|
Üzenet a 44. tömegtájékoztatási világnapra XVI. Benedek pápa
A pap és a lelkipásztori szolgálat a digitális világban
2010. május 9.
Kedves Testvéreim!
A most következő tömegtájékoztatási világnap témája – „A pap és
a lelkipásztori szolgálat a digitális világban: az új
kommunikációs eszközök az Ige szolgálatában” – igen jól
kapcsolódik a papság évéhez, és egy széleskörű, ugyanakkor kényes
lelkipásztori területet helyez előtérbe, a kommunikáció és a
digitális világ területét, mely új lehetőségeket kínál a pap számára
az Ige szolgálatának gyakorlásához. A modern kommunikációs eszközök
már jó ideje a mindennapi eszközeink közé tartoznak, az egyházi
közösségek ezeken keresztül is megjelennek és kapcsolatot teremtenek
a területükön élőkkel, és gyakran ezek segítségével folytatnak
szélesebb körű párbeszédet. Azonban ezeknek az eszközöknek a
közelmúltban történt robbanásszerű elterjedése és jelentős hatása
miatt egyre fontosabb és hasznosabb a papi szolgálatban való
használatuk.
A pap elsődleges feladata, hogy Krisztust hirdesse, Isten testté
lett Igéjét, és a szentségeken keresztül közvetítse azt a sokoldalú
isteni kegyelmet, amely az üdvösséget hordozza. Az Ige által
egybegyűjtve, az egyház annak a közösségnek a jele és eszköze,
amelyet Isten hoz létre az emberrel, és minden pap arra hivatott,
hogy ezt a közösséget építse Benne és Vele. Ebben áll a papi
küldetés legfőbb méltósága és szépsége, s kiváltságos módon valósul
meg benne Pál apostol megállapítása: „Az Írás ugyanis azt mondja: Senki
nem vall szégyent, aki benne hisz. … Mindenki, aki segítségül
hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül,
amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem
hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan
hirdesse az, akit nem küldtek?” (Róm 10, 11.13-15).
Ahhoz, hogy megfelelő válaszokat adjunk ezekre a kérdésekre a mai
nagy kulturális változások világában, melyeket különösképpen is
tapasztalunk a fiatalok körében, immár elengedhetetlen, hogy
felhasználjuk az új technológiai vívmányok által megnyitott
kommunikációs utakat. A digitális világ azáltal, hogy olyan
eszközöket bocsát rendelkezésünkre, melyek szinte korlátlan
kifejezőképességet tesznek lehetővé, jelentős távlatokat nyit a páli
buzdítás megvalósításához: „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az
evangéliumot!” (1Kor 9,16). Ezeknek az eszközöknek az elterjedésével
tehát az igehirdetés felelőssége nemcsak nő, hanem sürgetőbbé válik,
motiváltabb és hatékonyabb elkötelezettséget igényel. Ebben a
helyzetben a pap, mondhatnánk egy „új történet” kezdetén áll: a
modern technológiák minél intenzívebb kapcsolatokat teremtenek, és a
digitális világ minél inkább kitágítja határait, ő annál inkább arra
hivatott, hogy pasztorális szempontból foglalkozzon velük, és még
többet tegyen azért, hogy ezeket az eszközöket az Ige szolgálatába
állítsa.
Mindazonáltal a multimédia elterjedt használata, a kommunikációs
eszközök széles skálájú „funkciós billentyűi” azt a veszélyt
hordozhatják, hogy ezek használata pusztán abból az igényből
fakadjon, hogy ott megjelenjünk és az internetet – tévesen – csupán
egy elfoglalandó térnek tekintsük. A papoknak azonban tudniuk kell
úgy jelen lenni a digitális világban, hogy folytonosan hűek maradnak
az evangéliumi üzenethez. Szükséges ez ahhoz, hogy meg tudják
valósítani animátori szerepüket a közösségekben, amelyek immár egyre
gyakrabban jelennek meg a digitális világ csatornáin keresztül, és
úgy hirdessék az evangéliumot, hogy a hagyományos eszközök mellett
felhasználják az új generációs audiovizuális eszközöket is (fotó,
videó, animáció, blog, honlapok), amelyek a párbeszéd egészen új
lehetőségeit jelentik, és hasznos eszközök az evangelizációhoz és a
hitoktatáshoz is.
A modern kommunikációs eszközökön keresztül a pap megismertetheti az
egyház életét, segíthet a mai embernek, hogy felfedezze Krisztus
arcát. Ez akkor valósulhat meg, ha a képzéstől kezdve elsajátítja e
technológiák hozzáértő, megfelelő használatát, és alapos teológiai
ismeretekkel és az Úrral való folytonos párbeszédben gyökerező,
erőteljes papi lelkiséggel ötvözi. A digitális világgal való
kapcsolatában a pap megszentelt szívének jobban kell érvényesülnie,
mint a médiában való jártasságának. Ez nemcsak lelkipásztori
munkájának ad lendületet, hanem lélekkel telíti a világháló
folytonos kommunikációs áramlását is.
A digitális világban is meg kell mutatkoznia annak, hogy Isten
irántunk való szeretetteljes figyelme, mely Krisztusban nyilvánul
meg, nem egy múltbéli dolog, és nem is tudományos elmélet, hanem
egészen konkrét és aktuális valóság. A digitális világban végzett
pasztorációnak ugyanis meg kell tudni mutatnia korunk emberének és
az eltévedt emberiségnek, hogy „Isten közel van; hogy Krisztusban
mindannyian egymáshoz tartozunk” (XVI. Benedek pápa: Beszéd a
Római Kúriához 2009 karácsonyán, L’Osservatore Romano, 2009.
december 21-22., 6. o.).
A digitális eszközök terén jártas Isten emberénél ki tudna jobban
olyan pasztorációt kibontakoztatni és megvalósítani, amely élővé és
időszerűvé teszi Istent a mai világban, bemutatja a múlt vallási
bölcsességét, mint olyan gazdagságot, amelyből meríteni lehet ahhoz,
hogy méltón éljük a jelent, és megfelelő módon építsük a jövőt? Aki
Istennek szenteltként a média területén dolgozik, annak az a
feladata, hogy egyengesse az utat új találkozásokhoz úgy, hogy
mindig biztosítja az emberi kapcsolat minőségét, a személy és valódi
lelki szükségletei iránti figyelmet; megmutatva a korunk digitális
világában élő embereknek azokat a jeleket, melyek szükségesek az Úr
felismeréséhez; alkalmat teremtve, hogy ránevelődjenek a várakozásra
és a reményre, és közeledjenek Isten Igéjéhez, mely megment és
segíti az ember teljes fejlődését. Isten Igéje ily módon egyenes
utat tud találni az új digitális teret átszelő utak sűrű
kereszteződései között, és meg tudja erősíteni, hogy Istennek joga
van jelen lenni minden korban, azért hogy a kommunikáció új formái
között Ő előrehaladhasson a városok utcáin, megállhasson a házak és
a szívek küszöbén, és elismételje: „Nézd, az ajtóban állok és
kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele
eszem, ő meg velem” (Jel 3,20).
Tavalyi üzenetemben arra bátorítottam a kommunikációs folyamatok
felelőseit, hogy mozdítsák elő az emberi személy méltósága és értéke
iránti tisztelet kultúráját. Ez az egyik út, amelyen az egyház arra
hivatott, hogy napjaink „digitális kontinensén” a „kultúra
diakóniáját” gyakorolja. Az evangéliummal a kezünkben és szívünkben
meg kell erősítenünk, hogy itt az ideje olyan utak előkészítésének
is, amelyek Isten Igéjéhez vezetnek, nem elhanyagolva, hogy
különleges figyelmet szenteljünk a keresőknek, sőt az evangelizáció
első lépéseként gondoskodjunk keresésük ébren tartásáról. Attól a
pillanattól kezdve, hogy az új kommunikációs eszközök lehetővé
teszik a kapcsolatteremtést valamennyi vallás híveivel, nem hívőkkel
és más kultúrájú emberekkel, a digitális világban végzett
pasztorációnak azokra is oda kell figyelnie, akik nem hisznek, akik
bizalmatlanok és szívükben ott van az abszolút és az el nem múló
igazság iránti vágy. Ahogy Izajás próféta is elképzelte az imádság
házát minden nép számára (vö. Iz, 56,7), talán feltételezhetjük,
hogy az Internet teret teremthet – a jeruzsálemi templom külső
udvarához hasonlóan – azok számára is, akik még nem ismerik Istent?
Az új technológiák fejlődése és az egész digitális világ a maga
összetettségében, óriási erőforrást jelentenek az egész emberiség
számára és minden egyes ember számára is, valamint ösztönzést a
véleménycserére és a párbeszédre. Ezek mindemellett nagy lehetőséget
jelentenek a hívők számára is. Egyik út se lehet kizárva ugyanis
annak, aki a feltámadt Krisztus nevében arra törekszik, hogy egyre
közelebb kerüljön a másik emberhez. Az új média pasztorális
szempontból határtalan és mindig új távlatokat nyit a papok számára,
melyek arra ösztönzik őket, hogy kiemeljék az egyház egyetemes
dimenzióját egy nagy kiterjedésű, konkrét közösség megvalósulásának
érdekében; hogy tanúságot tegyenek a mai világban arról a mindig új
életről, mely Jézus, az örök Fiú evangéliumának hallgatásából fakad,
aki közénk jött, hogy üdvözítsen minket. Nem szabad azonban
elfelejteni, hogy a papi szolgálat termékenysége mindenekelőtt abból
fakad, hogy az imádságban találkozunk Krisztussal és hallgatjuk őt;
hirdetjük őt a szentbeszéddel és életünk tanúságtételével;
megismerjük, szeretjük és ünnepeljük őt a szentségekben, legfőképpen
a szent Eucharisztiában és a bűnbocsánat szentségében.
Titeket, kedves paptestvéreim ismét arra hívlak, hogy bölcsességgel
ragadjátok meg a modern kommunikáció kínálta egyedülálló
lehetőségeket. Az Úr tegyen benneteket a jó hír szenvedélyes
hirdetőivé a jelenlegi kommunikációs eszközök által megteremtett új
„agórán” is.
Ezekkel a jókívánságokkal kérem rátok Isten Anyjának és a szent
ars-i plébánosnak védelmét, és adom mindannyiótokra apostoli
áldásomat.
Vatikán, 2010. január 24. Szalézi Szent Ferenc ünnepén
XVI. Benedek pápa
|
|
|
Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Jn 13,1-15
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|