|
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata az ügynöktörvény tervezett módosításáról A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai 2005. tavaszi rendes ülésükön szükségesnek látták az alábbi nyilatkozat közzétételét. Az ún. ügynöktörvény tervezett módosításáról hetek óta tartó társadalmi vita politikai természetű. Az ügynökkérdés a politikai rendszerváltás után 15 évvel már nem tisztázható. Ezt jól példázza a február 27-én névtelenül közzétett lista is. Közismert tény az is, hogy 1989-ben nagy mennyiségben semmisítettek meg olyan iratokat, amelyek a politikai rendőrség tevékenységével és vezetőivel voltak kapcsolatban. A szocializmus évtizedeiben a társadalom minden területén végeztek megfigyeléseket. Még a kisebb vezető beosztású embereknek is kötelességük volt hangulatjelentést készíteni „a népköztársaság biztonságának megőrzése érdekében”. Ezt a megfigyelő rendszert hozta létre a kommunista párt a papok és szerzetesek körében is, mivel bennük a legnagyobb ideológiai ellenfelet látta. Ennek felállításához a lelki és a fizikai terror minden eszközét bevetették. Voltak sokan, akik rendkívül hősiesen viselték a próbatételeket, néha életük feláldozása árán is ellenálltak. Köztük sokan voltak világi hívek, szerzetesek és papok egyaránt. Az Egyház nagy tisztelettel adózik nekik helytállásukért. Mások vagy elhagyták az országot, vagy vidéki plébánián meghúzódva végezték tovább lelkipásztori munkájukat. Ismét mások összeroppantak a zaklatások súlya alatt, vagy éppen valamilyen emberi gyengeségük folytán zsarolhatóvá váltak, ezért vállalkoztak az együttműködésre. Ők tehát mindenképpen áldozatai lettek egy olyan embertelen rendszernek, amelynek létrehozói és fenntartói lehet, hogy ma is politikai közhatalmat gyakorolnak. Ezeknek a politikusoknak nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy a beszervezetteket elítéljék. A beszervezettek között bizonyára voltak olyan papok, szerzetesek és világiak, akik sajnos, ártó szándékkal, súlyosan vétettek embertársaik ellen. Tetteikért kérjük a sértettek és Isten bocsánatát. A volt ügynökök közül sokan már tevékenységük ideje alatt felfedték magukat paptársaik előtt, így is könnyítve lelkiismeretük terhén. Mások a politikai változások után kértek bocsánatot azoktól, akikről jelentettek. Jóllehet, vannak még ma is olyanok, akik adósak ezzel a bocsánatkéréssel, de a krisztusi szeretet szellemében mégsem vonhatjuk őket felelőségre. „El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el” (Lk 6,37). Akadnak olyanok, akik ezen egyházi személyeket azokkal a politikusokkal állítják párhuzamba, akik nem akarják vállalni ügynökmúltjuk következményeit. Az így vélekedők talán elfelejtik, hogy az egyházi személyek beszervezésükkor éppen a politikusok áldozatai lettek, és mai is azzá válnának, ha nevük nyilvánosságra kerülne. Ugyanakkor ezek az egyházi személyek nem viselnek közjogi tisztségeket, nem úgy mint a politikusok. Befejezésül megismételjük, a fent említett okok miatt az ügynökmúlt ma már nem ismerhető meg a maga teljes valóságában. A törvénytervezet körül keltett hangulat politikai indíttatású, nem szolgál másra, mint az Egyház elleni támadásra és az egyházi személyek lejáratására. A bizonytalan eredetű és hamis listák kampányszerű közlése is része az Egyház elleni támadásnak. Budapest, 2005. március 1. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Kapcsolódó írás honlapunkon: |
Nyomtatóbarát változat
Keresés a Bibliában:
|
|
Eseménynaptár |
 |