English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Püspökök
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Családjaink.hu
Eucharisztikus Kongresszus
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil Katolikus média bővebben





Van okunk az örömre
2007. szeptember 3., hétfő 10:35

Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be a katolikus iskolák országos évnyitó szentmiséjét szeptember 1-jén a debreceni Svetits Intézetben. Az alábbiakban a főpásztor homíliáját adjuk közre.


Főtisztelendő Püspök Úr, Krisztusban Kedves Testvérek!


1. Már Szent Máté evangéliumában olvashatjuk Jézus példabeszédét a talentumokról. Ennek a beszédnek a kapcsán sokaknak a természetes emberi adottságok jutnak eszébe: a memória, a nyelvkészség, a zenei, művészeti tehetség, a kiemelkedő sportteljesítményekre alkalmas testalkat, a származás és a neveltetés folytán szerzett lehetőségek, Jézus azonban nem csupán a természetes adottságokra utal. Példabeszéde az Isten országra vonatkozik. Vagyis talentumaink vannak az üdvösség rendjében is. Ezeket is kamatoztatnunk kell. A kegyelmi adományok, maga a keresztség, a szentségek és szentelmények, Krisztus örömhírének megismerése, az egyházi közösségben való élet – mind, mind olyan ajándékok, amelyekkel egykor el kell számolnunk. Az elszámolás pedig egyszerre nagylelkű és szigorú Úr előtt történik. Ha hiba lenne Istent csupán büntetéssel fenyegető hatalomként bemutatni, ugyanígy hiba lenne mindent elnéző, következmények nélkül hagyó, szentimentális valóságnak képzelni őt. Jézus példabeszédének nem ez a tónusa. Amikor az idén a katolikus iskolák közös évnyitó szentmiséjét mondjuk, nem csupán oktatási, anyagi és szakmai kérdésekre gondolunk, hanem iskoláinkat az üdvösség távlatában szemléljük.

2. A világ és benne mi, emberek, objektív módon létezünk. A természetről lehet igaz ismeretet alkotni, sőt lehetséges ez még a gazdaság és a társadalom esetében is. Ha pedig vannak igaz ismeretek, amelyek az emberiség közös kincsei, akkor azokat először meg kell tanulni, s azután kell szembesíteni őket tapasztalatainkkal, problémáinkkal. Ezt követően kell gyakorlati alkalmazásukon töprengenünk, vagy azon gondolkodnunk, van-e ezekben az ismeretekben valami hiányosság vagy ellentmondás, aminek a meghaladásával tudáskincsünk továbbfejleszthető.
Még inkább így áll ez a vallás területén, hiszen a kereszténység kinyilatkoztatott vallás. Nem csupán természetes vallás vagy észvallás, nem pusztán a világot türelemmel figyelő ember tapasztalatainak bölcs összegzése. Hanem „a hit hallásból ered”. A kinyilatkoztató Isten szól az emberiséghez. Üzenetét a Szentírásban és a Szent Hagyományban találjuk. Ezek hitünk ismeretének fő forrásai. Ezek helyes értelmezésében és alkalmazásában igazít el minket a Katolikus Egyház Tanítóhivatala. Tehát katolikus ember számára a hitnek is van tanulás, sőt tanítványság jellege. Tudnunk kell hitünk objektív tartalmát, vagyis hogy mit hiszünk. És szeretettel bíznunk kell a kinyilatkoztató Istenben, vagyis tudnunk kell azt is, hogy kinek hiszünk.

3. Különleges tanévet kezdünk az idén. Sok nehézség és probléma között élünk, és mégis van okunk számtalan apróbb és nagyobb helyzetben az örömre. Egyes egyházi oktatási intézményeink megújulása is az öröm jele, annak a jele, hogy az isteni Gondviselés nem hagy minket magunkra. De azután felszólítást is jelent mindez. Felszólítást arra, hogy működjünk együtt a Gondviseléssel, hiszen vannak még erőforrásaink. Hiába idősebb az ország népessége, mint néhány évtizeddel ezelőtt, még azt is mondanám, hogy hiába csökkent – sajnos – a magyarság összlétszáma is, hiába küszködünk gyakran gazdasági gondokkal, vannak még tartalékaink. Milyen tartalékok? Tartalékok a szívünkben, tartalékok az önzetlenségünkben, tartalékok az összetartásunkban, abban az összetartásban, ami összeköti katolikust a katolikussal, magyart a magyarral, embert az emberrel. Egyházi intézményeink megújulása az utóbbi években ennek az összetartásnak a tanúbizonysága. Tehát nem vagyunk egyedül. De nemcsak az anyagi források tekintetében, hanem a gondolatok, az elképzelések, a tervek tekintetében sem vagyunk egyedül.
A saját önzetlenségünk szempontja és erőforrása is nagyon fontos. Fontos az, hogy hogyan állunk hozzá egy munkához, akár munkatársként, akár tanulóként vagy oktatóként, hogyan közelítünk emberileg a feladatainkhoz, mert ebben nagy tartalékok vannak. És fontos dolog az is, hogy legyen bennünk olyan áldozatkészség, amely az időnket, az energiánkat, sőt a kis magán anyagi erőforrásainkat sem kíméli, hanem egy szép, közös cél érdekében ezt is hajlandó feláldozni, ezt is hajlandó megmozgatni és rendelkezésre bocsátani.

4. A katolikus oktatási intézmények sajátos hivatása, hogy a hit és az emberi tudás, sőt a tudomány párbeszédének helyei legyenek, hivatásuk az, hogy bemutassák: a hitünk által megvilágosított emberi értelem tágabb képet tud adni a valóság egészéről. Lehetővé teszi, hogy az egész világról teljesebb képet láthassunk, és az egészre való rálátás felkeltse bennünk a felelősség érzését. Hiszen felelősek vagyunk önmagunkért, egymásért, a jövőért, a hazánkért, a környezetünkért, térségünkért és az egész emberiségért. Tehát kicsik vagyunk, látszólag eszköztelenek vagyunk, de rengeteg minden múlhat és múlik is rajtunk. Minden katolikus oktatási intézmény, de minden egyes hívő oktató, bárhol dolgozzék is, hordozza ezt a sajátos hivatást és lehetőséget.

5. Iskoláink hívő légköre szempontjából a pedagógusokon kívül nagyon fontos az összes többi munkatársak emberi magatartása is. Mai világunkban különös divatok kezdenek hódítani. Bizonyos szakpedagógusok, de más oktatók, nevelők és munkatársak körében is – szerencsére nem elsősorban az egyházi iskolákban – különböző babonás nézetek kezdenek elterjedni. Egyik-másik ilyen hiedelem vagy magatartási forma már-már szinte belépőjeggyé válik az oktatás területének egy-egy szektorába. Katolikus iskoláink nevükben is vállalják, hogy hitünk szellemében végzik feladatukat. Megtévesztenénk a szülőket, ha gyermekeik ezekben az iskolákban nem ilyen felfogást, nem ilyen neveltetést találnának. Kegyelem az, hogy megkeresztelt, megbérmált, szentségekhez járuló emberek lehetőséget kapnak a történelemtől vallásos iskolák működtetésére. Éljünk hát ezzel a kegyelemmel, kamatoztassuk ezt a történelmi és természetfeletti talentumot Egyházunk és népünk javára.

Boldogságos Szűz Mária, Bölcsesség Széke, Iskolák Pártfogója, könyörögj érettünk! Ámen.

 

Forrás: Magyar Kurír








Napi evangelium
Beteljesedett!
  Jn 19,12-42

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum