A Horn-kormány programja a vallásszabadságról Lelkiismereti és vallásszabadság, egyházak
1997
A Magyar Köztársaság Kormányának felfogása szerint a hit megvallása és
személyes
gyakorlása az emberek legbelsô magánügye, az egyházak társadalmi
szerepvállalása
viszont közügy. Ennek szellemében a kormánynak garantálnia
kell
a lelkiismereti és vallásszabadságot, az állam és az egyház teljes
egyenjogúságon alapuló szétválasztását az alkotmánynak és az érvényes
törvényeknek megfelelôen.
Biztosítani
kívánja, hogy az állam semmi módon ne avatkozhassék az egyházak
belügyeibe.
Az egyházak szabadságához tartozónak tekinti ugyanis, hogy azok
sem
jogi, sem adminisztratív, sem gazdasági értelemben ne legyenek függô
helyzetben az államtól, a mindenkori kormányzattól, közigazgatástól.
A kormány
tiszteletben tartja a magyar társadalom világnézeti és vallási
sokszínűségét. Elfogulatlan kíván lenni a világnézeti, hitbéli és
életfelfogásbeli
kérdésekben mindaddig, amíg azok nevében nem sértik az
emberi
jogokat, a törvényt. Egyaránt teret akar biztosítani a vallás, a
vallástalanság és más lelkiismereti meggyôzôdés számára - beleértve a
világnézet
megvallásától való tartózkodást is -, de határozottan fellép, ha
bármelyik
nevében kirekesztést hirdetnek meg. Azt kívánja, hogy a türelem és
egymás kölcsönös tisztelete uralkodjék az egész társadalomban.
A kormány
az egyházakat érintô kérdésekben nem politikai vagy ideológiai
szempontok szerint akar eljárni, hanem tárgyilagos és szakmailag
megalapozott
módon. Az egyházakkal közösen kívánja keresni a megfelelô
megoldásokat. Intézkedéseiben, valamint az állam és az egyházak
kapcsolattartásának
szervezeti rendjében szükségképpen tükrözôdnie kell az
állam és az egyházak elválasztásának.
A
kormány fontosnak tartja az egyházi tevékenység anyagi hátterének
kiépülését.
Ezt úgy kívánja elômozdítani, hogy az elvezessen az egyházak
anyagi
függetlenségéhez, másfelôl ne sértse mások lelkiismereti szabadságát.
Távlatilag azt tartja helyesnek, ha a hívek, személyi jövedelemadójuk
meghatározott
részének terhére, maguk gondoskodnak egyházuk fenntartásáról.
Belátja
azonban, hogy az egyházak ez idô szerint még állami támogatásra
szorulnak.
Arra törekszik, hogy az egyházak költségvetési automatizmus révén
jussanak állami támogatáshoz.
Annak
érdekében, hogy a támogatásra elkülönített költségvetési keret
hitéleti
támogatást szolgáló részének egyházak közötti felosztása tükrözze
az
állampolgárok akaratát is, a kormány lehetôvé kívánja tenni, hogy az
állampolgárok a személyi jövedelemadójuk jelképes hányadát az általuk
tetszôlegesen
választott egyház vagy más, meghatározott társadalmi szervezet
javára
fizethessék be. Az elkülönített költségvetési keret egyházak közötti
felosztásakor
a befizetések alapján tükrözôdô támogatottsági arányszám
szolgáljon
irányadóként. Az így kialakuló modell korrekciója az egyházakkal
történô
folyamatos konzultáció során megy végbe. A költségvetési keretbôl
rájuk esô összegen felül az egyházak természetesen az ôket támogatók
adóhányadát is megkapják.
A kormány
továbbra is garantálja, hogy az egyházak oktatási, egészségügyi és
szociális
tevékenységük ellátásához ugyanazt a normatív állami támogatást
kapják meg, mint amit a hasonló tevékenységet folytató állami,
önkormányzati,
magán- és alapítványi intézmények kapnak. Javasolja, hogy az
egyházak
vizsgálják meg annak lehetôségét, hogy ezen intézményekben dolgozó
alkalmazottaikkal olyan munkaszerzôdést kössenek, amely a
közalkalmazottakéhoz hasonló státust biztosít nekik.
Az
egyházak tulajdonában, kezelésében lévô, nemzeti értékeket jelentô
könyvtárak, múzeumok, levéltárak, műemlékek, valamint temetôk
fenntartásához,
állagmegóvásához vagy javításához a kormány - az adott
lehetôségek szerint - változatlanul hozzájárul.
A kormány
a jog- és tulajdonbiztonságra törekedve elismeri a törvény által
egyházi
tulajdonba visszajuttatott ingatlanok tulajdonjogát. Folytatni
kívánja
a vonatkozó törvény végrehajtását. Az ezzel kapcsolatos további
intézkedéseket
az egyházakkal való folyamatos egyeztetés révén hozza meg.
A lelkiismereti
szabadság és a törvény elôtti egyenlôség jegyében ugyancsak
tiszteletben
kívánja tartani a kisebb és a történelmi hagyományokkal nem
rendelkezô
vallási közösségek létét, működését, jogait. Elfogadhatatlannak
tartja a vallási kisebbségekkel szembeni hangulatkeltést és azt, hogy
bármely vallási közösséget törvényhozási aktussal, szóbeszéd alapján
megbélyegezzenek.
A kormány az alábbi konkrét intézkedéseket tervezi:
1.
A politikai, ideológiai elem háttérbe szorítása és a szakmai elem
megerôsítése
érdekében (valamint a kormányzati munka ésszerűsítése végett)
szükségesnek
tartja a Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Kapcsolatok Titkársága
megszüntetését. E tevékenység ellátására elégséges a Művelôdési és
Közoktatási Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Fôosztálya. A hivatali
struktúra
változása miatt a kormány kezdeményezi az 1991. évi XXXII. törvény
módosítását.
2. A Művelôdési
és Közoktatási Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Fôosztályán,
valamint a Honvédelmi Minisztériumban dolgozó egyháziak státusát
egyértelművé
kell tenni: állami alkalmazottak-e, vagy az egyházuk által
delegált
minisztériumi tisztségviselôk. Az állam és az egyház elválasztása
kívánatossá
teszi, hogy az állami és az egyházi funkciók, megbízatások az
állam
és az egyházak kapcsolattartásának szervezeti rendjében is világosan
elkülönüljenek.
Elkerülendô, hogy az egyházi képviselet állami alkalmazotti
státusban
vagy állami hivatal szervezetébe integrálódva jelenjék meg.
3. A kormány kidolgozza a pénzügyi kedvezmények elnyerésének
feltételrendszerét. Az egyházi jogállás nem jelenthet alanyi jogot a
kedvezményekre, támogatásra. A feltételeknek túl kell mutatniuk a
bejegyzéshez szükséges követelményeken.
A kormány
törölni kívánja azt a meghatározást, amely szerint egyháznak az a
szervezet minôsül, amely ilyen címen költségvetési támogatást kap.
A kormány álláspontja az 1991. évi XXXII. törvény végrehajtásával
kapcsolatban:
- 1. a
kormány felkéri az egyházakat benyújtott igényeik rangsorolására;
- 2. nagyobb figyelmet kíván fordítani a funkcionalitás elvének
érvényesítésére, a társadalmi konfliktusok és a visszaadásra kerülô
ingatlanokban működô intézményeket érô hátrányok minimalizálására, a
pénzügyi
lehetôségekre. Oktatási, nevelési, egészségügyi és szociális célú
ingatlanok
átadása esetén indokolt vizsgálni a tevékenység folytatásához
elôírt ágazati normák meglétét;
- 3. ott,
ahol a ténylegesen felmerülô igények alátámasztják, a működôképesség
elve alapján, egyedi aktussal meg kívánja könynyíteni a korábban
államosított tulajdonnal nem rendelkezô vallásfelekezetek ingatlanhoz
jutását is.
A kormány
a meglevô törvények szellemében biztosítani kívánja a hadseregen
belüli
közösségi vallásgyakorlás garanciáit. A katonai alárendeltség és a
lelki gondozás összekeveredésének megelôzése érdekében nem tartja
kívánatosnak a tábori lelkészség szerves integrációját a fegyveres
testületekbe. Mivel ez már elkezdôdött, fel kívánja mérni a jelenlegi
helyzetet
és ennek alapján dönteni a továbbiakról. (Újabb rendfokozatok
adományozására
már nem kerül sor, a lelkészek tábori szolgálatát civil
formában képzeli el a kormány.)
A
kormány mindent meg kíván tenni azért, hogy az egyházakra vonatkozó
iratanyagok mielôbb kutathatóvá váljanak. Haladéktalanul biztosítani
kívánja,
hogy az iratanyag hozzáférhetôvé váljék a parlament emberi jogi
bizottságának
erre kijelölt tagjai, illetve szakértôi számára, valamint hogy
információs
önrendelkezési joguk alapján a polgárok megismerhessék a róluk
szóló dokumentumokat.
A kormány
törvényességi szempontból javasolja felülvizsgálni az egyházakkal
kötött közoktatási megállapodásokat.
|