Pornográfia és erőszak a tömegkommunikációs eszközökben a Tömegtájékoztatási Eszközök Pápai Tanácsának
nyilatkozata
1989. május 7.
BEVEZETÉS
1. Az utóbbi években gyökeres átalakulás ment végbe a világban az
erkölcsi értékek felfogását illetően, ami mélyreható változásokat
idézett elő az emberek gondolkodásmódjában és cselekedeteiben. Ebben
a folyamatban a tömegkommunikációs eszközöknek döntő szerepük volt
és van, mind az egyes ember életében, mind a társadalomban, mivel új
magatartásformákat és életstílust közvetítenek és mutatnak be.[1]
2. Ezen változások egy részének kétségtelenül vannak pozitív oldalai
is. Ma, ahogy II. János Pál pápa nemrégen megjegyezte: „az első
pozitív vonás, hogy sok férfi és nő felismerte, annak teljességében,
a maga és minden ember méltóságát... Ugyanakkor a világ
megosztottsága és mindenfajta konfliktus elősegíti, a radikális
egymástól való függés felismerését és ennek következtében a
szolidaritás szükségességét, mely ezt a felismerést összefogja és
átteszi erkölcsi szintre.”[2] Mindezt
nagymértékben elősegítették a tömegkommunikációs eszközök.
3. A változások nagy része azonban negatív következményekkel járt.
Ahogy a múltban már oly sokszor visszaéltek az ember méltóságával és
jogaival, a keresztény értékekkel és ideálokkal, úgy ma, újra és új
formában sértik meg ezeket. Mindezekért részben a hírközlő eszközök
is felelősek.
4. A kommunikációs eszközök alkalmazása, ahogyan a II. Vatikáni
Zsinat említi, annak köszönhető, hogy „hasznos segítői az
emberiségnek”, de az is igaz, „hogy az emberek a Teremtő Isten
gondviselő terve ellen, illetve saját romlásukra és pusztulásukra is
felhasználhatják ezeket”.[3]
5. Az utóbbi évek nyugtalanító fejlődésének időszakában a
kommunikációs eszközök egyre nagyobb teret engedtek a pornográfiának
és a felesleges, öncélú erőszaknak. A könyvek és folyóiratok,
hangfelvételek, a mozi. a színház, a televízió, a videokazetták, a
reklámok és maguk a hírközlő eszközök is erőszakos és szabadjára
engedett szexuális jeleneteket kínálnak, amely nyílt pornográfia, és
erkölcsileg elfogadhatatlan.
6. Az ember ősi törekvése, hogy felmagasztalja az erőszakot és a
pornográfiát ott, ahol az kifejezésre juttatja a bűntől megsebzett
emberi természet legsötétebb dimenzióit. Az utolsó negyedszázadban
ezek mindenesetre mind nagyobb tért hódítottak, és ugyanakkor súlyos
társadalmi problémákat okoztak. Miközben növekedett az erkölcsi
normák körüli zűrzavar, a tömegtájékoztatás egyre nagyobb közönség
számára tette elérhetővé a pornográfiát és az erőszakot, beleértve
az ifjúságot és a gyerekeket is. Ez valamikor csak a gazdag
országokra korlátozódott. A tömegkommunkációs eszközök hatása
azonban a fejlődő országok erkölcsi értékeit is kezdi megrontani.
7. A tömegkommunikációs eszközök lehetnek az egység és a kölcsönös
megértés szolgálói, de lehetnek az élet, a család, a vallási és
etikai értékek eltorzult szemléletének hordozói, az ember valódi
méltóságát és célját figyelmen kívül hagyó látásmód népszerűsítői
is.[4] A szülők szerte a világon
nyomatékosan kifejezésre juttatták jogos aggodalmukat a filmekkel,
videokazettákkal, televíziós műsorokkal, hangfelvételekkel és
bizonyos sajtótermékekkel kapcsolatban, hiszen ezeket gyermekeik
nézhetik, hallgathatják és olvashatják. Ezek a szülők semmilyen
körülmények között nem akarják, hogy a családban elsajátított
erkölcsi értékek megszűnjenek olyan elítélendő termékek hatására,
melyek mindenhol igen könnyen hozzáférhetőek, leggyakrabban a
tömegkommunkációs eszközök révén.
8. Ez a dokumentum bemutatja a pornográfia és az erőszak
legsúlyosabb hatását az egyénre és a társadalomra, rámutat a ma
fölmerülő problémák főbb okaira. Arra törekszik tehát, hogy
megmutassa, milyen eszközök állnak a hírközlő eszközök hivatásos
alkalmazottainak, a szülőknek, nevelőknek, a közönségnek, a világi
és egyházi hatóságoknak, a vallási szervezeteknek és a
magán-szektorhoz tartozó csoportosulásoknak rendelkezésére,
melyekkel ezeket a gondokat orvosolni tudják.
A PORNOGRÁFIA ÉS AZ ERŐSZAK HATÁSAI
9. A mindennapi tapasztalat megerősíti az egész világon végzett
felmérések tapasztalatait, melyeket a tömegkommunikációs eszközök
közvetítette pornográfia és erőszak negatív hatásáról végeztek.[5] A pornográfia – a tömegkommunikációs
eszközök esetében – az emberi testnek férfiúi vagy női mivoltában
rejlő, „privacy”-hoz való jogának megsértése az audiovizuális
eszközök által. Ez a sérelem az embert és az emberi testet egy
személytelen, a féktelen vágyak prédájául vetett tárggyá redukálja.
Az erőszak ilyen értelemben az emberi méltóság elleni cselekedet
bemutatásaként értelmezhető, mely a legalantasabb ösztönökre hat.
alapvetően támadó, és gyakran szenvedélyes, nagy fizikai erőt
feltételez. A szakértők véleménye olykor eltérő ezen jelenségek
hatásának kiterjedését illetően, illetve annak megítélésében, hogy
ez a probléma az egyént és a közösséget milyen módon érinti. De a
probléma főbb vonásai mindazonáltal világosak, határozottak és
nyugtalanítóak.
10. Senki sem tekintheti magát védettnek a pornográfia és az erőszak
lealacsonyító hatásával szemben, vagy mentesnek a pornográfia
befolyása alatt álló személyek okozta károktól. A kisgyermekek és a
fiatalok rendkívül sérülékenyek és különösen ki vannak téve annak,
hogy ezek áldozatai legyenek. A pornográfia és a szadista erőszak
lealacsonyítja a szexualitást, perverzzé teszi az emberi
kapcsolatokat, szolgaságba veti az egyént, különösképpen a nőket és
a kisgyermekeket; szétrombolja a házasságot és a családi életet,
antiszociális magatartásra késztet, és gyengíti a társadalom
erkölcsi szilárdságát.
11. Kétségtelen tehát, hogy a pornográfia egyik hatása a bűn. Az
ilyenfajta ártalmas termékek készítésében és terjesztésében való
tudatos részvételt súlyos erkölcsi rossznak kell tekinteni. Az is
igaz. hogy ezeknek a termékeknek a gyártása és terjesztése nem
történhet meg, ha nem lenne rá piaci igény. Azok, akik ilyenfajta
termékekhez akarnak hozzájutni, nemcsak saját maguknak okoznak
erkölcsi károkat, hanem elősegítik, hogy ez a káros kereskedelem
fejlődjék.
12. Azokban a kisgyermekekben, akik gyakran ki vannak téve a
tömegkommunikációs eszközök közvetítette erőszakos jeleneteknek és
ezek hatásainak, súlyos károsodások keletkezhetnek, mert még nem
képesek világosan különbséget tenni a képzelet és a valóság között.
Egy következő stádiumban a tömegkommunikációs eszközökben szereplő
szadista erőszak hatása az érzékeny személyekben, különösen a
fiatalokban egészen odáig vezet, hogy ezt elfogadhatónak,
normálisnak és követésre alkalmasnak találják.
13. Egyes vélemények szerint a pornográfia és a szadista erőszak
közölt kapcsolat áll fenn: a pornográfiának egy bizonyos fajtája
kifejezésmódjában és tartalmában egyaránt jellegzetesen erőszakos.
Azokat, akik ilyenfajta termékeket néznek vagy olvasnak, az a
veszély fenyegeti, hogy ezeket a viselkedésformákat átveszik, és
magatartásukban egészen odáig jutnak, hogy nem tudnak tisztelni
másokat, akik szintén Isten fiai és ugyanannak az emberi családnak a
tagjai. A pornográfia és a szadista erőszak közötti kapcsolat
rendkívüli következményekkel jár az olyan emberekre nézve, akik
szellemileg sérültek.
14. Az úgynevezett „soft corc” pornográfiának olyan hatása is lehet,
hogy fokozatosan érzéketlenné tesz, lépésről lépésre elfojtja az
egyének erkölcsi érzékét egészen odáig, hogy erkölcsileg és
személyiségükben érzéketlenné válnak mások jogaival és emberi
méltóságával szemben.
A pornográfia, éppúgy mint a kábítószer, függőséget teremt, és arra
ösztönzi az egyént, hogy egyre izgatóbb és perverzebb termékeket
(„hard core”) keressen. Ennek a folyamatnak az előrehaladásával az
antiszociális viselkedés valószínűsége megnő.
15. A pornográfia kedvez a fantáziálásnak és a beteges
magatartásformáknak. Veszélyezteti a személy erkölcsi fejlődését,
egészséges és érett kapcsolatait, különösképpen a házasságban és a
családi életben, ahol a kölcsönös bizalom, a gondolatok és a
cselekedetek őszintesége, erkölcsi tisztasága nagyon fontos.
16. A pornográfia tönkreteszi a hiteles emberi szexualitás meghitt
családi jellegét. Ha a szexualitást mint az egyéni kielégülés
féktelen keresését tekintik és nem mint a tartós szerelem
kifejeződését a házasságban, akkor a pornográfia olyan tényezőként
jelenik meg, amely a családi életet teljes egészében alááshatja.
17. Súlyos és veszélyes, agresszív szexuális cselekedetek, rablások
és gyilkosságok esetében a pornográfia úgy hat. mint stimuláló és
megerősítő szer, mint egyfajta közvetett bűntárs.
18. A pornográfia és az erőszak egyik alapvető üzenete a másik ember
megvetése: inkább tárgyként kezeli az embert, mint személyként. Így
a pornográfia és az erőszak elfojtják a gyengédséget és az
együttérzést, hogy átadják helyüket a közömbösségnek, sőt még a
brutalitásnak is.
A PROBLÉMA OKAI
19. Úgy tűnik, hogy a tömegtájékoztatási eszközökben a pornográfia
és az erőszak térhódításának egyik alapvető oka, a mindenáron egyéni
kielégülést kereső, szabados erkölcs terjedése. Ehhez kapcsolódik
egy helyrehozhatatlan erkölcsi üresség, mely az emberek számára
elérhető boldogságot egyedül az érzéki örömökben látja.
20. Néhány közvetlenebb ok tovább növeli a pornográfia és az erőszak
térhódítását a tömegtájékoztatási eszközökben. Ezek közül
megemlítjük az alábbiakat:
– A haszonszerzés vágya. A pornográfia jövedelmező ipar. A hírközlő
eszközök iparágának néhány területe tragikusan engedett annak a
kísértésnek, hogy kihasználják az emberi gyengeséget, különösen a
fiatalokét és az érzékeny lelkűekét, hogy ily módon a pornográfiát
és az erőszakot terjesztő termékekből hasznot húzzanak. A
pornográfia ipara olykor olyannyira jövedelmező, hogy némely
társadalomban a szervezett bűnözés része.
– Banális, szabados érvelés. A szabad véleménynyilvánítás némelyek
szerint bizonyos toleranciát kíván a pornográfiával szemben, még a
fiatalok erkölcsi egészsége, minden ember „magánügy ”-höz való joga
és a közszemérem megsértése árán is. Van, aki – tévesen – azt is
mondja, hogy a pornográfia ellen a legjobb védekezés, ha törvényessé
teszik. Ezek az érvelések többnyire kisebbségben lévő csoportoktól
származnak, akik nem fogadják el a többség erkölcsi értékeit, és
akik nem ismerik el a felelősség azon részét, melyet minden
megfogalmazott és kiharcolt jog magában hordoz. A szabad szólás joga
nem egy légüres térben létezik.
A közösség felelőssége a fiatalság erkölcsre való nevelésében, a nők
tisztelete, a „privacy” és a közszemérem biztosításában világosan
mutatja, hogy a szabadságot nem lehet egyenlővé tenni a
szabadossággal.
– Gondosan megfogalmazott törvények hiánya, vagy az olyan törvények
hatástalan alkalmazása, melyek a közjó és különösképpen a fiatalság
erkölcsének védelmére már érvényben vannak.
– Sok ember, köztük az egyházi közösség tagjainak bizonytalansága és
érzéketlensége, akik – tévesen – úgy gondolják, hogy nincs közük a
tömegkommunikációs eszközök közvetítette pornográfia és erőszak
jelenségéhez, vagy képtelenek arra. hogy tegyenek ellene.
HOGYAN SZÁLLJUNK SZEMBE A PROBLÉMÁVAL
21. A pornográfia és az erőszak hírközlési eszközök útján való
terjedése sérti az egyéneket és a társadalmat, és sürgető problémát
jelent, mely reális választ igényel az egyén és a közösség részéről
egyaránt. A szólásszabadsághoz és a szabad információcseréhez való
jogot tiszteletben kell tartani, de ugyanakkor tiszteletben kell
tartani mindenkinek, a családoknak és a társadalomnak a
„privacy”-hoz, a közszeméremhez és az élet alapvető értékeinek
védelméhez való jogát is.
22. Hét olyan operatív tényezőre hívjuk fel a figyelmet, amelynek
tennivalója van ezen a területen: a tömegtájékoztatási eszközök, a
szülők, a nevelők, a fiatalok, a nyilvánosság, a hatóságok és az
egyház, valamint a vallásos csoportok.
23. A HÍRKÖZLÉSI ESZKÖZÖK SZAKEMBEREI. Igazságtalan lenne azt
állítani, hogy minden tömegkommunikációs eszköznek és minden abban
közreműködőnek szerepe van ebben a káros kereskedelemben. Sok
műsorvezető elhatárolja magát tőle, szakmai és személyi kvalitása
által; ők azok, akik arra törekszenek, hogy vállalják felelősségüket
az erkölcsi normák érvényre juttatásában és nagy tisztelettel vannak
a közjó iránt. Fáradozásaik – különösen azoknak a fáradozása, akik
törekszenek arra, hogy egészséges családi szórakozást nyújtsanak
– megérdemlik csodálatunkat és bátorításunkat.
Mi, ezeket a műsorvezetőket buzdítjuk, hogy egyezségre lépve
alkossanak és juttassák érvényre a tömegkommunikációs eszközökben és
a reklámokban a közjót előmozdító és az egész emberi nem fejlődései
elősegítő etikai szabályokat. Az ilyen viselkedési normára különösen
szükség van a televízióban, mely a műsorokat közvetlenül továbbítja
a lakásokba, ahol a gyermekek gyakran vannak egyedül, felügyelet
nélkül. A valódi önkontroll mindig a legjobb szabályzó, és az
önszabályozás a tömegkommunikációs eszközökön belül az első és a
legjobb védelem lehet azokkal szemben, akik pornográfiát és
erőszakot bemutató műsorok készítésével, saját hasznukat keresve meg
akarják rontani az információ áramlását és a társadalmat.
24. A SZÜLŐK. A szülőknek meg kell kétszerezni erőfeszítéseiket a
kisgyermekek és a fiatalok erkölcsi nevelésének teljességéért. Ez
magában hordozza az emberi szexualitás iránti egészséges
magatartásra való nevelést, mely minden ember – mint Isten gyermeke
– méltóságának tiszteletben tartásán, a tisztaság erényén és az
önrendelkezés gyakorlatán alapul. Az egészséges emberi értékek
kialakításának legjobb iskolája a rendezett családi élet, ahol a
szülők gyakorló hívők és teljesen egymásnak és gyermekeiknek
szentelik magukat.
Manapság a kisgyermekeknek és a fiataloknak szükségük van arra is,
hogy úgy neveljék őket. hogy a műsorok között válogatni tudjanak, és
a tömegkommunikációs eszközök jól tájékozott fogyasztói legyenek.
Ezen a területen a szülők elsősorban személyes példájukkal tudnak
hatni gyermekeikre; passzivitásuk vagy önkímélésük a
tömegtájékoztatási eszközökkel szemben a fiatalok számára káros
félreértések forrása lehet. A fiatalok számára különös jelentősége
van a példának, melyet a szülők mutatnak nekik, tanúsítva a
kölcsönös szeretetet és gyengédséget a házasságban, valamint a
készséget a gyermekeikkel való szeretetteljes és udvarias
beszélgetésre mindarról, ami érdekli őket. Szükségesnek látjuk
emlékeztetni arra, hogy a nevelés területén „többet lehet elérni a
meggyőzéssel, mint a tiltással.”[6]
25. A NEVELŐK. A fiatalok erkölcsének formálásában a szülők
elsődleges segítőtársai a nevelők. Az iskoláknak és más oktatási
intézményeknek elő kell mozdítaniuk és emlékezetükbe kell vésniük
a7. etikai és közösségi értékeket, hogy biztosítva legyen a család
és a társadalom egysége és egészséges fejlődése.
A tömegkommunikációs eszközök nevelési programjai között különös
jelentőségük van azoknak, melyek a fiatalokban kritikai érzéket és
disztingválási készséget alakítanak ki a televízió, a rádió és más
hírközlő eszközök használatát illetően, így téve képessé őket arra,
hogy ellen tudjanak állni a manipulációnak, és elkerüljék az adások
pusztán passzív, megszokássá váll hallgatását és nézését.
Szükségesnek látjuk kiemelni, hogy mennyire fontos az, hogy az
iskolákban hangsúlyt kapjon az emberi személyiség tisztelete, a
családi élet értéke és a személyes erkölcs tisztaságának fontossága.
26. A FIATALSÁG. Maguk a fiatalok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy
gátat emeljenek a pornográfia és az erőszak áramlásának a
tömegkommunikációs eszközökben, amennyiben pozitívan reagálnak
szüleik és nevelőik kezdeményezéseire, és vállalják saját döntéseik
erkölcsi felelősségét szórakozásaik megválasztásában.
27. A NYILVÁNOSSÁG. A nyilvánosságnak is hallatnia kell a hangját.
Egyénileg és közösségileg, az állampolgároknak – beleértve a
fiatalokat is – kötelességük megismertetni nézőpontjukat a
műsorkészítőkkel, az ügynökökkel és a hatóságokkal. Sürgető szükség
van arra, hogy párbeszéd jöjjön létre a műsorszervezők és a
nyilvánosság képviselői között úgy, hogy a tömegtájékoztatási
eszközök munkatársai tájékoztatást kapjanak a fogyasztók valós
kívánalmairól és érdeklődéséről.
28. A HATÓSÁGOK. A törvényhozók, a hivatalnokok, a törvény őrei és a
jogászok hivatottak választ adni a tömegkommunikációs eszközök által
terjesztett pornográfia és erőszak okozta problémákra. Egészséges
rendelkezéseket kell törvénybe iktatni ott, ahol hiányoznak; a
félreérthető törvényeket tisztázni kell; és a meglévő törvényeket
alkalmazni kell.
Minthogy a pornográf anyagok előállítása és terjesztése nemzetközi
következményekkel is jár, regionális, kontinentális, sőt az egész
világon érvényesülő intézkedéseket kell foganatosítani ennek az
alattomos üzérkedésnek az ellenőrzésére. Azok, akik hasonló
kezdeményezésekkel már előálltak, megérdemlik teljes támogatásunkat
és bátorításunkat.[7]
A törvényeknek és a törvény őreinek szent kötelessége a közjót
védelmezni, különösképpen abban, ami a fiatalságra és a közösség
legsérülékenyebb tagjaira vonatkozik.
A pornográfia és az erőszak hatásairól elmondottakat figyelembe véve
egy következtetés adódik: a közjó forog veszélyben. Az említett
termékek olyan mértékben veszélyeztetik, amilyen mértékben
előállítják és terjesztik őket, minden korlátozás és szabályozás
nélkül.
A hatóságoknak érezniük kell, hogy kötelességük gyors intézkedéseket
foganatosítani a probléma megoldására és megelőzésére ott, ahol az
még nem vált aggasztóvá és sürgetővé.
29. AZ EGYHÁZ ÉS A VALLÁSOS CSOPORTOK. Az egyház állandó, elsődleges
felelőssége az alapvető erkölcsi igazság világos tanítása, mely
magában foglalja a szexuális erkölcsökre vonatkozókat is. Egy
engedékeny és az erkölcsi értékeket illetően zavaros korban az
egyház szavának prófétainak kell lennie; ez ahhoz vezet, hogy
gyakran az ellentmondás jelének tekintik.
Az egyéni, közvetlen kielégülés úgynevezett „etikája” alapvető
ellentétben áll az emberi személyiség tökéletes és teljes
megvalósításával. A családi életre és a társadalmi életbe való
felelősségteljes beilleszkedésre nevelés elengedhetetlen
követelménye a tisztaságra és az önfegyelemre való nevelés. Ezzel
szemben a pornográfia, a szabad erőszak arra törekszik, hogy
elhomályosítsa a minden emberben tükröződő isteni képet; aláássa a
házasságot és a családi életet, és így súlyos károkat okoz az
egyénekben és a társadalomban.
Az egyház hivatott arra, hogy – ahol ez lehetséges – összefogjon más
egyházakkal, felekezetekkel és vallási csoportokkal, hogy tanítsa és
terjessze ezt az üzenetet. Intézményeit és szolgálattevőit arra kell
ösztönöznie, hogy megtanítsák a tömegkommunikációs eszközök
használatát és azok szerepét az egyéni és a közösségi életben.
Különös figyelmet kell szentelni ezen a területen a szülőknek
nyújtott segítségnek.
Ezért nemcsak a katolikus iskolák, az egyház más oktatási
kezdeményezései és a szemináriumok, hanem a férfi és női
szerzetesek, a világi intézmények programjaiban is helyet kapott a
hírközlési eszközök használatára vonatkozó képzés.[8] A nevelés területén tevékenykedő papoknak,
szerzetes férfiaknak és nőknek a disztingválás példáját kell
mutatniuk az írott vagy audiovizuális hírközlő eszközök kezelését
illetően.
30. Összefoglalásul: a hírközlő eszközök iránti pusztán korlátozó
vagy cenzúrázó magatartás az egyház részéről sem nem elegendő, sem
nem megfelelő. Ellenkezőleg: az egyháznak állandó kapcsolatban kell
állnia a felelősségük tudatában lévő műsorszerkesztőkkel, hogy
bátorítsa őket küldetésükben, és támogassa őket ott, ahol az
lehetséges, vagy ahol azt elvárják. A keresztény műsorszerkesztők és
hivatásbeli szervezeteik, melyek sajátos szakmai ismeretekkel
rendelkeznek e kérdést illetően, hivatottak arra. hogy kulcsszerepet
vállaljanak ebben a párbeszédben.
31. Lelkiismeretesen, az erkölcs világos elvei szerint értékelve az
egyes produkciókat és kiadványokat, a katolikus kritikusok, valamint
a katolikus kommunikációs szervezetek értékes segítséget nyújthatnak
a tömegkommunikáció szakembereinek és a családoknak. A
tömegkommunikációs eszközökről az Egyház dokumentumaiban már
kifejezésre juttatott iránymutatások – beleértve számos püspök
állásfoglalását a pornográfia és az erőszak problémájáról –
megfontolásra és következetes megvalósításra érdemesek.
32. Ez a dokumentum az aggodalmaikat széles körűen hangoztató
családoknak és az egyház pásztorainak szól, hogy egyre mélyebb
elmélkedésre sarkallja őket egy, az utóbbi években különösen
sürgetővé vált probléma – nevezetesen: a pornográfia és az erőszak
terjedése a tömegkommunikációs eszközökben – erkölcsi természetéről,
és arról, hogy hogyan kell megvalósítani Szent Pál felhívását: „Ne
hagyd, hogy győzzön rajtad a rossz, hanem te győzd le a jóval a
rosszat” (Róm 12,21).
Tömegtájékoztatási Eszközök Pápai Tanácsa
Vatikán, 1989. május 7.
A tömegtájékoztatási eszközök 23. világnapja
+ John P. Foley
elnök
Mons. Pierfranco Pastore
titkár
Jegyzetek:
[1] Communio el progressio. 22.
[2] Sollicitudo rei socialis. 26.
[3] Inter mirifica. 2 a.
[4] Familiaris consortio, n. 76;
II. János Pál üzenet a Tömegkommunikációs eszközök világnapjára,
1980. május 1.
[5] Itt idézni lehet: I)
Pornography: The Longford Report. Ricerche – Mursia. Milano
(Italia), 1978; 2) Final Report of the Attomcy Gencral's
Commission on Pornography, Rutledge Hill Press. Nashville.
Tennesse (U. S. A.). 1986; 3) ISPES (Istituto di Studi Politici,
Economici e Sociali). I e II Rapporto sulla Pornografia in
ltali, Roma (Italia). 1986 és 1988.
[6] Communio et progressio, 67.
[7] Az Európai Gazdasági
Közösségnek, az Európa Tanácsnak és UNESCO-nak van ilyen irányú
kezdeményezése többek közöli.
[8] vö. CONGREGATION FOR CATHOLIC
EDUCATION. Guide to the Training of Future Priests concerning
the Instruments of Social Communication, Cittá del Vaticano.
1986.
Szent István Társulat az Apostoli
szentszék könyvkiadója Budapest, 1991.
A fordítás alapjául szolgáló mű: Pornográfia e violenza nei
mezzi di comunicazione, una
Risposta Pastorale, Citta del Vaticano, 1989.
fordította: Dr. Németh László, a sorozat szerkesztője
lektorálta: Dr. Kiss László
ISBN 963 360615 2 összkiadás
ISBN 963 360 585 7 II.
© Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója
1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.
felelős kiadó: Dr. Ákos Géza igazgató
felelős szerkesztő: Farkas Olivér
műszaki vezető: Névery Tibor
tipográfus: Stefan George
megjelent a/5 ív terjedelemben
Zalai nyomda 91 417
|