott Jaschkó Balázs jezsuita atyának. A kitüntetést a testület nevében Miklósházy Attila SJ, a külföldön élő magyarok nyugalmazott püspöke adta át a kanadai Pickeringben. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet élete folyamán Jaschkó Balázs atya a Katolikus Egyházért végzett.
Jaschkó Balázs Kassán született 1922. február 3-án, kilencedik gyermekként a családban. Öt fiú és három lánytestvére közül két bátyja jezsuita lett, egy nővére pedig a Jézus Szíve Társaság tagja. Legidősebb nővére lemondott arról, hogy nővér legyen, mert úgy gondolta, hogy szüleit kell támogatni anyagiakban, hogy felnevelhessék a többi gyermeket, de 21 éves korában tüdőkomplikáció jelentkezett nála és meghalt. Két fiútestvére kommunista volt idealizmusból, egy harmadik pedig a humanista jó ember példaképe. Édesapja luteránus vallásban nevelkedett, házassága 36. évében egy jezsuita lelkigyakorlat után katolizált. Utána napi misehallgató és áldozó lett.
Jaschkó Balázs a Csehszlovákiához tartozó Kassán járt magyar elemibe és gimnáziumba. 1938-ban Kassát Magyarországhoz csatolták, így a visszakerült premontreieknél tett reálgimnáziumi érettségit 1940-ben. Jezsuitának először 1937-ben jelentkezett Rózsahegyen a szlovák provinciában, ahol azt a tanácsot kapta, hogy előbb fejezze be a középiskolát, majd 1940. szeptember 2-án a budapesti Manrézában öt társával együtt elkezdte a noviciátust. 1944-45-ben, filozófiai tanulmányainak második évében jött a német átvonulás, majd az oroszok bevonulása és Kassa újra csehszlovák államterület alá került. A megüresedett Filozófiai Főiskola épületében P. Dombi József megbízásából bátyjával, Jaschkó Pállal és a kassai Schmotzer Jánossal előbb menekült otthont rendeztek be, főképp a szlovák faluról menekültek számára, majd az orosz csapatok bevonulása után a vidéki középiskolásoknak adott otthont az épület. 1945 és 1947 között a filozófia 2. és 3. évét Brünnben végezte a cseh jezsuiták filozófiáján.
A kurzus végeztével, 1947-ben Szatmárnémetibe került magiszternek, de egy hónap múlva el kellett hagynia Romániát, mert vízumát nem hosszabbították meg. Teológiai tanulmányait Szegeden kezdte, de nem tudta ott befejezni, mert Róma tanácsára több társával együtt külföldre szökött. 1949 tavaszán Ausztriában, Innsbruck-ban, a Zenzenhof-on fejezte be az iskolai évet. 1949 és 1951 között a teológia 2. és 3. évét az észak-olasz Chieri-ben végezte. 1951. július 15-én szentelte őt pappá Chieri-ben a torinói bíboros, majd 1952-ben szerezte meg a teológiai licenciátust. Ezt követően került sor a 3. probációra az angliai St. Beunos-ba.
Ennek befejeztével, 1953-ban került a kanadai Hamiltonba, a Szent István templomba káplánként és a provinciális titkáraként egészen 1955 januárjáig. Ezután elöljárója a montreali Immaculée Conception jezsuita kollégiumba küldte őt, hogy a Szív Újság kiadóhivatalát vezesse. 1955-től 15 évig Jersey City-ben (New Jersey) a St. Peter Preparatory School tanáraként hittant, latint és franciát tanított. Mint hátúszó bajnok, Jaschkó Balázs az úszókat is irányította, valamint a sakk klubot is vezette. A következő öt nyár alatt megszerezte a québeci Laval egyetemen az M.A. fokozatot francia nyelvből.
1970-től a provinciális a torontói Szent Erzsébet egyházközségbe rendelte először káplánnak, majd 1977-től 2000-ig plébánosnak. 1971 és 1978 között a kanadai magyar jezsuiták superiorja volt, 1990-ben pedig észak-amerikai regionális superiornak nevezték ki 2003-ig. 1976-ban megalakult a St. Jutta Foundation (Canada), amelynek elnöke lett. Ez az alapítvány egy államilag bejegyzett jótékonysági szervezet a magyar jezsuiták fenntartására. Mint plébános, P. Jaschkó lelkésze volt a Házasok Klubjának és igazgatója a Magyar Iskolának. 1972-ben gyűjtést rendezett a négy évvel előbb befejezett plébánia-lak és a majdnem 100 éves templom restaurálási adósságának kifizetésére. 1980-ban a Magyar Iskola Tanítói Színtársulat aktív szereplője lett. 1984-ben kezdeményezte, 1985-ben pedig véghezvitte az egyházközség áttelepítését és egy új templom építését Willowdale-ben. 1989-ben részt vett a METEM (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség) megalapításában és vállalta az elnöki feladatokat. 1995-től a hamiltoni St. Elizabeth Home Society igazgatóságának tagja, majd elnöke lett.
1986-ban Jeruzsálemben egy 3 hónapos biblikus kurzuson vett részt, majd meglátogatta Calcutta-ban Teréz anya Haldoklók Intézetét, ahol önkéntes kisegítő is volt, majd elment a Távol-Kelet magyar misszionáriusaihoz, köztük bátyjához, P. Jaschkó Istvánhoz, aki Taiwanban két intézményt is alapított az értelmileg hátramaradt gyermekek számára. 2000-ben, bátyja 90. születésnapján is ellátogatott Taiwanba. A Fülöp-szigeteken is meglátogatta a magyar jezsuita atyákat.
2000-ben az új fiatal plébános mellett kápláni szolgálatát folytatta Torontóban. 2003-ban provinciálisa a kanadai magyar jezsuiták elöljárójának nevezte ki P. Jaschkót. 2004 óta a plébánián lakik és segít a magyarok lelkipásztori gondozásában. Mivel Torontóban egy orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulás történt Kaszap István közbenjárására, a római jezsuita postulátor, P. Molinari, őt nevezte ki a rendkívüli gyógyulás kivizsgálásának vice-postulátorává, amit hűségesen végzett 4 éven át. 2015-ben a pickeringi jezsuita Infirmáriára került gyenge egészségi állapotban.
|
|
|
Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.
Jn 6,60-69
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|
Nyomtatóbarát
változat