Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Pénzes János szabadkai püspök ünnepi szentmisét mutatott be a vajdasági Zomborban a Szent István templom és a karmelita kolostor felszentelésének 100 éves jubileuma alkalmából. Az alábbiakban Magyarország prímásának szentbeszédét közöljük.

Száz esztendeje, hogy befejeződött ennek a Szent Istvánról nevezett szép templomnak az építése, hogy elkészült a kolostor, s a kármelita atyák immár méltó környezetben végezhették itt, Zomborban szent szolgálatukat. 1905-től 2005-ig hosszú volt ez a száz év. Úgy is szokták emlegetni az elmúlt évszázadot, hogy a „véres huszadik század”, hiszen hány háború söpört végig ezen a tájon, mennyi szenvedés és megpróbáltatás között kellet a hívő embernek helyt állnia, megmaradnia embernek és kereszténynek, megőriznie hűségét népéhez és egyházához.

De a kármeliták temploma és a Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete jel volt és, jel maradt a mai kor embere számára is. Palesztína földjén, Kármel hegyén Illés próféta megszentelt emléke indította imádságra a régi idők embereit. Itt épült fel a kármelita rend alapító kolostora is, ahol Calabriai Bertold zarándoktársaiból a kármelita szerzetesrend megalakult. A kolostort többször lerombolták a törökök, de ismét és ismét újraépült, jelezve a hit és az imádság éltető és reményt adó erejét. Kármel lelkisége a lélek Istennel való legszemélyesebb kapcsolatára irányítja figyelmünket. Isten közelsége pedig elemi erőt sugároz. „Ha az oroszlán ordít, ki ne remegne, ha az Úr szól, ki ne prófétálna”.

De Kármel öröksége összekötő kapocs is. Összeköti az Ószövetséget az Újszövetséggel. Összeköti a keresztény Nyugatot a keresztény Kelettel.

Az evangélium, melyet a Kármelhegyi Boldogasszony mai ünnepén hallottunk, azt a jelenetet beszéli el, amikor a megfeszített és haláltusáját vívó Jézus édesanyját Jánosra, a szeretett tanítványra bízza, főként pedig rábízza ezt a tanítványt, és az ő személyében az egész Egyházat anyjára, Máriára: „Asszony, íme a te fiad!”

Mit jelent számunkra, hogy a Szűzanya gyermekei vagyunk? – Azt jelenti, hogy élvezzük természetfölötti támogatását, és személyében követendő példa áll előttünk. Életének sok mozzanata lehet példa a számunkra. Ezek közül ma csupán egyre fordítsuk figyelmünket: hivatására.

Hogyan fogadta Mária isteni hivatását, és hogyan teljesítette azt? Már a „hivatás” szó is Istenre utal. Valaki hív bennünket, felhív minket arra, hogy tegyünk meg valamit. Minden emberi személynek isteni hivatása van, mert mindannyian értelemmel és szabadsággal megajándékozott emberi lények vagyunk. Felhívást kaptunk, hogy egész életünkkel válaszoljunk a Teremtőnek, akitől emberi életünket ajándékba kaptuk.

De minden életben vannak olyan feladatok, olyan konkrét funkciók, melyek teljesítésére felhívást kapunk az üdvösség isteni műve szolgálatában. Ezek a keresztény hivatások: az evangéliumi tanácsokkal megszentelt szerzetesi élet, a diakónus, a pap és a püspök szent szolgálata, de a házasság is, mely két keresztény között szentség, és megalapozza a család-egyházat, mely maga a keresztény család. Mindezek a hivatások tehát valóban egyházi hivatások.

Manapság megszoktuk, hogy választhatunk. Egy nagy üzletközpontban zavarba kerülünk, ha választanunk kell, olyan bőséges és sokféle az árukínálat. Szabadidőnkben sok szórakozási lehetőség közül választhatunk. Gyakran megtapasztaljuk tehát, hogy lehetőségünk van a választásra, sőt választani kényszerülünk. És a választás a lehetőségek túláradó gazdagsága miatt egyre nehezebbé válik.

Az egyetemi hallgatók, számos országban, gyakran megszakítják tanulmányaikat. Más szakot kezdenek. Egyik karról átlépnek a másikra. Több diplomát szeretnének szerezni. Az évek pedig múlnak, és még mindig nincs sem foglalkozásuk, sem önálló egzisztenciájuk.

Ugyanez a helyzet a házasság terén. Sokan az ideális partnert keresik, várnak, hogy igazán választhassanak. Nehezen tudnak csak életre szóló döntést hozni. De az idő telik, az emberi életnek megvannak a maga határai. Huszonöt éves korban házasodni vagy negyvenöt évesen nem ugyanaz.

Mindezek a problémák kultúránk és társadalmunk általános válságából fakadnak. Minden információ, minden, ami csak körülvesz bennünket, töredékes képet ad a valóságról. Nagyon nehéz lett felfedezni életünk egységét és értelmét, az emberiség történetének és az egész világnak az egységét és az értelmét. Mindig a jelen pillanat tűnik valóságosnak, a jövőképek és a valóság egészének áttekintése pedig gyakran ideológiának és manipulációnak látszanak.

És mégis: ha visszatérünk a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz, Benne egészen más érzületet találunk. Az első remeték, akik Palesztínában, a Kármel hegyén éltek, arra szentelték életüket, hogy imádkozzanak, és a magányban keressék az élő Istent. Ezt élte meg a Szűzanya is, aki házának magányában imádkozott. Gábriel angyal hívására elfogadta isteni hivatását, mely annyira fontos volt a megváltás művében. Mária nem választott; őt választotta ki Isten. Nem kereste az ideális pillanatot, hogy „döntést” hozzon. Az alkalom abszolút szükségszerűségként jelent meg. Mondhatott igent vagy nemet. És Ő azt mondta: „Legyen meg a Te akaratod!”

Mária keresztény hivatásunk lényegére tanít bennünket. A mindennapi élet nehézségei ellenére teret kell kialakítani magunk körül a magány és az Istennel való személyes találkozás számára. Ha pedig egyszer meghallottuk Isten szavát szívünkben, el kell fogadnunk, hogy kiválasztott minket. Isten szava megmutatkozhat egy adott pillanatban, a körülményekben, egy jó közösség példájában, egy csodálatos személlyel való találkozásban, aki később a feleségünk vagy a férjünk lesz.

És ha elfogadjuk Isten választását, hűségesnek kell lennünk hivatásunkhoz, ahogyan Mária hűséges volt életének minden fájdalma és szenvedése között is.

A hagyomány szerint Mária nagyon fiatal volt, amikor hivatását elfogadta. Mégsem kért néhány napot vagy néhány évet, hogy elgondolkozzék, és azután válaszoljon az angyal kérdésére, hanem azonnal válaszolt fiatal szívének minden energiájával és szeretetével.

Istennek válaszolni nem kíván sok időt. Ha egyszer felismertük hivatásunkat, úgy kell azt megélnünk, mint állandó közösséget Istennel. És Ő megad nekünk minden kegyelmet, minden segítséget, ami csak szükséges ahhoz, hogy élni is tudjuk hivatásunkat. Így újra megtaláljuk életünk egységét és értelmét.

Kérjük a mai ünnepen az itt élő kármeliták és Vajdaság egész hívő népe számára Isten közelségének mindig megújulásra indító erejét. Kérjük az Isten akaratára mindig igent mondó Szűz Anya közbenjárását. Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Nyomtatóbarát változat