|
DATIS NUPERRIMIS XII. Piusz pápa enciklikája Magyarország szovjet
inváziójának másnapján
Róma, 1956. november 5.
Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz
intéztünk, annak a
reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre
talán felvirradt az
igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy
látszott, hogy kedvezően
alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek
azonban fájdalmas
keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a
magyar városokban és
falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből
vágynak az igazi
szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit
felforgatták; megsértették az
emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba
taszították a vértől
ázott nemzetet.
Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és
bánkódjunk a fájdalmas
események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást
keltettek nemcsak a katolikus
világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre
azok, akiket felelősség
terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi
szabadságát sohasem lehet vérbe
fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel tekintünk minden népre,
ünnepélyesen ki kell
jelentenünk, hogy minden erőszak, minden igazságtalan vérontás,
bármely részről induljon is
ki, mindenkor tilos. Ismét sürgetnünk kell minden népet és
társadalmi osztályt, hogy
teremtsék meg már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon
kell alapulnia, és éltető
tápláléka a szeretet.
Istennek Kainhoz intézett szava: Testvéred vére hozzám kiáltott
a földről (Gen
4,10) még ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az
Úrhoz kiált, aki, mint
igaz bíró a közönséges polgárokat rendszerint csak haláluk után
bünteti meg bűneikért, de
az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja
igazságtalanságaikért, amint ezt a
történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős
embereknek a lelkére,
hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak megszűnjék
és minden nép egymás
közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos rendet a higgadt
nyugalom légkörében.
Azért küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték
ezekben a
szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot
és békét a mennyben;
szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a
Mienkkel ezért a szent
célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk, szívből
küldjük nektek,
Tisztelendő Testvérek, és híveiteknek, különösen pedig a szeretett
magyar népnek apostoli
áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai jóakaratunk
bizonyítékát.
XII. Piusz
|
|
|
Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem. Jn 12,44-50
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|