Az emberi élet: érték és ajándék
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata az abortusztörvény módosítása előtt
A magyar országgyűlés ismét tárgyalni fogja az abortuszról szóló
törvényt, amely tény a közvéleményt is foglalkoztatja. A Magyar Katolikus
Püspöki Konferencia benne él a magyar társadalomban, ismeri az abortuszhoz
vezető problémákat és a társadalom véleményét. Nem az egyének elítélésére,
hanem az egész társadalom felelősségének felélesztésére szükségesnek látja
összefoglalni a magzati élet védelmével kapcsolatos katolikus tanítást.
Nyilatkozatunk szól a hívő emberekhez, de minden jószándékú emberhez, hiszen
az egyik legnagyobb érték, az emberi élet védelméről van szó.
"Az életnek az a teljessége, amelyre az ember hivatott, teljesen
meghaladja földi létének határait, mert nem más, mint magának Istennek
életében való részesedés" (II. János Pál pápa: Az élet evangéliuma 2.). Az
emberi élet tehát ajándék, amely kezdetétől végéig szent. Minden emberi élet
egyedi, páratlan érték, amely, az egyénen túl, ajándék az emberi közösségnek
is. Ez nem csupán hívő látásmód kérdése, hiszen minden ember szívébe írva
hordozza az erkölcsi jó és rossz legfőbb törvényeit, így az élet igenlését
is. Ha egy társadalom tartósan elszakad ezektől az értékektől, önmagát ítéli
pusztulásra. Ezért minden emberi lény élethez való elidegeníthetetlen jogát
védenie kell a társadalomnak és a törvényhozásnak. A demokratikus állam
kimagasló értékrendjét az mutatja, ha az alapvető erkölcsi értékekben, az
emberi jogok védelmében nem szolgáltatja ki magát a tömeg pillanatnyi
vélekedésének. A leggyengébbek és a leginkább kiszolgáltatottabbak kapjanak
különös védelmet, így a magzati fejlődés állapotában élő ember is. A XX.
század leggyalázatosabb botránya, hogy egyes társadalmakban a védtelen
emberi életet az állam által intézményesített formában pusztítják.
A Katolikus Egyház abortusszal kapcsolatos felfogása kezdettől fogva
napjainkig egyértelmű és világos: "A magzatelhajtás is, a csecsemők megölése
is szégyenletes bűntett" (II. vatikáni zsinat:
Egyház a mai világban 51.).
Mindaz, aki abortuszt kér vagy abban bármilyen módon közreműködik, beleértve
az egészségügyi alkalmazottakat is, súlyos bűnt követ el. Az egyházi
törvények az illetőket az ókeresztény kortól fogva a legsúlyosabb
büntetéssel (kiközösítéssel) sújtják. Sokszor a társadalmi körülmények
aránytalanul nehézzé teszik a gyermek, a család vállalását, így e
tekintetben az emberi és a keresztényi hivatás hősies helytállást kíván. A
családokat és a nevelést az emberi közösségnek ma fokozott elszántsággal
kell támogatnia.
A törvényhozók sajátos felelősségére is felhívjuk a figyelmet. A
társadalom erkölcsi értékrendjének megtisztításában és felemelésében egészen
rendkívüli felelősség terheli azokat, akik az élet törvényes védelmében
sokat tehetnek. Sokak tudatában éppen azért halványodott el az abortusz
bűnének súlyossága, mert a törvényhozás megengedte azt. Ez pedig az élet
védelmével kapcsolatos erkölcsi érzék veszedelmes meggyengülését
eredményezte. "Egy ilyen súlyos helyzetben minden korábbinál nagyobb
bátorságra van szüksége, hogy szembenézzünk az igazsággal és nevükön
nevezzük a dolgokat anélkül, hogy kényelmi szempontokra hivatkozva
kompromisszumokat kötnénk, vagy engednénk az önáltatás kísértésének" (II.
János Pálk pápa: Az élet evangéliuma 58.).
Felhívjuk tehát minden törvényhozó figyelmét arra, hogy az abortusz
olyan bűntett, amelyet semmilyen emberi törvény nem szentesíthet. A
katolikus törvényhozóknak pedig nem megengedett, hogy részt vegyenek az
ilyen törvényt támogató kampányban, sem pedig az ilyen törvény
megszavazásában (vö. Hittani Kongregáció: Nyilatkozat a művi abortuszról
22).
Az élet megvédése nem egyedül a keresztények feladata. Ezért bizalommal
kérjük minden ember segítségét, állítsuk le az élet kioltásának
intézményesített formáját, a művi abortuszt! Boldog emberi társadalom csak
ott valósulhat meg, ahol tiszteletben tartják és védelmezik minden ember
élethez való jogát.
Budapest, 2000. március 3.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
|