Aggodalmak a jelenlegi világesemények miatt XII. Piusz pápa 1956. november 10-i rádiószózata
Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek
miatt, amelyeket
azért szenved, mert elkövette azt a „bűnt”, hogy az alapvető emberi
jogok tiszteletben
tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe
került béke miatt,
valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai,
akiknek tekintélye,
egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat
megérdemelt volna a népek
közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés
folyamatos visszaállítása
terén.
Ki tagadhatná, hogy a béke és a szabadság ügyében a haladás
megkezdett útján jelentős
lépések történtek visszafelé, ismét árnyékba borítván a
reményeket, amelyek fáradságos
munka árán feléledtek, és amelyekre sokféle bizonyíték nyújtott
alapot.
Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Nagyon sok gyászos
esemény, nagyon sok
öldöklés történt most váratlanul. A bizalom vékony szála, mely
ismét kezdte egyesíteni a
népeket, és kissé összefűzni a szíveiket, úgy látszik, elszakadt;
gyanú és igazságtalanság
vájt még mélyebb elválasztó szakadékot. Az egész világ jogosan
rökönyödött meg az erő
alkalmazásához való visszatérés gyorsaságának láttán, pedig ezt
mindkét fél számtalanszor
alkalmatlan eszköznek ítélte a viták eldöntésére és a jog diadalra
jutásának biztosítására.
Kétségtelen, hogy a világ, felébredve a céltalan erőszak
napjainak lázából,
megrendült bizalmában, mert az események annak a politikának
visszatéréséről tanúskodnak,
amely – bár különböző módon – az egyik fél önkényes cselekedetét
és a gazdasági érdekeket
az emberi élet és az erkölcsi értékek fölé helyezi.
Tekintettel az igazságosság és a testvéri szeretet iránti ekkora
nemtörődömségre, az
embereknek a jövő iránti szkepticizmusára, az egyes emberek
gondolatvilága közti nagy
eltérésekre, Mi, akik Istentől azt a hivatalt kaptuk, hogy
előmozdítsuk valamennyi nemzet
jólétét, és Akik erősen hisszük, hogy a béke nem elérhetetlen
álom, hanem mindenki által
megvalósítható kötelesség; azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk
a béke megmentéséhez
egészében és alkotórészeiben – szívből fakadó felhívásunkat
intézzük a népekhez: állítsuk
vissza a béke útjait, erősítsük meg azok egységét, akik erre
vágynak, állítsuk vissza a
bizalmat azokban, akik ezt elvesztették
Először is hozzátok szólunk, szeretett embertestvérek, férfiak,
asszonyok,
értelmiségiek, fizikai munkások, művészek és földművelők, bármely
fajból vagy országból
valók is vagytok, mert nektek kell tudomására hozni vezetőiteknek
legbensőbb érzéseiteket
és igazi törekvéseiteket. A legutóbbi események megerősítették,
hogy az emberek – családok
és egyesek egyaránt – többre becsülik munkájuk és családjuk
nyugalmát még az annyira
óhajtott jólétnél is. Készek ezt visszautasítani is, ha ennek ára
a zsarnokság, vagy a
háború kockázata összes következményeivel: a romokkal, gyásszal és
halállal együtt.
A vallás, a civilizáció és a helyes emberi érzés nevében legyen
vége a törvénytelen
és brutális elnyomásnak, a háborús terveknek, a nagyhatalmak közti
politikai nyomásnak –
tehát mindazon dolgoknak, melyek a földi életet a szorongás és a
terror szakadékába
rántják, megölik a lelket és semmivé teszik a munka és haladás
vívmányait.
Ez a természet szava. Ezt széltében-hosszában hangosan kell
hirdetni és meg kell
hallania, el kell fogadnia mindenkinek, akire a nép a hatalom
gyakorlatát rábízta. Ha a
közhatalom – azon határon belül, ameddig ez az ő kötelessége – nem
törekszik legalább a
polgárok életét, szabadságát és nyugalmát biztosítani, bármilyen
eredményt tud is
felmutatni, alapvető célját illetően kudarcot fog vallani.
De minden egyéb súlyos gondon túlmenően ránehezednek az emberek
gondolataira a
magyarországi gyászos események A világ egyetemes és önkéntes
megmozdulása, amelyet a más
súlyos eseményekkel való törődés sem képes csökkenteni,
megmutatja, mennyire szükséges és
sürgető visszaadni a szabadságot az attól megfosztott népeknek.
Lehetséges az, hogy a világ
közönyösen szemlélje embertestvéreit és magukra hagyja őket, hogy
a lealacsonyító
rabszolgaság legyen a sorsuk? Magától értetődik, hogy a keresztény
lelkiismeret nem veheti
semmibe azt az erkölcsi kötelességet, hogy megpróbálja minden
megadott eszközzel eredeti
állapotába visszaállítani méltóságukat és visszaadni
szabadságukat.
Nem titkoljuk magunk előtt, hogy milyen kényes ma a viszony az
egyes nemzetek és az
ezeket magukba foglaló földrészekre kiterjedt csoportosulások
között. De hallassa szavát a
lelkiismeret, a Teremtő és a testvéri szeretet rendeljen alá még
súlyos áldozatok árán is,
minden más problémát, minden egyéni érdeket a rabszolgaságba
taszított millió emberi élet
elsődleges és alapvető problémáinak.
Amint lehetséges, kezdjék meg az emberek soraik rendezését és
fűzzék szorosra szilárd
közös szerződésben mindazokat – kormányokat és népeket egyaránt –,
akik ki akarják taposni
ezen a világon az Isten fiait megillető méltóság és tisztelet
ösvényeit. Ez a szerződés
legyen olyan, amely képes tagjait hatásosan megvédeni minden
igazságtalan támadás ellen,
amely jogaik és függetlenségük ellen irányul. S nem a becsületes
emberek hibája lesz, ha
azok számára, akik letérnek erről az ösvényről, csak az
elszigetelődés sivatagja marad
osztályrészül. Talán majd egyszer megvalósul az – és Mi egész
szívünkkel erre vágyunk –,
hogy a békét és szabadságot őszintén szerető népek tökéletes
egysége elegendő lesz arra,
hogy belátásra bírja azokat, akik az emberi társadalom legelemibb
törvényeit is semmibe
veszik és ezzel személy szerint is megfosztják magukat attól a
jogtól, hogy az emberiesség,
az igazságosság és a béke nevében szót emelhessenek.
Népeik pedig talán jobban, mint mások, legalább is érezzék
szükségességét annak, hogy
visszatérjenek és és részt képezzenek ismét az emberi családban és
egyesüljenek ismét a
béke és szabadság ügye érdekében. Béke, szabadság! Eljött az óra,
amikor ezek a súlyos
szavak nem engednek többé teret a kétértelműségnek. Visszakapták
eredeti tiszta
jelentésüket, ahogy Mi is mindig értettük azokat és amelyet a
természet törvényeiből és a
Teremtő akaratának megnyilvánulásából vontak le. Újra és újra
mondjátok el ezeket,
hangoztassátok és állítsátok működésbe. Vezetőitek hű tolmácsai
legyenek igazi
érzéseiteknek, igazi törekvéseiteknek. Isten segítsen benneteket,
Isten legyen a ti erőtök.
Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név,
minden jog,
igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az
otthonokban, a
gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a
rádióban. Legyen az
Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a
jóakaratú emberek irányító
mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös
felszabadulás munkájában a
testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket
az Isten a bódultságtól,
szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden
bűnrészes kapcsolattól,
világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az
újjáépítés munkájára.
Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a
szívekben hatalmas
fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen
végrehajtani mindazt, aminek
elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.
Ezzel az imádsággal, melyet első helyen mindig a Kegyelem Trónusához
intézünk,
biztosítunk benneteket, szeretett gyermekeink, hogy visszatér a
nyugalom és beragyogja a
földet és a lehangolt arcokat, és ez a béke, amely ily nagy
megpróbáltatásokon ment
keresztül, tisztábban, tartósabban és igazabban kerül ki belőlük.
XII. Piusz
|