|
Üzenet a 45. tömegtájékoztatási világnapra XVI. Benedek pápa
Igazság, hithirdetés és hiteles élet a digitális korban
2011. június 5.
Kedves testvéreim!
A tömegtájékoztatás 45. világnapja alkalmából szeretnék megosztani
veletek néhány gondolatot, amelyek korunk egyik sajátos
jelenségéből, a kommunikáció interneten való
terjedéséből fakadna. Egyre általánosabb az a meggyőződés, hogy
ahogyan az ipari forradalom a termelési körfolyamatba és a
munkások életébe bevezetett újdonságokon keresztül mély változást
hozott a társadalomba, ugyanígy ma a kommunikáció terén végbemenő
mély átalakulás irányítja a nagy kulturális és társadalmi
változások folyását. Az új technológiák nemcsak a kommunikáció
módját változtatják meg, hanem önmagában a kommunikációt, így
megállapíthatjuk, hogy széleskörű kulturális átalakulással állunk
szemben. Az információk és ismeretek ily módon való terjesztésével
a tanulás és a gondolkodás új módja van születőben, amely a
kapcsolatteremtés és közösségépítés eddig ismeretlen lehetőségeit
hordozza magában.
Olyan távlatok kerülnek elénk, amelyek nemrég még
elképzelhetetlenek voltak, s most ámulatba ejtenek az új
kommunikációs eszközök adta lehetőségekkel. Ugyanakkor egyre
sürgetőbben egy sor gondolatot vetnek fel a kommunikáció
értelméről a digitális korban. Különösen nyilvánvaló ez, amikor az
internet rendkívüli lehetőségeivel és összetett
alkalmazási módjaival találkozunk. Ahogy az emberi értelem minden
más gyümölcse, az új kommunikációs technológiák is arra
hivatottak, hogy a személy teljességének javát és az egész
emberiséget szolgálják. Ha bölcsen használjátok, akkor ezek az
eszközök hozzájárulhatnak az értelmezés, az igazság és az egység
utáni vágy kielégítésére, amely még mindig az emberiség
legalapvetőbb törekvése.
A digitális világban az információ közvetítése egyre gyakrabban az
információ közösségi hálóba való helyezését jelenti, ahol az
ismeretek megosztása személyes kapcsolatokon keresztül történik.
Az információ létrehozója és fogyasztója közötti éles határ
relatívvá válik, és a kommunikáció nemcsak az adatcserére, hanem
egyre inkább megosztásra is szolgál. Ez a folyamat elősegítette,
hogy új módon értékeljük a kommunikációs tevékenységet, amelyet
mindenekelőtt párbeszédnek, cserének, szolidaritásnak és pozitív
kapcsolatok teremtésének tekintünk. Másrészről mindez ellentétben
áll a digitális kommunikáció néhány jellegzetes korlátjával. Ilyen
például az egyoldalú kapcsolat, az a tendencia, hogy belső
világunknak csak egyes részét tárjuk fel, és az önképépítés
veszélye, amely utat enged az öntetszelgésnek.
Főleg a fiatalok élik át a kommunikáció változását azokra az
emberekre jellemző aggodalmakkal, ellenvetésekkel és
kreativitással, akik lelkesen és kíváncsian nyílnak meg új
élettapasztalatokra. Az ún. közösségi hálók által
megteremtett nyilvános digitális térben való egyre nagyobb
részvételük a személyek közötti kapcsolatok új formáit alakítja
ki, kihat az ember önképére, így elkerülhetetlenül felvetődik az a
kérdés, hogy helyesen cselekszik-e az ember, és hiteles-e a léte.
A virtuális térben való jelenlét lehet a másikkal való személyes
találkozás őszinte keresésének a jele, ha figyelünk arra, hogy
elkerüljük a veszélyeket, mint például egyfajta párhuzamos világba
való menekülést, vagy hogy túlzottan a virtuális világba helyezzük
magunkat. A megosztás és a „barátságok” keresésekor találkozunk
azzal a kihívással, hogy hitelesek legyünk, hűek önmagunkhoz
anélkül, hogy abba az illúzióba esnénk, hogy mesterségesen
alakíthatjuk nyilvános „profilunkat”.
Az új technológiák lehetővé teszik, hogy az emberek a tér és a
saját kultúrájuk határait átlépve találkozzanak, megteremtve ezzel
a lehetséges barátságok új világát. Ez ugyan egy nagy lehetőség,
de nagyobb figyelmet és tudatosságot is igényel a lehetséges
kockázatok miatt. Ki a „felebarátom” ebben az új világban?
Fennáll-e a veszély, hogy kevésbé vagyunk jelen azok számára,
akikkel a mindennapi életünk során találkozunk? Megvan-e annak
veszélye, hogy szétszórtakká válunk, mert figyelmünk
szétforgácsolódik és belemerül egy olyan világba, amely más, mint
amiben élünk? Szánunk időt arra, hogy kritikusan átgondoljuk
döntéseinket, hogy valóban mély és tartós emberi kapcsolatokat
ápoljunk? Fontos mindig észben tartanunk: a virtuális kapcsolat
nem helyettesítheti és nem is szabad helyettesítenie az emberekkel
való közvetlen kapcsolatot életünk semmilyen szintjén sem.
Mindannyian szembesülünk annak szükségességével – még a digitális
korban is – hogy hiteles és gondolkodó emberek legyünk. Egyébként
a közösségi hálók sajátos dinamikája is azt mutatja,
hogy az ember mindig érintett abban, amit kommunikál. Amikor az
emberek információkat cserélnek, egyúttal megosztanak valamit
önmagukból, megosztják világképüket, reményeiket, eszméiket. Ebből
az következik, hogy a digitális világban is létezik keresztény
stílusú jelenlét: ez a becsületes és nyílt kommunikációban
nyilvánul meg, amely felelősség- és tiszteletteljes a másik felé.
Az evangélium hirdetése az új médián keresztül nemcsak
azt jelenti, hogy kimondottan vallási témájú anyagokat közvetítünk
a különböző eszközökkel, hanem azt is, hogy digitális profilunkon
és kommunikációs módunkon keresztül következetesen tanúságot
teszünk az evangéliumhoz teljesen hű választásainkról,
preferenciáinkról és ítéleteinkről, akkor is, ha ezt nem mondjuk
ki nyíltan. Egyébként a digitális világban sem lehet
üzenetet közölni a hírt adó személy következetes tanúságtétele
nélkül. A keresztény ember az új kommunikációs környezetben és az
új kifejezésformák között is arra hivatott, tudjon bárkinek, aki
megkérdezi tőle, miből fakad a reménysége (vö. 1Pét 3,15).
Az elkötelezettség, hogy tanúságot tegyünk az evangéliumról a
digitális korban is, mindenkitől azt kívánja, hogy különösképpen
figyeljen ennek az üzenetnek a vetületeire, ezek ugyanis kihívást
intézhetnek a világháló sajátos logikája ellen. Mindenekelőtt
tudatában kell lennünk, hogy az általunk megosztani kívánt igazság
értéke nem a „népszerűségéből” vagy a nézettségének mennyiségéből
fakad. Ahelyett, hogy elfogadhatóvá próbálnánk tenni vagy akár
felhígítanánk ezt az igazságot, sokkal inkább a maga teljességében
kell megismertetnünk. Mindennapi táplálékká, nem pedig pillanatnyi
látványossággá kell válnia. Az evangélium igazsága nem olyasmi,
ami fogyasztási vagy felületes élvezeti cikk lehet, hanem ajándék,
amely szabad választ kíván. Akkor is, amikor a világháló virtuális
terében hirdetjük az evangéliumot, szükség van arra, hogy
megtestesüljön a valóságos világban és azoknak a testvéreinknek
az arcába tekintve, akikkel a mindennapi életünket
megosztjuk. A hit átadásában ezért mindig alapvetőek maradnak a
közvetlen, emberi kapcsolatok!
Szeretném arra hívni a keresztényeket, hogy bizalommal, tudatos és
felelősségteljes kreativitással csatlakozzanak ahhoz a kapcsolati
hálóhoz, amelyet a digitális kor lehetővé tett. Nem egyszerűen az
ottani jelenlét iránti vágy kielégítéséért, hanem mert ez a háló
szerves része az emberi életnek. A világháló hozzájárul
az intellektuális és spirituális tudat új és összetettebb
formáinak kifejlődéséhez és meggyőződéseink egymással való
megosztásához. E téren is arra vagyunk hivatva, hogy hirdessük
hitünket, hogy Krisztus Isten, az ember és a történelem
Üdvözítője, az, akiben minden dolog eljut a beteljesülésére (vö. Ef
1,10). Az evangélium hirdetése a kommunikáció
tiszteletteljes és diszkrét módját kívánja meg, amely ösztönzi a
szívet és megmozgatja a tudatot. Ez a forma a feltámadt Jézus
stílusára emlékeztet, amikor útitársul szegődött az emmauszi
tanítványok mellé (vö. Lk 24, 13-35): közelsége által
fokozatosan elvezette őket a titok megértésére, párbeszédet
folytatott velük, tapintatosan megláttatta, ami a szívükben volt.
Végső megközelítésül, az igazság – maga Krisztus – a teljes és
valódi válasz az embernek a kapcsolat, a közösség és az értelem
utáni vágyára. Ezeket a vágyakat tükrözi a közösségi hálókban
való nagyarányú részvétel is. A hívők azzal, hogy tanúságot
tesznek legmélyebb meggyőződéseikről, nagyban elősegítik, hogy a világháló
ne váljon olyan eszközzé, amely kategóriákká alacsonyítja az
embereket, érzelmileg manipulálni próbálja őket, vagy amely
lehetővé teszi, hogy akinek hatalma van, kisajátítsa mások
véleményét. Éppen ellenkezőleg, a keresztények bátorítanak
mindenkit, hogy elevenen tartsák az ember örök kérdéseit, amelyek
tanúsítják a természetfeletti iránti vágyát és a hiteles, méltó
módon élhető életformák iránti vágyakozását. Éppen ez a sajátosan
emberi, lelki törekvés az, amely az igazság és közösség iránti
szomjunk mögött áll, és amely arra ösztönöz, hogy feddhetetlenül
és becsületesen kommunikáljunk.
Mindenekelőtt a fiatalokat hívom, hogy jól használják a digitális
térben való jelenlétüket. Találkozni fogok velük a következő
Ifjúsági Világtalálkozón Madridban, amelynek előkészítésében
nagyon sok minden köszönhető az új technológiák előnyeinek. A
kommunikációs munkatársak számára kérem Istentől, Szalézi Szent
Ferenc közbenjárására, hogy lelkiismeretesen és pontos szakmai
tudással tudják végezni tevékenységüket, és mindenkire apostoli
áldásomat adom.
Vatikán, 2011. január 24. Szalézi Szent Ferenc ünnepén
XVI. Benedek pápa
|
|
|
Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem. Jn 12,44-50
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|