Liszt Ferenc első oratóriumát gyakran nevezik egyházi témájú „koncertoperának” is, amelyet a Wagner zenedrámáiból ismert, nagyfokú tematikus egység jellemez. A napjainkban ritkán előadott művet a zeneszerző 1856-ban kezdte el komponálni, de csak 1862-ben fejezte be, római évei alatt. Már témaválasztásában is Magyarországhoz fűződő szoros kötődése tükröződik benne, hiszen a kétrészes alkotás II. András magyar király 1207-ben Sárospatakon született lánya életének eseményeit dolgozza fel hat képben. Erzsébetet négyéves korában eljegyezték Lajossal, Türingia leendő őrgrófjával, akivel együtt nevelkedett, majd a felesége lett, de önként vállalt nélkülözésben és szenvedésben – amit csodák sorozata kísért – a szegények felkarolását tekintette küldetésének, ezért 1235-ben, halála után négy évvel szentté avatták. „A tiszteletre méltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag” – írta róla Heisterbachi Caesarius ciszterci szerzetes.
A kórusra, szólistákra, vegyes és gyermekkarra, valamint harmóniummal, orgonával és haranggal kibővített zenekarra írt Szent Erzsébet legendája öt zenei témán alapul. Ezek között szerepel gregorián ének, a zeneszerző által magyarnak vélt népdal, egy „Szent Örzsébet asszony” kezdetű egyházi népének, zarándokének, valamint keresztet szimbolizáló, háromhangos motívum. A mű először 1865. augusztus 15-én hangzott fel Pesten, Ábrányi Kornél magyar fordításában.

Szólisták:
Fried Péter (Hermann, türingiai őrgróf)
Wiedemann Bernadett (Zsófia őrgrófné)
Massányi Viktor (Lajos őrgróf)
Rálik Szilvia (Erzsébet, II. Endre magyar király leánya)
Szvétek László (Hohenstaufen Frigyes német-római császár)
Hámori Szabolcs (egy magyar nemes)

Közreműködik: a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás), a Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Thész Gabriella); Virágh András - orgona és a Danubia Szimfonikus Zenekar.

Vezényel: Héja Domonkos

Nyomtatóbarát változat