Az Eucharisztia Évének kezdetén A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele
2004. október 17.
A mexikói Guadalajara-ban 2004. október 10-17.
között tartott
48. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitotta meg a
II. János Pál pápa által meghirdetett „Eucharisztia Évé”-t.
Az eucharisztikus év jelmondata:
„Az Eucharisztia, a III. évezred fénye és élete”.
Az eucharisztikus évet a 2005. október 2-29. között tartandó XI.
Általános Püspöki Szinódus zárja le, amelynek témája: „Az
Eucharisztia: az Egyház életének és küldetésének forrása és
csúcspontja”.
Mi, magyar katolikus keresztények, ha nem is tudunk részt venni a
világegyház minden ünnepségén és konferenciáján, a magunk
lehetőségei szerint törekszünk megújítani eucharisztikus
életünket.
Izaiás próféta könyvének ígérete az eljövendő Megváltóról
meghirdette a megváltást előkészítő időkben, hogy „Íme, a Szűz
fogan, és fiút szül, s nevét Emmanuelnek fogják hívni” (Iz 7,14).
Emmanuel annyit jelent, mint „Velünk az Isten”.
Az idők teljességében, a megtestesülés pillanatában az ígéret
valóra vált Názáretben. Isten Fia része lett a teremtett világnak
és az emberiség történetének. „Jézus Krisztus, mint Isten, az
Istennel való egyenlőségét nem tekintette olyan dolognak, amelyhez
föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött,
kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez…, engedelmes
lett a halálig, éspedig a kereszthalálig” (Fil 2,6-9).
Szent Máté evangéliumának utolsó szavai őrizték meg ígéretét:
Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,20)
Ígéretének a földi körülményekhez legszorosabban igazodó
megvalósulása az Eucharisztia alapítása: „Azon az éjszakán,
amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adva áldást
mondott, megtörte, majd tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek,
és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek
adatik. A vacsora után ugyanígy kezébe vette a
kelyhet, és hálát adva áldást mondott, majd tanítványainak adta,
és így szólt: Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert
ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér
értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Misekönyv,
III. Eucharisztikus ima)
Mivel hozzátette a meghagyást: „Ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre!”, az ő népe ennek a meghagyásnak kétezer
éve engedelmeskedik. Jézus Krisztust köszöntjük a hívő
közösségben, oltárainkon, templomainkban minden nap az idők
végéig.
Így lett az Eucharisztia az Emmánuel igazságának, Jézus Krisztus
földi küldetését záró ígéretének megvalósulása. Örökmécsessel
jelzett oltárainkon, szentmiséinkben és minden szentáldozás
alkalmával hozzánk érkezik a világ, az Egyház és önmagunk számára.
„Hitünk szent titka”: „velünk az Isten!”
Hitünk szent titkát a legrégibb időktől fogva nevezi Isten népe
Eucharisztiának. A hagyományos magyar nyelv Oltáriszentségnek
mondja „ezt a nagy szentséget”, Krisztus Testének és Vérének
köztünk élő valóságát, amely megváltó keresztáldozatának
jelenvalósága oltárainkon, és az örök élet forrása földi
zarándokutunk során.
Jézus Krisztust imádjuk istenségében és emberségében a kenyér és a
bor színe alatt.
Itt a földi világban, ahol mindent elkoptat az idő, szükséges
megújítani hitünket, hitünkről szóló beszédünket, újra gazdag
szerepet biztosítva életünkben az Eucharisztia kincsének.
„Az Egyház az Eucharisztiából él.” Ezekkel a szavakkal kezdődik
II. János Pál pápa eucharisztikus enciklikája. A magyar
katolikusok egy viszontagságos XX. század után ugyancsak
rászorulnak hívő életük megújítására. Ezért szeretnénk minél
hatékonyabban részt vállalni az Eucharisztia Évének megújító
szolgálatában.
2005. szeptember 3-án a budapesti Sportarénában Nemzeti
Eucharisztikus Kongresszust tartunk. Kérjük az Eucharisztiában
köztünk élő Krisztus Anyját, Magyarok Nagyasszonyát, eszközölje ki
számunkra az eucharisztikus megújulás kegyelmét, hogy a szent
Eucharisztia legyen számunkra a III. évezredben is fényünk és
életünk, a bennünk megvalósuló „Emmánuel, azaz velünk az
Isten.”
Seregély István egri érsek
|