Hangsúlyozta: nemcsak a papok, hanem valamennyiünk hivatása is csak az imádságból épülhet fel.

Az ima után helyi fiatalok pantomimjáték által vezették be a találkozó témáját, ami ez alkalommal a rend volt.

A nap főelőadója az aktuális Nagymarosi Levél írója, Pehm Gilbert Antal TORG (Tertius Ordo Regularis Gurkensis – Szent Ferenc Kistestvérei) ferences szerzetes, miskolc–vasgyári plébános volt. „Mikor van rend az ember életében?” – tette fel a kérdést, amelyre ezt a választ adta: akkor, amikor az ember képes eljutni odáig, hogy felfogja azt, ami van, elismeri azt, ami van, és elfogadja azt, ami van. Ehhez kapcsolódóan Máté evangéliumának 19. és 20. fejezetét emelte ki, ahol több egymás utáni történet is arról szól, hogy valami rendben van vagy nincsen rendben, (a válás – kapcsolataink szívünk keménysége miatt rendülnek meg; a gazdag ifjú – akinek énképe pozitív, tökéletességre törekszik, de valami az életében mégsincs rendben). Jézus jelenlétében azonban ez a valami megváltozik: „Jézus tekintetében élni – ez önmagában rendbehozza az ember életét” – mondta. Nikodémus történetéhez kapcsolódóan Antal atya úgy fogalmazott: Nikodémusnak sem volt rendben az élete; belső feszültséget okozott neki, hogy felismerte az igazságot, mégsem merte vállalni azt. Az újjászületés hiányzott az életéből, ahogy a miénkből is sokszor, pedig „a szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy” – idézte Jézus szavait Nikodémushoz – „vagyis a Szentléleknek minden lehetséges”. Az újjászületés forrása pedig a kereszt, a szenvedés vállalása. Így született újjá Jézus halála által az egész világ. Így lehet a mi keresztünk is – amelyben a Jézussal való közösséget éljük meg – újjászületésünk forrása. A Szentlélek által lesz a káoszból kozmosz, vagyis rend. Meg kell tanulnunk azt is, tette hozzá Antal atya, hogy – mielőtt rendetlenségeinket felszámolnánk – életünkben felismerjük és kimondjuk azt is, ami rendben van bennünk, ami pozitívum, és abban megerősödve lépjünk az új útra.

A főelőadás után a fiatalok számos programtípus közül választva fűzhették tovább a hallott gondolatokat. Akik a kiscsoportos beszélgetéseket választották, a Duna partján osztották meg egymással gondolataikat a rendről, illetve Antal atya előadásban feltett kérdéseiről: „Mi az, amiben újjászületést éltem át, és mi az, amiben újjá kell születnem? Mi van rendben az életemben, és mit kell rendbe tenni? Mi van rendben a környezetemben, a világban, és mi az, ami nincs rendben?”

Pehm Gilbert Antal a művelődési házba várta azokat, akik kérdéseket akartak feltenni a témával kapcsolatban, vagy tovább akarták mélyíteni az elhangzottakat. Kerényi Lajos atya az ismét zsúfolásig megtelt plébániatemplomban „Tedd rendbe az életed!” mottóval beszélt a keresőkhöz, illetve mindazokhoz, akik a lelki megújuláshoz gyakorlati szempontokat szeretnének kapni.

Minden évben szerepel a fakultációk között egy biblikus előadás, amelynek helyszíne hagyományosan a református templom. Az érdeklődők ezúttal Székely János atya gondolatait hallgathatták meg „A Teremtés rendje” címmel. Mint az előadó fogalmazott, a Teremtés története arról szól, hogy Isten „rendet tesz”, így teremti a világot, amikor elválasztja a szárazföldet a víztől, a sötétséget a világosságtól. „Isten lelke lebegett a vizek felett” – emelte ki a szél metaforáját. Mindennek van törvénye, a madárnak is, ahogy repül, és az embernek is, hogy hogyan lehet boldog. Nem lehet hosszútávon görbe utakon járni. Az emberekre vonatkozó parancs pedig bele van ültetve az ember szívébe. Létezik a teremtés rendje, a megismerés rendje és az értékek rendje. A megismerés rendjével felismerjük a létrendet, és ezáltal találjuk meg az értékrendet. Miért érzünk mindent tökéletlennek e világon? Azért, mert tudunk valamit, sejtünk valamit a tökéletesről, s ahhoz képest itt minden csak tökéletlen lehet.

Sok lépcső vezet a város feletti dombon található Kálváriára, ahol Brückner Ákos Előd, Várnai Péter, Gödölle Márton és Sebők Sándor atyák fiatalok kérdéseire válaszoltak a Kérdezz–Felelek nevű fakultáció keretében. A kérdésekből kiderült, a fiatalokat erősen foglalkoztatja a Da Vinci-kód és az egyház ezzel kapcsolatos álláspontja; az egyház és az állam szétválasztásának kérdése, illetve az egyház véleménynyilvánítási joga társadalmi kérdésekben.

A férfi és a női szerzetesek külön-külön helyszíneken várták a megszentelt élet iránt érdeklődő, hivatásuk tisztázására törekvő fiúkat és lányokat közös beszélgetésre, amelyben az előadás során elhangzottakra is utalva megosztották a fiatalokkal, ők hogyan élik meg a rendet mindennapjaikban (rendjeikben), hogyan rendezte el az életüket a Jézusra irányított tekintet, hogyan működik életükben a Szentlélek.

A fakultációk után adódott lehetőség a személyes találkozásra, ismerkedésre, ebédre, Duna-parti sétára. Fél háromtól közös éneklés hívta újra a plébánia kertjébe a fiatalokat, akik az oltárra kihelyezett Oltáriszentségben rejtőző Jézus jelenlétében tölthettek el egy órát, majd elkezdődött a felkészülés a szentmisére.

Régi hagyomány, hogy a találkozót záró szentmisét egy püspök mutatja be. Ezúttal Orosch János pozsony–nagyszombati segédpüspök látogatott el Nagymarosra. A magyarul kiválóan beszélő püspök, aki a fiatalok nyelvét is érti, szentbeszédében így fogalmazott: Isten mindig lehetőséget ad arra, hogy a káoszból rend legyen, amely egy harmonikus életre vezet. Ahol az emberek tudatában meghalt Isten, ott meghalt az ember is. Carlo Maria Martini bíboros egy gondolatára utalva megjegyezte: a szülők egy gyermek születését várták, aki majd szőke vagy barna, kékszemű vagy barnaszemű lesz. Isten azonban nem gyermeket akart: Ő „pont Téged akart”. Isten végigkíséri az életedet, fontos vagy neki, neki Te kellesz, és a világért sem cserélne el Téged – emlékeztetett a püspök. „Legyetek hozzá mindig hűek! Ezért imádkozom most veletek együtt, és ezért adom főpásztori áldásomat mindenkinek, aki ma itt van, de azoknak a fiataloknak is, akik még nem találták meg az utat Nagymarosra” – zárta szentbeszédét Orosch János püspök.

A szentmise végén megérkeztek a Gyerekmaros résztvevői, akik számára a plébániatemplomban mondott misét Török László atya. Az egész napos együttlét – május lévén – Mária-litániával zárult, amelynek könyörgéseit a korcsoportok szerint kiválasztott gyerekek és fiatalok mondták. Ezzel az imádsággal csatlakozott a „tavaszi Nagymaros” közössége a Püspöki Konferencia által meghirdetett nemzeti imaévhez.

Az őszi találkozó időpontja: 2006. október 7., szombat

Horánszky Anna/Magyar Kurír

fotók: Horánszky Anna

Nyomtatóbarát változat