English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Csaladjaink.hu
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Virtuális Plébánia
Szent Adalbert Központ
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
Metanoia Videóstúdió
nyil Katolikus média bővebben


Nyilatkozat a megfogant élet védelmében

Magyar Katolikus Püspöki Kar
Esztergom, 1991. július 17.


Jelenleg világszerte, így hazánkban is sok vita folyik a „magzatelhajtásról”, a művi abortuszról, amelyet igen sokan erkölcsileg megengedhetőnek, a törvények pedig elfogadhatónak tartanak. Ennek következtében az abortuszok száma az egész világon évente eléri a 30-40 milliót. Hazánkban az utóbbi években átlagosan 90 ezer abortusz történt; vagyis minden 100 élve születés mellett átlagosan 73 magzat élete pusztult el.

Ezt a helyzetet az orvosi technika fejlődése mellett segíti a társadalom egy részének ama véleménye is, amely az abortuszt elfogadhatónak tartja és a családtervezés módjának tekinti. Eltűrik az állami rendelkezések is, amikor az abortuszt legalizálják.

Az abortusz azonban nemcsak orvosi, társadalmi, jogi, hanem mindenekelőtt erkölcsi kérdés, amely mélyen befolyásolja az egyéni és társadalmi magatartást az élet tiszteletben tartására vonatkozóan. Jogos, hogy a megfogant emberi élet védelmében elsősorban erkölcsi szempontok érvényesüljenek. A hazánkban kialakult súlyos helyzet és az utóbbi időben fellángolt sokféle vita is megkívánja, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar ismét szóljon híveihez, és rajtuk keresztül az egész magyar társadalomhoz.

I. A katolikus egyház a Szentírás tanítása alapján mindig kifejezetten és határozottan védte a magzati életet. A Szentírás elénk állítja, hogy az ember lényegileg kiemelkedik a többi teremtmény közül: Isten az embert saját képmására, személynek, férfinek és nőnek teremtette és külön is megáldotta (Ter 1,27-28); nem a mulandó földi életre alkotta, mint a többi élőlényt, hanem meghívta Isten gyermekeinek a méltóságára és az örök életre. Ezért az emberi élet szent a kezdetétől a végéig, és aki az élet ellen vét, a teremtő Isten ellen vét.

Bár az új élet emberi közreműködéssel kezdődik, a magzat létezése első pillanatától kezdve Isten teremtménye (vö Iz 44,2). Szól a Szentírás olyan személyekről is, akiket Isten már anyjuk méhében, a magzati életben kiválasztott és felkent (vö Jer 1,5). Amikor Erzsébet köszöntötte Máriát, fiát, Jézust, Urának vallotta, aki akkor még nem érte el a magzati élet harmadik hónapját (Lk 1,43).

A kezdeti keresztények a Szentírásnak ezt a tanítását a megfogant élet értékéről és szentségéről nagyon komolyan vallották, noha abban a korban is előfordult a magzati élet elpusztítása. A második század elejéről származó Didache (A tizenkét apostol tanítása) ilyen előírást adott: „Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslattal ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg, ne kívánd azt, ami a felebarátodé.” (11.1) Ugyanebből az időből ránk maradt irat a kezdeti keresztény közösség életét így jellemezte: „Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el.” (Levél Diognetoszhoz V.6)

A Szentírás tanítását és az első keresztények erkölcsi felfogását a katolikus egyház mindig határozottan hirdette. Legutóbb a II. Vatikáni Zsinat így tanított: „Az életet a leggondosabban kell óvni, már a fogamzástól kezdve. A magzatelhajtás is, a csecsemők megölése is szégyenletes bűntett.” (Gaudium et spes 51) II. János Pál pápa a keresztény családokhoz intézett apostoli buzdításában ezt írta: „Az Egyház arra hivatott, hogy mindenki felé ismételten kifejezze - egyre világosabb és szilárdabb meggyőződéssel -azt az akaratát, hogy minden erejével és minden veszedelemmel szemben védi és oltalmazza az emberi életet: bármilyen fokon vagy körülmények közölt is legyen az élet." (Familiáris consortio 30)

Mindebből érthetően következik, hogy a katolikus egyház a magzati élet elpusztítását a legsúlyosabb bűnök közé sorolja, elkövetőit pedig az Egyházi Törvénykönyv kiközösítéssel bünteti. (1398. kánon)

II. A katolikus egyház egyértelműen vallja a megfogant emberi élet értékét, védelmét, tiszteletben tartását. A magzati élet védelme azonban nem kizárólagosan vallási tanítás, hanem az emberi természetből fakadó erkölcsi kötelezettség, amely világnézettől függetlenül mindenkire vonatkozik. A katolikus tanítást az jellemzi, hogy ami az emberi természetből következő kötelezettség, azt minden eltérő véleménnyel, sőt támadással szemben következetesen vallja és védelmezi.

A biológia egyértelmű megállapítása, hogy az új élet a megtermékenyítés pillanatában kezdődik el. A megtermékenyítéskor olyan minőségi változás történik, amelyből tévedhetetlenül ember fejlődik ki. A magzat az első pillanattól kezdve önálló emberi élőlény, még ha nem is tud az anyától függetlenül élni, fejlődni. Amint a megszületett gyermek sem élő sejtek halmaza, amelyet tetszés szerint lehet életben hagyni vagy elpusztítani, ugyanígy a magzat sem tekinthető csupán a sejtek halmazának, amelyet egyéni tetszés szerint lehet megtartani vagy megölni. Nem is az anya testének a része, amelyet operációval el lehet távolítani. A magzat már önálló emberi lény!

Az emberi élet a legnagyobb ajándék, de ugyanakkor mások védelmére is szorul. Mindenkinek az élete bizonyos módon függ másoktól. Vannak azonban olyan sajátos helyzetek, amikor ez a függőség szinte teljes és az életbenmaradás mások segítségét kívánja meg. A magzati élet az anyának teljesen kiszolgáltatott. Az anya szerepét más nem tudja átvállalni.

Jóllehet a biológiai tudomány a megfogant életet emberi lénynek tekinti, a gyakorlatban mégis hiányzik ennek a védelme. A társadalom egy része az anya autonóm döntésére bízza a megfogant élet sorsát; sőt úgy vélik, bár az államnak kötelessége az emberi élet védelme, a megfogant, de még meg nem született élet védelmében az államnak semlegesnek kell maradnia. Így korunkban az erősek irtó hadjárata folyik a teljesen védtelen és kiszolgáltatott emberi élet ellen.

III. A mai társadalomban teljesen ellentmondásos helyzet alakult ki. Hirdetik az alapvető emberi jogokat, amelyek közül kiemelkedik az élethez való jog. Ezt viszont nem alkalmazzák a még meg nem születettekre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az emberi Jogok nem népszavazásnak, közvéleménynek vagy törvényhozásnak a kegyadományai, hanem az emberi természetből erednek, még akkor is. ha a fejlettségük vagy körülményeik miatt ezt nem védelmezhetik.

Ellentmondásos az a ma kialakult vélemény is. hogy az élethez való jog a születés után kezdődik, mert akkor kezdődik el az „önálló” élet. Ez az állítás figyelmen kívül hagyja azt az alapvető igazságot, hogy az ónálló emberi élet a fogantatás pillanatában megkezdődik.

Ellentmondásos az a kijelentés is, hogy az anya emberi jogához tartozik annak eldöntése, hogy a magzatot megtartja vagy megöli. Amint az anya nem dönthet arról, hogy a már megszületett gyermeket életben hagyja vagy megöli, ugyanúgy nem dönthet a magzat sorsáról sem. Sőt alapvető emberi kötelesség, hogy éppen az anya védje a magzat életét, hisz annak a fennmaradása teljesen tőle függ.

Hamis az a széltében elterjedt beállítottság is, hogy a modern családtervezéshez szükségképpen hozzátartozik az abortusz. A családtervezés ugyan a szülők jogos feladata, de semmiképpen sem az abortusz révén, vagyis az elkezdődött emberi élet kioltásával.

Bármennyire is az emberi természet törvényéből következik a megfogant élet védelme, a törvényhozás többé-kevésbé legalizálja az abortuszt a világ több országában. Hazánkban, sajnos, az egyik legliberálisabb rendelkezés van érvényben, amely kizárólag az anya kérése alapján gyakorlatilag csaknem minden esetben engedélyezi az abortuszt. Az az orvos pedig, aki nem akarja az abortuszt végrehajtani lelkiismereti indokok alapján, diszkriminatív helyzetbe kerül.

IV. Mindez életellenes beállítottságból ered. Alapja az elméleti és a gyakorlati materializmus, amely csak biológiai folyamatot lát a megfogant életben. Kapcsolódik hozzá az önzés, az anyagiasság, amely a gyermekben csak terhet lát és megfoszt az egyik legnagyobb személyes értéktől, a másik életének a megbecsülésétől, segítésétől, A statisztikai adatokból és a felhozott indokokból mindez világosan kitűnik

Korunk társadalmi életét jellemzi a demokrácia és a pluralizmus. Jogos igények, de ezeknek is megvannak a maguk határai. Szavazással nem lehet dönteni az erkölcsi értékekről, az alapvető emberi jogokról, Így a megfogant élet sorsáról sem.

Társadalmunk pluralista jellegű, vagyis jellemzi, hogy a különböző világnézetű, felfogású embereknek kell együtt élniük és egymást elviselniük. Jogos igény, hogy a másik embert vagy embercsoportot elfogadjuk, még ha másképpen gondolkodik is. De elfogadhatatlan a pluralizmusnak az az értelmezése, amely az élet ellen támad.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar tudatában van annak, hogy nyilatkozata a magzati élet teljes jogú védelmében sokak részéről visszatetszést, vitát, sőt ellenkezést vált ki. De annak is tudatában van, hogy az emberi természetből fakadó Igazságot és jogot védelmezi, amikor felemeli szavát a megfogant élet védelmében. Megkívánja ezt az Isten és az emberek előtti felelősségéből eredő küldetése, és a katolikus tanítás hirdetésével az emberek javát szolgálja.

Akik viszont a katolikus egyház álláspontját nem tudják elfogadni, azokat tisztelettel arra kérjük, hogy először a magzati élet értékét önmagukban tisztázzák: a magzat már emberi élettel rendelkezik és ezt tiszteletben kell tartani. A magzati életnek a lefokozása az emberi élet általános leértékelését jelenti, amely igen súlyos erkölcsi következményeket von maga után egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

V. Mindezek alapján a Magyar Katolikus Püspöki Kar mindenekelőtt a magyar törvény- hozáshoz fordul, hogy az abortusz kérdésében az élethez való alapvető emberi jogok alapján döntsön, amelyik korlátozás nélkül kiterjed a magzati élet védelmére is, és az orvosok lelkiismereti szabadságára is. A törvényhozást kötelezi az erkölcsi értékek, az alapvető emberi jogok csorbítatlan védelme. A törvényhozó testület csak akkor áll hivatásának a magaslatán, ha meri vállalni az élet teljeskörű védelmét és csak így szolgálhatja az egész nemzet erkölcsi felemelkedését. Az élet védelmet azzal is mutassák ki. hogy a családok gyermeknevelési gondjain szociális intézkedésekkel segítenek.

Fordulunk az orvosokhoz, hogy etikai megfontolások vezessék mindegyiküket az élet védelmében és ne legyenek az élet elpusztítói. A mai orvosok etikai magatartása sem lehet alacsonyabb, mint a két évezreddel ezelőtt élt orvosoké, amelyet a „hyppokrateszi eskü” fémjelzett és amelynek eredeti szövege így szólt: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozóan még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajlásához.”

De méginkább a katolikus hívekhez fordulunk, hogy félretéve az önző emberi szempontokat, ellenállva a különféle kísértéseknek, a Szentírás. a katolikus egyház és a természeti törvény egyértelmű tanítását kövessék. Érezzük át mindnyájan mélységesen Isten előtti felelősségünket, aki előtt számot kell adnunk minden tettünkről, különösen is az Istentől adott élet elleni bűnről. Ez a felelősség fennáll akkor is, ha az állami rendelkezések engedélyek lennének az élet védelmének kérdésében.

Akiket pedig lelkiismeretük vádol, őszinte bűnbánattal tegyék jóvá az élet ellen elkövetett bűnt.

Egyházunk papjaihoz is fordulunk, hogy a katolikus tanítást hirdessék világosan a híveknek. A jegyesoktatáson hívják fel a jegyesek figyelmét a meg nem született élet védelmére, és alkalmas tanácsokkal lássák el őket a családtervezés felelősségteljes kérdéseiben. Szervezzék meg a hívek szociális segítését, hogy erkölcsi kötelességeik vállalásához az anyagi lehetőségek is biztosítva legyenek.

Jól ismerjük azokat a problémákat, amelyek a családokra nehezednek, és a kísértéseket, amelyekkel szembe kell nézniük. Legyenek bizonyosak abban, hogy Istentől erőt is nyernek. Mellettük áll az egyház egész közössége, amelyben életük tanúságtevő és példamutató. Egyben segítsék is egymást a családok minden területen az igazi krisztusi szeretet és szolgálat szellemében. így lesz családi életük az egész egyház építőjévé és lelki örömére. Egyben szavukkal és példaadó családi életükkel legyenek a közvélemény aktív formálói, a közösségi erkölcs alakítói, érezzék át társadalmi felelősségüket és küldetésüket.

Szívből kérjük Isten áldását híveink, de az egész nemzet családi életére is, hogy gondolkodásmódban, törvényhozásban átformálódva, az Igazi humanizmus szellemében védjék a megfogant emberi életet és ezzel a nemzetünket sújtó egyik legnagyobb erkölcsi válságon felülemelkedhessünk.

Esztergom, 1991. július 17.

Magyar Katolikus Püspöki Kar


Napi evangelium
Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják!
  Mt 10,26-33

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár

2017. június 23-25., péntek-vasárnap
Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivál Komlón


2017. június 25., vasárnap
Jézus Szíve búcsú Sümegen


2017. június 25., vasárnap
Szent László búcsú Agyagosszergényben



PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum