|
Üzenete a betegek 15. világnapjára XVI. Benedek pápa
Kedves Testvéreim!
2007. február 11-én, amikor az Egyház ünnepi liturgiával emlékezik
meg a lourdes-i Szűzanyáról, a koreai Szöulban rendezik meg a
betegek XV. világnapjának központi eseményeit. Összejövetelek,
konferenciák, liturgikus alkalmak, pasztorális találkozók lesznek,
amelyeken részt vesznek a koreai egyház képviselői, egészségügyi
dolgozók, betegek és családtagjaik. Az Egyház a szenvedőkre tekint,
és felhívja a figyelmet a gyógyíthatatlan betegekre, akik között a
betegség végső fázisában sokan közel vannak a halálhoz.
Ők minden kontinensen jelen vannak, főleg azokon a helyeken, ahol a
szegénység és más nehézségek nyomort és óriási fájdalmakat okoznak.
E szenvedések tudatában lélekben jelen leszek a betegek világnapján,
és csatlakozom azokhoz, akik összegyűlnek, hogy beszéljenek arról a
sebről, amit világunkban a gyógyíthatatlan betegségek jelentenek, és
biztatják a keresztény közösségeket, melyek tanúságot tesznek az Úr
gyöngédségéről és irgalmáról.
A betegség elkerülhetetlenül magával hozza a krízis pillanatát is,
és arra hív minket, hogy áttekintsük saját helyzetünket. Az
orvostudomány fejlődése sok esetben felkínálja a szükséges
eszközöket, hogy szembe tudjunk nézni ezzel a kihívással, amennyire
fizikailag lehetséges. Az emberi életnek belső korlátai vannak, és
előbb vagy utóbb halállal fejeződik be. Minden ember erre a
tapasztalatra hivatott, és fel kell rá készülnie. A tudomány
fejlődése ellenére nem találtak még gyógymódot minden betegségre,
így a kórházakban, a betegotthonokban vagy odahaza számtalan
gyógyíthatatlan testvérünk szenved az egész világon, akik sok
esetben már a végső stádiumban vannak. Ezenkívül több millióan élnek
egészségtelen körülmények között, és gyakran a legalapvetőbb orvosi
ellátást sem kapják meg. Ennek eredményeképpen a
„gyógyíthatatlannak” tekintett emberek száma jelentősen
megnövekedett.
Az Egyház szeretné segíteni a gyógyíthatatlan és haldokló betegeket,
és szorgalmazza azt a méltányos szociálpolitikát, amely elősegítheti
számos betegség okának megszűntetését, és sürgeti azok jobb
ellátását, akik közel vannak a halálhoz, és akik nem számíthatnak
semmilyen gyógykezelésre. Olyan politikai lépések előmozdítására van
szükség, amelyek megteremtik a megfelelő körülményeket a
gyógyíthatatlan betegségek elviseléséhez és a halállal való méltó
szembenézéshez. Ezzel kapcsolatban még egyszer alá kell húznunk:
több olyan központot kell létrehozni, ahol fájdalomcsillapító
kezeléseket és teljes egészségügyi ellátást nyújtanak, megadva a
betegeknek a szükséges emberi segítséget és lelki vezetést. E jog
minden embert megillet, és mindannyian el kell köteleznünk magunkat
ennek védelmére.
Szeretném bátorítani mindazok törekvését, akik nap mint nap
igyekeznek biztosítani, hogy a gyógyíthatatlan és végső stádiumban
lévő betegek és családtagjaik megfelelő és szeretetteljes segítséget
kapjanak. Az irgalmas szamaritánus példáját követve az Egyház mindig
különös figyelmet tanúsított a betegek iránt. Tagjain és
intézményein keresztül továbbra is a szenvedők és a haldoklók
mellett áll, és igyekszik megőrizni méltóságukat az emberi lét e
jelentős pillanataiban. Sokan – egészségügyi dolgozók, lelkipásztori
tevékenységgel foglalkozók, önkéntesek és intézmények világszerte –
fáradhatatlanul szolgálják a betegeket kórházakban, olyan helyeken,
ahol fájdalomcsillapító kezeléseket nyújtanak, városok utcáin, házi
gondozás formájában vagy plébániákon.
Most hozzátok fordulok kedves testvéreim, akik gyógyíthatatlan
betegségben szenvedtek, vagy a betegség végső stádiumában vagytok.
Arra biztatlak benneteket, hogy szemléljétek a keresztre feszített
Krisztus szenvedéseit, és vele egyesülve forduljatok az Atyához
teljes bizalommal, tudva, hogy az egész élet, s a tiétek különösen
az Ő kezében van. Legyetek tudatában, hogy szenvedésetek Krisztus
szenvedésével egyesülve termékeny lesz az Egyház és a világ javára.
Kérem az Urat, hogy erősítse meg szeretetébe vetett hiteteket, főleg
mostani megpróbáltatásaitokban. Bárhol is vagytok, remélem, mindig
megtaláljátok a kellő bátorítást és lelki erőt ahhoz, hogy
tápláljátok hiteteket és közelebb kerüljetek az élet Atyjához. Az
Egyház szeretne segíteni nektek és mellettetek akar lenni papjain és
lelkipásztori munkatársain keresztül, támogatni benneteket a szükség
idején, és jelenvalóvá tenni a szenvedőknek Krisztus szerető
irgalmát.
Végül kérem az egyházi közösségeket az egész világon, főleg azokat,
amelyek a betegek szolgálatának szentelik magukat, hogy Máriának, a
Betegek Gyógyítójának (Salus Infirmorum) segítségével továbbra is
tegyenek tanúságot Istennek, a mi Atyánknak szerető gondoskodásáról.
Imádkozom azért, hogy a boldogságos Szűz, a mi Édesanyánk
vigasztalja a betegeket és adjon erőt azoknak, akik „irgalmas
szamaritánusként” a szenvedők testi és lelki sebeinek gyógyítására
szentelték életüket. Gondolatban és imáimban veletek vagyok, és az
Úrban rejlő erő és béke jeleként adom rátok szívből jövő apostoli
áldásomat.
Vatikán, 2006. december 8.
XVI. Benedek pápa
|
|
|
Hogyan adhatja testét eledelül nekünk? Jn 6,52-59
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|