A leprás betegek 54. világnapja A leprás betegek 54. világnapja alkalmából Javier
Lozano Barragán bíboros, az Egészségügyi Dolgozók
Lelkigondozása Pápai Tanácsának elnöke 2007. január 28-án
üzenettel fordult az e betegségben szenvedőkhöz és az abból
felgyógyultakhoz.
„Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10,37)
A leprás betegek 54. világnapján az Egészségügyi Dolgozók
Lelkigondozásának Pápai Tanácsa üzenetet küld azoknak, akik
leprában szenvednek, vagy abból meggyógyulva, fogyatékkal élnek. A
Tanács az üzenettel szeretne reményt adni és kifejezi
szeretetteljes testvéri osztozását a fájdalomban.
Az orvostudomány az utóbbi évtizedekben jelentősen fejlődött, és
ez azt a képzetet kelti a társadalomban, hogy e betegség – mivel
gyógyítható – szinte el is tűnt a világból: a lepra elfelejtett
betegséggé vált.
Ez azonban sajnos nem így van. Az Egészségügyi Világszervezet
járványtani szakértőinek augusztus elején közzétett adatai szerint
évente 219.826 új leprás beteget –naponta kb. 602 esetet –
regisztrálnak a következő eloszlásban: Afrikában 40.830,
Amerikában 32.904, Délkelet-Ázsiában 133.422, a Földközi-tenger
keleti térségében 4.024, a Csendes-óceán nyugati térségében 8.646
eset. A leprában szenvedők összesen mintegy tíz millióan vannak a
földön.
A lepra elleni küzdelem alapja a megelőzés – a beteg csoportokra
vonatkozó adatok elemzése és kutatása –, valamint a
polichemoterápia. E két részből álló módszernek köszönhetően a
2005 eleji adatokhoz képest 76.673-mal kevesebb új beteget
regisztráltak. A lepra elleni hatékony küzdelemben
elkerülhetetlen, hogy az érintett területek közelében a betegség
kezeléséhez rendelkezésre álljanak azok az alapvető egészségügyi
szolgáltatások, amelyek a térség központi ellátóhelyein megvannak.
Biztos, hogy a kórt előidéző Hansen-bacilus ott telepszik meg,
ahol a hátrányos környezeti feltételek miatt nehezen jutnak
egészségügyi ellátáshoz, kevés a lehetőség a megelőzésre, a
higiéniai feltételek biztosítására, és még mindig elmaradottságban
élnek. Ezeken a helyeken a betegség teljes megszüntetése komoly
akadályokba ütközik. Ezért azokban az országokban, ahol
leprajárvány fordul elő, továbbra is ingyen kapják a
polichemoterápiában használt orvosságokat. Az Egészségügyi
Világszervezet a jövőben is erősíti együttműködését azokkal az
egészségügyi magán- és közintézményekkel, amelyek a leprás betegek
gyógyításával, illetve a betegség megelőzésével foglalkoznak.
Az Egyház mindig törődött ezekkel a testvéreinkkel és arra hív
minden hívőt, hogy osztozzunk testvérien az e betegek
felépüléséért végzett nagy szolgálatban, és így hitelesen tegyünk
tanúságot arról, hogy a „gyógyító Krisztus” velük van, és minden
ember teljes megváltásáért jött el. A Pápai Tanács ismét sürgető
felhívást intéz az egyházi közösségek hívőihez: szerezzék be a
szükséges információkat ahhoz, hogy javaik testvéri megosztásának
kézzel fogható jeleit tudják adni. Ez segítségére lesz azoknak,
akik a leprában szenvedő testvéreink szolgálatának szentelték
magukat. Különösen fontos, hogy ezekbe a veszélyeztetett
országokba egy adott időre olyan szakképzett egészségügyi dolgozók
menjenek, akik segíteni tudják a misszionáriusok és szerzetesek
munkáját a betegség megelőzésében és kezelésében. A hivatalunk
által szervezett 2006-os nemzetközi konferencia alkalmával a
résztvevőket kihallgatáson fogadta XVI. Benedek pápa. Ott
elhangzott felhívására kézzelfogható válasz, hogy kifejezzük a
misszionáriusoknak, a szerzeteseknek és az önkénteseknek:
tiszteljük őket és velük vagyunk. A Szentatya így szólt: „Hogy is
feledkezhetnénk meg arról a sok fertőző betegről, akik kénytelenek
elkülönítetten élni, olykor megalázóan megbélyegezve? A világ
északi és déli fele közötti szociális és gazdasági
egyenlőtlenségben e helyzetek még súlyosabbnak tűnnek. Fontos,
hogy olyan konkrét dolgokat tegyünk, amelyek kifejezik a
betegekhez való közelségünket, élőbbé teszik a kultúra
evangelizációját, és inspiráló gondolatokat nyújtanak gazdasági és
politikai kormányprogramok számára.” (2006. november 24.)
Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéddel hív
minket: „Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10,37).
„Jézussal, az irgalmas szamaritánussal” kell
evangelizálnunk azt a kulturális környezetet, amelyben élünk, hogy
leomoljanak a meglévő előítéletek azokkal szemben, akik drámai
módon még leprában szenvednek.
Az Egyház, küldetéséhez hűen, mindig is gyakorolta az isteni
Mester irgalmas cselekedetét, aki a leprás meggyógyításával
rámutat: a megváltás megvalósulóban van.[1]
Később sokan személyesen kapcsolódtak be abba, amit Jézus Krisztus
kezdett el. Assisi Szent Ferenc, Boldog Damian de Veuster, Boldog
Peter Donders mellett ma is sokan elkötelezetten tesznek tanúságot
Isten irgalmas szeretetéről; sokan szabadon választották, hogy
leprás testvéreinkkel együtt és értük éljenek.
A leprás betegek 54. világnapján meg kell emlékeznünk arról,
akinek kezdeményezésére 1954-ben az ENSZ bevezette ezt a
világnapot. A 30 évvel ezelőtt elhunyt Raoul Follereau példakép,
aki megerősít abban, hogy Isten szeretete átöleli azt is, aki
alázattal megvallja: „én nem ismerem Istent, de ő ismer engem: és
ebben van a remény.”[2] Follerau így
imádkozott: „Uram, szeretnék másoknak segíteni élni, segíteni
mindazoknak, testvéreimnek, akik gyötrődnek, szenvednek anélkül,
hogy tudnák, miért; és várják, hogy a halál megszabadítsa őket.”[3]
XVI. Benedek pápának a betegek XV. világnapjára írt üzenetéből
szeretnék egy részletet a szívébe helyezni minden püspöknek,
azoknak, akik a helyi egyházakban az egészségügyben dolgozók lelki
gondozásáért felelősek, akik ezen a területen dolgoznak,
misszionáriusoknak, szerzeteseknek és világi önkénteseknek, akik a
leprás testvéreinket kísérik útjukon: „…több millióan élnek
egészségtelen körülmények között, és gyakran a legalapvetőbb
orvosi ellátást sem kapják meg. Ennek eredményeképpen a
»gyógyíthatatlannak« tekintett emberek száma jelentősen
megnövekedett. (…) Szeretném bátorítani mindazok törekvését, akik
nap mint nap igyekeznek biztosítani, hogy a gyógyíthatatlan és
végső stádiumban lévő betegek és családtagjaik megfelelő és
szeretetteljes segítséget kapjanak.”
Nektek pedig testvéreim, akik leprás betegek vagytok, vagy
kigyógyultatok belőle, de fogyatékkal éltek, amelyeket a betegség
hagyott maga után, a Salvifici Doloris apostoli levélből
idézek: „a kereszten van az »ember Megváltója«, a fájdalmak Férfia,
aki magára vette minden idők emberének fizikai és erkölcsi
szenvedését, hogy a szeretetben találja meg fájdalmai
üdvözítő értelmét, és abban kapjon igaz választ minden kérdésére…
Titeket kérünk, mindannyiótokat, akik szenvedtek, hogy
tartsatok fenn minket. Éppen tőletek kérjük, akik gyengék vagytok,
hogy az Egyház és az emberiség számára váljatok az erő
forrásává.”[4]
Javier Lozano Barragán bíboros
elnök
Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa
Jegyzetek:
[1] vö. Lk 7,22.
[2] R. Follerau, Le livre d’amour,
ediz. I.M.E., 2005. szeptember, p. 59 n. 35.
[3] uo. 58. o. 30.
[4] 31.
|