Kiss-Rigó László Szalézi Szent Ferenc egyéniségét, tevékenységét állította a sajtó munkatársai elé példaként: „Genfi püspökként mindenekelőtt a stílusa jelentett rendkívülit és újszerűt, mert nem erkölcscsőszként adta elő magát, nem is felülről osztogatta az igazságot, hanem szeretetre méltó, szelíd stílusával párbeszédet kezdett szinte mindenkivel.” Szent Ferenc nem csak kedvelt és tisztelt, de sikeres szereplője is volt az akkori közéletnek. Ám ezt nem valamiféle szerencsének, anyagi avagy egyéb támogatásnak köszönhette, amelyekhez manapság a sikert kapcsoljuk, hanem tehetségének, s annak, hogy soha nem sértődött meg. Amikor Genfbe, saját püspöki székhelyére nem mehetett be, nem húzódott félre, hanem híveivel megpróbálta levelezés útján tartani a kapcsolatot.

A szeged-csanádi megyéspüspök a szentmisén elhangzott két szentírási részletre utalva felhívta a figyelmet, hogy mennyire jelen volt az irigység és a gyűlölködés a bibliai idők társadalmaiban is. Saul is irigységet, majd gyűlöletet táplált az ifjú titán, Dávid iránt, s Jézust is az őt irigylő hatalmasok gyűlölete következtében feszítették keresztre. Ám mindig voltak békességszerző emberek is, mint például Jonathán, Saul fia, s egyben Dávid barátja, aki megpróbált közvetíteni a két harcos között.

Kiss-Rigó László azt kívánta az írott és elektronikus sajtó munkatársainak, hogy Jonathánhoz és magához Jézushoz hasonlóan legyenek a békesség előmozdítói, „tegyenek meg mindent, hogy a pártok, az ideológiák, akár a vallási felekezetek és érdekcsoportok között ne a gyűlölet uralkodjon, mozdítsák elő a felek közötti józan párbeszédet”.

Nyomtatóbarát változat