|
Üzenet a 42. tömegtájékoztatási világnapra XVI. Benedek pápa
2008. május 4.
A média a főszerep és a szolgálat válaszútján – Keressük
az igazságot, hogy megosszuk másokkal!
Kedves Testvéreim!
Az idei tömegtájékoztatási világnap témája – A média a főszerep
és a szolgálat válaszútján. Keressük az igazságot, hogy megosszuk
másokkal! – rámutat arra, hogy a kommunikációs eszközöknek
milyen fontos szerepük van az emberek és a társadalom életében.
Nincs az életnek olyan területe – különösen, ha figyelembe vesszük a
globalizáció igen elterjedt jelenségét –, amelyben a média ne
játszana szerepet az emberek közötti kapcsolatokban, a társadalmi,
gazdasági, politikai és vallási folyamatokban. Ezzel kapcsolatban
írtam ez év január elsejére, a béke világnapjára szóló üzenetemben:
„Az óriási nevelő erővel rendelkező tömegtájékoztatási eszközöknek
rendkívüli felelősségük van abban, hogy elősegítsék a család
tiszteletét, hogy bemutassák annak reményeit és jogait, és előtérbe
állítsák szépségét” (5).
2. A technológia nagy arányú fejlődésének köszönhetően ezen eszközök
előtt rendkívüli lehetőségek nyíltak meg, melyek új és eddig
ismeretlen kérdéseket és problémákat vetnek fel. Tagadhatatlan, hogy
a média elősegíti a hírek áramlását, a tények ismertetését és a
tudás terjesztését: döntően hozzájárultak például az írni és olvasni
tudás elterjedéséhez, a szocializációhoz, valamint a demokrácia és a
népek közötti párbeszéd fejlődéséhez. Ezen eszközök nélkül igen
nehéz lenne elősegíteni és elmélyíteni a népek közötti megértést,
egyetemes érvényt szerezni a békéért folytatott párbeszédnek,
biztosítani az alapvető információkat, ugyanakkor garantálni –
mindenekelőtt a szolidaritásra és a társadalmi igazságosságra
irányuló – gondolatok szabad áramlását. Igen! A médiumok nem csupán
gondolatok terjesztői, hanem olyan eszközök is lehetnek, és kell
lenniük, amelyek egy igazságosabb és szolidárisabb világ
szolgálatában állnak. Sajnos azonban fennáll a veszélye annak, hogy
olyan rendszerré válnak, amelyek az embert pillanatnyi érdekeknek
rendelik alá. Itt az ideológiai célokra használt, a zaklató
reklámokon keresztül fogyasztási cikkek eladására irányuló
kommunikációra gondolok. A valóság bemutatásának ürügyén valójában
az egyéni, a családi és a társadalmi élet helytelen
magatartásformáit akarják legitimálni és ránk erőltetni. A
hallgatottság és a nézettség növelése érdekében alkalmanként a
szabályok áthágásától, a vulgaritástól és az erőszak bemutatásától
sem riadnak vissza. Még az is lehetséges, hogy a médián keresztül
olyan fejlődési modelleket mutatnak be és támogatnak, amelyek
nemhogy csökkentik, hanem inkább növelik a technológiai különbséget
a gazdag és a szegény országok között.
3. Az emberiség ma válaszút előtt áll. A médiára is érvényes, amit a
Spe Salvi kezdetű enciklikában írtam a haladás
kétarcúságáról, amely kétségtelenül új lehetőségeket nyit a jóra, de
megnyitja a rossz mélységeit is, amelyek korábban nem léteztek (vö.
22.). Fel kell tehát tennünk a kérdést: bölcs dolog-e engedni, hogy
a tömegtájékoztatási eszközök a mindent figyelmen kívül hagyó
magatartásnak legyenek alárendelve, vagy olyanok hatalmába
kerüljenek, akik manipulálják az emberek lelkiismeretét. Nem
kellene-e sokkal inkább azért tennünk, hogy az egyén és a közjó
szolgálatában maradjanak, és hogy elősegítsék „az ember erkölcsi
formálását”, a „belső ember növekedését”? (uo.) A kommunikációs
eszközök rendkívüli kihatása az egyén és a társadalom életére széles
körben elismert tény, de ma már az is nyilvánvaló, hogy eredeti
szerepe olyan mértékű változáson ment keresztül, amellyel számolni
kell. Ma egyre nyilvánvalóbb, hogy a kommunikációs eszközök nemcsak
a valóság bemutatására vállalkoznak, hanem a bennük rejlő hatalomnál
és befolyásoló erőnél fogva maguk akarják meghatározni annak
mibenlétét. Megállapítható például, hogy néhány alkalommal a médiát
nem korrekt információközlésre használják, hanem eseményeket
„fabrikálnak”. A média szerepének e veszélyes módosulása
aggodalommal tölti el a lelkipásztorokat is. Mivel olyan témákról
van szó, amelyek alapjaiban érintik az emberi élet minden területét
(erkölcsi, szellemi, vallási, társadalmi, érzelmi, kulturális),
kockára téve az ember javát, hangsúlyoznunk kell, hogy erkölcsileg
nem minden fogadható el, ami technikailag megvalósítható. A
tömegtájékoztatási eszközök hatása a mai ember életére
elkerülhetetlen kérdéseket vet fel, amelyek már nem elodázható
döntéseket és válaszokat várnak.
4. A tömegkommunikációs eszközök társadalomban betöltött szerepe ma
már szervesen kapcsolódik ahhoz az antropológiai kérdéshez is, ami a
harmadik évezred döntő kihívása. Hasonlóan ahhoz, mint ami az
élettel, a házassággal, a családdal vagy korunk olyan nagy
kérdéseivel, mint a béke, az igazságosság és a teremtett világ
megőrzése történik, a tömegtájékoztatásban megkérdőjelezik az ember
lényegét alkotó tényezőket és a rá vonatkozó igazságokat. Amikor a
kommunikáció nem kapcsolódik biztos erkölcsi alapokhoz és elveszti a
társadalmi ellenőrzést, akkor már nem tartja szem előtt, hogy a
középpontban az ember áll, akinek a méltósága sérthetetlen. Így
fennáll a veszély, hogy negatív hatást gyakorol az ember
lelkiismeretére, döntéseire, és végül korlátozza az ember életét és
személyes szabadságát. Ezért elengedhetetlen, hogy a
tömegtájékoztatási eszközök szenvedélyesen védjék az embert és
tiszteletben tartsák máltóságát. Néhányan úgy gondolják, hogy ma
ezen a téren „info-etikára” lenne szükség ugyanúgy, ahogyan az
orvostudomány és az emberi életre vonatkozó tudományos kutatások
terén létezik a bioetika.
5. El kell kerülni, hogy a média a korunk valódi csapásait jelentő
gazdasági materializmus és etikai relativizmus szócsöve legyen. A
média elősegítheti és elő is kell segítenie az emberre vonatkozó
igazság megismertetését és védelmét azokkal szemben, akik ennek
tagadására és megsemmisítésére törekszenek. Sőt, azt is mondhatjuk,
hogy a tömegtájékoztatás legfőbb hivatása az emberre vonatkozó
igazság keresése és bemutatása. Felemelő feladat e cél szolgálatába
állítani a média kifejezőeszközeinek egyre szebb és kifinomultabb
árnyalatait, amelyekkel a média rendelkezik, és amelyek elsősorban
az e területen dolgozó felelős személyekre és szakemberekre vannak
bízva. De ez a feladat bizonyos mértékig mindannyiunkat érint, mert
a globalizáció korszakában mindannyian használjuk és alakítjuk a
tömegtájékoztatást. Az új médiumok, különösen a telefon és az
internet, nagy változásokat okoz a kommunikációban. Talán ez a
változás jó alkalom arra, hogy – szeretett elődöm, II. János Pál
pápa szavaival – az emberről szóló igazság lényegi és
elidegeníthetetlen vonásai láthatóbbá váljanak. (vö. A gyors
fejlődés, 10)
6. Az ember szomjazza és keresi az igazságot. Ezt igazolják azok a
mutatók, amelyek számos kiadvány, program és színvonalas műsor
sikerét tükrözik, amelyekben elismerik és jól bemutatják az
igazságot, az ember szépségét és nagyságát, beleértve vallási
dimenzióját is. Jézus mondta: „megismeritek az igazságot, és az
igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). Az igazság, amely
szabaddá tesz minket, Krisztus, mert csak ő tudja teljesen
kielégíteni azt az élet és szeretet iránti szomjat, amely ott van az
ember szívében. Aki találkozott Krisztussal, és akit az ő üzenete
magával ragadott, megtapasztalja azt a fékezhetetlen vágyat, hogy
megossza és elmondja másoknak is ezt az igazságot: „Ami kezdettől
fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk – írja Szent
János –, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet
Igéjét hirdetjük nektek. (…) Amit láttunk és hallottunk, azt nektek
is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az
Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S
azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,1-4)
Kérjük a Szentlelket, hogy ne legyen hiány olyan bátor
szakemberekben, akik tanúskodnak az igazságról, hűek Krisztus ránk
bízott küldetéséhez és a hit üzenetétől lelkesen „értelmezni tudják
a jelenkori kulturális igényeket, és e kommunikációs korszakot nem
az elidegenedés és az irányvesztettség korszakaként élik meg, hanem
úgy, hogy ez értékes kor az igazságkereséshez és az egyének és népek
közösségének fejlődéséhez” (II. János Pál beszéde Parabole
mediatiche, 2002. november 9.).
Ezzel a jókívánsággal adom szeretettel mindenkire apostoli
áldásomat.
Vatikán, 2008. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
XVI. Benedek pápa
|
|
|
Beteljesedett! Jn 19,12-42
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|