|
Mitis Iudex Ferenc pápa
saját kezdeményezésre kiadott
Az Úr Jézus, aki szelíd bíró kezdetű apostoli levele
a házasság semmisnek nyilvánításáért folyó kánoni eljárás
reformjáról
az Egyházi Törvénykönyvben
Hivatalos magyar fordítás
Fordította ERDŐ PÉTER
TARTALOM
AZ ÚR JÉZUS, AKI SZELÍD BÍRÓ KEZDETŰ APOSTOLI LEVÉL
1. cikkely: Az illetékes fórum és a bíróságok
2. cikkely: A házasság megtámadásának joga
3. cikkely: A peralapítás és a vizsgálat
4. cikkely: Az ítélet, annak megtámadása és
végrehajtása
5. cikkely: A püspök előtt folyó rövidebb házassági
eljárás
6. cikkely: Az okirati eljárás
7. cikkely: Általános szabályok
ELJÁRÁSI SZABÁLYZAT
A HÁZASSÁG SEMMISNEK NYILVÁNÍTÁSÁÉRT FOLYÓ ÜGYEKBEN
I. cím: Az illetékes fórum és a bíróságok
II. cím: A házasság megtámadásának joga
III. cím: A peralapítás és a vizsgálat
IV. cím: Az ítélet, annak megtámadása és
végrehajtása
V. cím: A rövidebb házassági eljárás a püspök előtt
VI. cím: Az okirati eljárás
AZ ÚR JÉZUS, AKI SZELÍD BÍRÓ
KEZDETŰ, SAJÁT KEZDEMÉNYEZÉSRE KIADOTT APOSTOLI LEVÉL
Az Úr Jézus, aki szelíd bíró és lelkünk
pásztora, Péter apostolra és utódaira bízta a kulcsok hatalmát, hogy
az igazságosság és az igazság szolgálatát teljesítsék az Egyházban.
Az itt, a földön végzett oldás és kötés legfőbb és egyetemes hatalma
kinyilvánítja, megerősíti és védelmezi a részegyházak pásztorainak
hatalmát, amely alapján szent joguk és az Úr előtt kötelességük
ítélkezni alárendeltjeik felett[1].
Az Egyház az évszázadok folyamán a házasság kérdésében
egyre világosabban megértette Krisztus szavait, felfogta és
mélyebben kifejtette a szent házassági kötelék
felbonthatatlanságának tanítását, kidolgozta a házassági beleegyezés
érvénytelenségének rendszerét, és alkalmasabban szabályozta a
házasságról szóló bírói eljárást, hogy így az egyházi fegyelem egyre
jobban megfeleljen a hitben vallott igazságnak.
Mindez úgy történt, hogy a vezérelv mindig a lelkek
üdvösségének legfőbb törvénye [2],
hiszen az Egyház, ahogyan boldog VI. Pál pápa bölcsen tanította, a
Szentháromság isteni terve, és ezért minden intézményének, bár
mindig tökéletesíthetők, az isteni kegyelem közlésére és állandó
elősegítésére kell irányulnia, mindenki adományainak és küldetésének
megfelelően, a hívők javára, hiszen ez az Egyház lényegi célja[3].
Ennek tudatában határoztuk el a házassági semmisségi
eljárások reformját. Ezért jogi tudásuk, lelkipásztori bölcsességük
és bírósági tapasztalataik tekintetében kiváló személyekből
csoportot alakítottunk, hogy a Rota Romana excellenciás dékánjának
vezetésével reformtervezetet dolgozzon ki, szilárdan fenntartva a
házassági kötelék felbonthatatlanságának elvét. Ez a csoport serény
munkával elkészítette a reform szövegtervezetét, amely további
szakértők segítségével végzett figyelmes átgondolás után ennek a
levélnek az alakját öltötte.
Tehát a lelkek üdvösségének elősegítése – mely ma
is, mint hajdan, az intézmények, a törvények és a jog legfőbb célja
– indította Róma püspökét arra, hogy ezt a reformdokumentumot adja a
püspököknek, akik vele együtt osztoznak az Egyháznak abban a
feladatában, hogy védje a hit és a fegyelem egységét a házasság
tekintetében, hiszen ez a keresztény család eredete és sarkköve.
Különösen ösztönözte a reformot az a tény, hogy igen sok hívő, aki
lelkiismereti eligazítást keres, az Egyház jogi struktúráitól a
fizikai vagy morális távolság miatt gyakran el van zárva. A szeretet
és az irgalmasság tehát azt kívánta, hogy maga az Egyház közeledjen
édesanyaként gyermekeihez, akik elzárva érzik magukat tőle.
Ilyen irányú kívánságát fejezte ki a nemrég tartott
rendkívüli szinóduson egybegyűlt püspöktestvéreink többsége is, akik
a perek gyorsabb és könnyebb lefolytatását szorgalmazták[4]. Kívánságaiknak teljesen megfelelve
úgy határoztunk, hogy jelen levelünkben olyan rendelkezéseket adunk
ki, amelyek nem a házasságok érvénytelenségét, hanem a perek
gyorsaságát és méltányos egyszerűségét segítik, nehogy a perek
lezárásának elhúzódása miatt az állapotuk tisztázására váró hívek
szívét hosszú ideig nyomassza a kételkedés homálya.
Mindezt elődeink nyomdokait követve tettük, akik azt
akarták, hogy a házassági semmisségi ügyeket bírói úton tárgyalják,
nem pedig közigazgatási úton, nem mintha a dolog természete ezt
megkövetelné, hanem mert a szent kötelék igazságának lehető legjobb
védelme ezt kívánja, és éppen ezt biztosítják a perrendtartás
garanciái.
A reform kimunkálásában az irányadó alapelvek a
következők voltak:
I. – Az érvénytelenséget kimondó egyetlen ítélet
végrehajtható. – Mindenekelőtt jónak láttuk, hogy már ne
kívánjunk meg két egybehangzó ítéletet a házasság érvénytelensége
mellett ahhoz, hogy a felek új kánoni házasságot köthessenek, hanem
legyen elegendő az első bíró által a jog előírása szerint
kialakított erkölcsi bizonyosság.
II. – Egyes bíró kinevezése a püspök felelősségére.
– Egyetlen – mindenesetre klerikus – bíró kinevezését az elsőfokú
eljárásra a püspök felelősségére bízzuk, akinek ügyelnie kell,
nehogy bírói hatalmának gyakorlásában bármilyen lazaságot
megengedjen.
III. – Maga a püspök bíró. – Hogy végül is
gyakorlatra váltsuk a II. Vatikáni Zsinat tanítását egy fontos
területen, úgy határoztunk, hogy nyilvánvalóvá tesszük, hogy a
püspök abban az egyházban, amelynek pásztora és feje, egyben bíró is
a rábízott hívek között. Azt kívánjuk tehát, hogy a nagy és kicsiny
egyházmegyékben egyaránt maga a püspök adja jelét az egyházi
struktúrák megtérésének[5], és a bírói
feladatot ne hagyja rá teljesen az egyházmegyei hivatal szerveire.
Ez különösen érvényes a rövidebb eljárásra, melyet az igen
nyilvánvaló érvénytelenség eseteire írunk elő.
IV. – A rövidebb eljárás. – Azon túl, hogy a
rendes házassági pert gyorsabbá tesszük, kirajzolódott egy rövidebb
eljárási forma – a jelenleg érvényes okirati eljáráson kívül -,
amelyet azokban az esetekben kell alkalmazni, mikor a házasság
érvénytelenségének állítását különösen nyilvánvaló érvek támasztják
alá.
Nem kerülte el azonban figyelmünket, hogy a rövid
eljárás veszélynek teheti ki a házasság felbonthatatlanságának
elvét; éppen ezért akartuk, hogy az ilyen perekben maga a püspök
legyen a bíró, aki a Péterrel való katolikus hitbeli és fegyelmi
egységet pásztori tisztségénél fogva a legjobban biztosítja.
V. – Fellebbezés a metropolitai székhez.
– A metropolitai székhez való fellebbezést helyre kell állítani,
hiszen az egyháztartomány fejének ez az évszázadok során állandó
tisztsége a szinodalitás kiemelkedő jele az Egyházban.
VI. – A püspöki konferenciák sajátos
feladata. – A püspöki konferenciák, melyeknek különös apostoli
igyekezettel kell törekedniük a szétszórt hívok elérésére, vegyék ki
a részüket a már említett megtérés feladatából, és tartsák teljes
tiszteletben a püspökök jogát, hogy a bírói hatalom gyakorlását
saját részegyházukban megszervezzék.
A közelség helyreállítása a bíró és a hívek között nem lesz
eredményes, ha az egyes püspökök a konferenciáktól nem kapnak
ösztönzést és segítséget a házassági eljárás megújításának
megvalósítására.
A püspöki konferenciák, a bíró közelségének megvalósításán kívül,
amennyire lehetséges, gondoskodjanak arról, hogy – a bírósági
munkatársak igazságos és tisztes díjazásának fenntartásával –
biztosítsák az eljárások ingyenességét, hogy az Egyház a hívek
nagylelkű édesanyjaként a lelkek üdvösségével ilyen szorosan
összefüggő kérdésben kinyilvánítsa Krisztusnak azt az ingyenes
szeretetét, amellyel mindnyájunkat megváltott.
VII. – Fellebbezés az Apostoli Szentszékhez.
– Az Apostoli Szentszék rendes bíróságához, vagyis a Rota Romanához
való fellebbezés lehetőségét mindenesetre fenn kell tartani,
tekintettel az ősi jogi elvre, hogy így erősödjék a kötelék Péter
Széke és a részegyházak között. Ennek a fellebbezésnek a
szabályozása során azonban ügyelni kell arra, hogy a joggal való
minden visszaélést kizárjanak, nehogy a lelkek üdvössége kárt
szenvedjen.
A Rota Romana saját törvényét pedig, amennyiben
szükséges, mielőbb a megújított eljárás szabályaihoz kell igazítani.
VIII. – Rendelkezések a keleti egyházak
számára. – Figyelembe véve a keleti egyházak sajátos egyházi
és fegyelmi rendjét, a mai napon megfelelő külön szabályokat adunk
ki a házassági eljárások fegyelmének a Keleti Egyházak Kánonjainak
Kódexében való megújítására.
Mindezek érett megfontolása után elhatározzuk és
elrendeljük, hogy a Codex Iuris Canonici VII. könyve III. része I.
címének I. fejezete, A házasság semmisségének kinyilvánításáért
folyó perek (1671-1691. kán.) helyett 2015. december 8-tól az alábbi
szöveg álljon:
1. CIKKELY
AZ ILLETÉKES FÓRUM ÉS A BÍRÓSÁGOK
1671. kán. – 1. §. A megkereszteltek
házassági ügyei saját jogon az egyházi bíróhoz tartoznak.
2. §. A házasság tisztán polgári hatásairól szóló
ügyek a világi hatósághoz tartoznak, hacsak a részleges jog elő nem
írja, hogy ezeket az ügyeket az egyházi bíró vizsgálhatja és
döntheti el.
1672. kán. – Az Apostoli Szentszéknek nem
fenntartott házassági semmisségi ügyekben illetékes:
1. a házasságkötés helyének bírósága;
2. bármelyik vagy mindkét fél
lakóhelyének vagy pótlakóhelyének bírósága;
3. annak a helynek a bírósága, ahol a
bizonyítékok többségét ténylegesen össze kell gyűjteni.
1673. kán. – 1. §. A házassági
semmisségi ügyekben, azok kivételével, amelyekről a jog kifejezetten
másként rendelkezik, minden egyházmegyében a megyéspüspök az
elsőfokú bíró, aki bírói hatalmát a jog szerint személyesen vagy
mások útján gyakorolhatja.
2. §. A püspök létesítsen egyházmegyéje számára a
házassági semmisségi ügyekre egyházmegyei bíróságot, fenntartva a
püspök jogát, hogy más közeli egyházmegyei vagy egyházmegyeközi
bírósághoz forduljon.
3. §. A házasság semmisségéről szóló ügyek három
bíróból álló tanácsnak vannak fenntartva. A tanács elnökének
klerikus bírónak kell lennie, a többi bírók lehetnek világiak is.
4. §. Ha nem lehet társas bíróságot alakítani, a
bíróságot vezető püspök az egyházmegyében vagy a 2. § szerint
választott közeli bíróságnál bízza az ügyeket egyetlen klerikus
bíróra, aki – ahol lehetséges – vegyen maga mellé két kipróbált
életű, a jogi vagy a humán tudományokban jártas, a püspöktől erre a
feladatra jóváhagyott ülnököt. Hacsak az ellenkezője nem
nyilvánvaló, ezt az egy bírót illeti, amit a jog a testületnek, az
elnöknek vagy az előadóbírónak tulajdonít.
5. §. A másodfokú bíróságnak, az érvénytelenség terhe
alatt, mindig társas bíróságnak kell lennie a fenti 3. § előírása
szerint.
6. §. Az elsőfokú bíróságtól a másodfokú metropolitai
bírósághoz kell fellebbezni az 1438-1439. és az 1444. kán.
előírásainak fenntartásával.
2. CIKKELY
A HÁZASSÁG MEGTÁMADÁSÁNAK JOGA
1674. kán. – 1. §. A házasság megtámadására
jogképesek:
1. a házastársak;
2. az ügyész, mikor a semmisség
nyilvánosságra került, ha a házasságot nem lehet vagy nem hasznos
érvényesíteni.
2 §. Azt a házasságot, amelyet a két házastárs életében
nem támadtak meg, egyikük vagy mindkettőjük halála után nem lehet
megtámadni, hacsak az érvényesség előzetes kérdésként nem merül fel
más kánoni vagy világi bíróság előtt folyó vita megoldásához.
3. §. Ha pedig a házastárs a per folyamán meghal, az
1518. kán. szerint kell eljárni.
3. CIKKELY
A PERALAPÍTÁS ÉS A VIZSGÁLAT
1675. kán. – A bírónak, mielőtt az ügyet
elfogadja, meg kell győződnie arról, hogy a házasság
helyrehozhatatlanul megromlott és így a házastársi együttélés nem
helyreállítható.
1676. kán. – 1. §. Amikor a keresetlevelet
megkapta, a bírósági helynök, ha úgy véli, hogy annak van valami
alapja, fogadja el azt, és magának a keresetlevélnek az aljára
vezetett határozattal rendelje el, hogy annak egy példányát közöljék
a kötelékvédővel, és ha a keresetlevelet nem írta alá mindkét fél,
az alperessel is, tizenöt nap határidőt adva neki, hogy foglaljon
állást a kéréssel kapcsolatban.
2. §. Ennek a határidőnek az elteltével – ha és
amennyiben szükséges az alperes ismételt felszólítása után az
állásfoglalásra -, a bírósági helynök, a kötelékvédő meghallgatása
után, határozatával állapítsa meg a perkérdést és döntse el, hogy az
ügyet rendes vagy az 1683-1687. kán. szerinti rövidebb eljárással
kell-e tárgyalni. Ezt a határozatot rögtön közöljék a felekkel és a
kötelékvédővel.
3. §. Ha az ügyet rendes eljárással kell tárgyalni, a
bírósági helynök ugyanebben a határozatában rendelje el a bírói
tanács megalakítását vagy jelöljön ki egyes bírót két ülnökkel az
1673. kán. 4. §-a szerint.
4. §. Ha pedig rövidebb eljárást rendelt el, a bírósági
helynök az 1685. kán. előírása szerint járjon el.
5. §. A perkérdésnek meg kell határoznia, hogy milyen
jogcímen vagy jogcímeken támadják a házasság érvényességét.
1677. kán. – 1. §. A kötelékvédőnek, a felek
védőinek és – ha szerepel a perben – az ügyésznek joga van:
1. a felek, a tanúk és a szakértők
kihallgatásán jelen lenni az 1559. kán. előírásának fenntartásával;
2. a peres iratokba akkor is, ha még
nem tették közzé őket, betekinteni, és a felektől beterjesztett
okmányokat megvizsgálni.
2. §. Az 1. § 1. sz.-ában említett kihallgatáson a
felek nem lehetnek jelen.
1678. kán. – 1. §. A házassági semmisségi
ügyekben a perbeli beismerés és a felek nyilatkozatai, melyeket
esetleg maguknak a feleknek a szavahihetőségéről szóló tanúk
erősítenek meg, teljes bizonyító erővel rendelkezhetnek, amelyet az
összes jelek és kiegészítő bizonyítékelemek figyelembevételével a
bírónak kell értékelnie, hacsak nincsenek más elemek, amelyek azokat
gyengítik.
2. §. Ugyanezekben az ügyekben egyetlen tanú vallomása
is teljes bizonyító erejű lehet, ha minősített tanúról van szó, aki
a hivatalból végzett cselekményeiről tanúskodik, vagy ha a személyi
és a dologi körülmények ezt indokolják.
3. §. Az impotenciáról vagy a beleegyezésnek
elmebetegség vagy pszichikai természetű rendellenesség miatti
hiányáról folyó perekben a bíró vegye igénybe egy vagy több szakértő
közreműködését, hacsak ennek szükségtelensége a körülményekből nem
nyilvánvaló; egyéb ügyekben az 1574. kán. előírását kell megtartani.
4. §. Ha az ügy vizsgálata során igen valószínű kétség
merül fel aziránt, hogy nem hálták el a házasságot, a bíróság a
felek meghallgatásával felfüggesztheti a semmisségi ügyet és
kiegészítheti a vizsgálatot az el nem hált házasság alóli felmentés
érdekében, végül felterjesztheti az iratokat az Apostoli
Szentszékhez az egyik vagy mindkét házastárs felmentési kérelmével
és a bíróság, valamint a püspök szavazatával együtt.
4. CIKKELY
AZ ÍTÉLET, ANNAK MEGTÁMADÁSA ÉS VÉGREHAJTÁSA
1679. kán. – A házasság semmisségét elsőként
megállapító ítéletet az 1630–1633. kán.-ban rendelt határidők
elteltével végre lehet hajtani.
1680. kán. – 1. §. Az ítéletet a maga számára
sérelmesnek tartó félnek, valamint az ügyésznek és a kötelékvédőnek
érintetlenül fennmarad a joga, hogy az ítélet ellen semmisségi
panaszt vagy fellebbezést nyújtson be az 16191640. kán.-nak
megfelelően.
2. §. A jogban a fellebbezésre és annak követésére
megállapított határidők elteltével, miután a felsőbb fokú bíróság
megkapta a peres iratokat, alakítsák meg a bírói tanácsot, jelöljék
ki a kötelékvédőt és figyelmeztessék a feleket, hogy adott határidőn
belül terjesszék elő megjegyzéseiket; ennek elmúltával, ha a
fellebbezés nyilvánvalóan pusztán halogató jellegűnek tűnik, a
társas bíróság határozatával erősítse meg az előző fokon hozott
ítéletet.
3. §. Ha a fellebbezést elfogadták, ugyanúgy kell
eljárni, mint az első fokon, megfelelő alkalmazással.
4. §. Ha fellebbviteli fokon új házassági semmisségi
jogcímet jelentenek be, a bíróság első fok gyanánt elfogadhatja azt
és ítélkezhet róla.
1681. kán. – Ha végrehajtható ítéletet hoztak,
bármikor harmadfokú bírósághoz lehet fordulni perújrafelvétel végett
az 1644. kán. előírása szerint, új és súlyos bizonyítékok vagy érvek
felhozásával, az ítélet megtámadásának bejelentésétől számított
harminc nap jogvesztő határidőn belül.
1682. kán. – 1. §. Miután a házasság semmisségét
kimondó ítélet végrehajthatóvá vált, a felek, akiknek házasságát
semmisnek nyilvánították, új házasságot köthetnek, hacsak magához az
ítélethez fűzött vagy a helyi ordinárius által elrendelt tilalom ezt
nem akadályozza.
2. §. Mihelyt az ítélet végrehajthatóvá vált, a
bírósági helynöknek azonnal közölnie kell azt a házasságkötés
helyének ordináriusával. Annak pedig gondoskodnia kell arról, hogy a
házasság semmisségének kimondását és az esetleges tilalmakat a
házassági és a keresztelési anyakönyvekbe bejegyezzék.
5. CIKKELY
A PÜSPÖK ELŐTT FOLYÓ RÖVIDEBB HÁZASSÁGI ELJÁRÁS
1683. kán. – Maga a megyéspüspök illetékes a
házassági semmisségi ügyekben rövidebb eljárással ítélkezni,
valahányszor:
1. a kérést mindkét házasfél
terjeszti elő vagy egyikük a másik egyetértésével;
2. olyan tanúvallomások vagy okiratok
által alátámasztott tárgyi és személyi körülmények merülnek fel,
amelyek nem kívánnak részletesebb kutatást vagy vizsgálatot, és
nyilvánvalóvá teszik az érvénytelenséget.
1684. kán. – A keresetlevélnek, amely a rövidebb
eljárást bevezeti, az 1504. kán.-ban említetteken kívül:
1. röviden, teljesen és világosan elő
kell adnia azokat a tényeket, amelyeken a kérés alapul;
2. meg kell jelölnie a
bizonyítékokat, amelyeket a bíró azonnal összegyűjthet;
3. csatolva tartalmaznia kell azokat
az okiratokat, amelyek a kérést megalapozzák.
1685. kán. – A bírósági helynöknek ugyanabban a
határozatban, amelyben a perkérdést meghatározza, ki kell neveznie a
vizsgálóbírót és az ülnököt, és egy nem harminc napnál később, az
1686. kán. szerint tartandó ülésre meg kell idéznie mindenkit,
akinek azon részt kell vennie.
1686. kán. – A vizsgálóbíró, amennyiben
lehetséges, egyetlen ülésen gyűjtse össze a bizonyítékokat, és
tűzzön ki tizenöt nap határidőt a kötelék mellett szóló észrevételek
és a felek mellett szóló esetleges védelmek beterjesztésére.
1687. kán. – 1. §. Az iratok kézhezvétele után a
megyéspüspök, megtanácskozva a dolgot a vizsgálóbíróval és az
ülnökkel, mérlegelve a kötelékvédő észrevételeit és a felek
esetleges védelmeit, ha erkölcsi bizonyosságot szerez a házasság
érvénytelenségéről, hozza meg az ítéletet. Egyébként bocsássa az
ügyet rendes eljárásra.
2. §. Az ítélet teljes szövegét, az indoklással együtt,
a lehető leggyorsabban közöljék a felekkel.
3. §. A püspök ítélete ellen a metropolitához vagy a
Rota Romanához lehet fellebbezni; ha pedig az ítéletet maga a
metropolita hozta, a legrégibb szuffragáneus püspökhöz lehet
fellebbezni; más olyan püspök ítélete ellen, akinek a római pápán
kívül nincsen felsőbb hatósága, az általa maga által tartós
jelleggel kiválasztott püspökhöz lehet fellebbezni.
4. §. Ha nyilvánvalóan kitűnik, hogy a fellebbezés
pusztán halogató jellegű, a metropolita vagy a 3. §-ban említett
püspök vagy a Rota Romana dékánja eleve utasítsa el azt
határozatilag; ha pedig elfogadja, az ügyet bocsássák fellebbviteli
fokon rendes eljárásra.
6. CIKKELY
AZ OKIRATI ELJÁRÁS
1688. kán. – Az 1676. kán. szerint
beterjesztett kérelem elfogadása után a megyéspüspök vagy a bírósági
helynök vagy a kijelölt bíró, a rendes eljárás formaságainak
elhagyásával, de a felek megidézésével és a kötelékvédő
közbejöttével, ítéletileg kijelentheti a házasság semmisségét, ha
támadhatatlan és kifogástalan okiratból biztosan kitűnik, hogy
érvénytelenítő akadály állt fenn, vagy hiányzott a törvényes forma –
feltéve, hogy ugyanilyen biztos az is, hogy felmentést nem adtak –,
vagy hogy a képviselőnek nem volt érvényes megbízatása.
1689. kán. – 1. §. Ez ellen a kijelentés ellen
a kötelékvédő, ha megfontoltan úgy véli, hogy az 1688. kán.-ban
felsorolt hibák megléte vagy a felmentés hiánya nem biztos, köteles
fellebbezni a másodfokú bíróhoz, akinek az iratokat el kell küldeni,
írásban figyelmeztetve őt, hogy okirati eljárásról van szó.
2. §. Annak a félnek, aki úgy érzi, hogy az ítélet
számára sérelmes, megmarad a joga a fellebbezésre.
1690. kán. – A másodfokú bíró dönti el, a
kötelékvédő közbejöttével és a felek meghallgatása után, ugyancsak
az 1688. kán.-ban leírt módon, hogy megerősítendő-e az ítélet, vagy
inkább a rendes jogi úton kell eljárni az ügyben; ebben az esetben
az ügyet visszaküldi az elsőfokú bírósághoz.
7. CIKKELY
ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
1691. kán. – 1. §. Az ítéletben figyelmeztetni
kell a feleket azokra az erkölcsi és akár polgári kötelezettségekre
is, amelyek esetleg terhelik őket egymás és a gyermek iránt, a
tartás és a nevelés biztosítását illetően.
2. §. A házasság semmisségének kinyilvánításáért folyó
pereket nem lehet az 1656-1670. kán. szerinti szóbeli egyházi peres
eljárással tárgyalni.
3. §. Az eljárásmódra vonatkozó egyéb kérdésekben,
hacsak a dolog természete nem zárja ki, az általában a perekről és a
rendes egyházi peres eljárásról szóló kánonokat kell alkalmazni a
személyek állapotáról folyó és a közérdeket érintő perekre vonatkozó
különleges előírások megtartásával.
***
Az 1679. kán. rendelkezését azokra a
házasság semmisségét kimondó ítéletekre kell alkalmazni, amelyeket a
jelen levél hatályba lépésének napjával kezdődően adnak ki.
A jelen levélhez eljárási szabályzat csatlakozik,
melyet a megújult törvény helyes és pontos alkalmazása céljából
fontosnak tartottunk, és amelyet gondosan meg kell tartani a hívők
javának érdekében.
Elrendeljük, hogy mindaz, amit ebben a
levelünkben határoztunk, érvényes és hatályos legyen, minden
ellenkező – akár a legkülönlegesebb említésre méltó – rendelkezés
hatályon kívül helyezésével.
Bátran bízzuk a dicsőséges és áldott, mindig Szűz
Mária, az irgalmasság Anyja, valamint Szent Péter és Pál apostolok
közbenjárására az új házassági eljárás tevékeny végrehajtását.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 2015. augusztus
15-én, a Boldogságos Szűz
Mária mennybevételének ünnepén, Pápaságunk harmadik évében.
FERENC
ELJÁRÁSI SZABÁLYZAT
A HÁZASSÁG SEMMISNEK NYILVÁNÍTÁSÁÉRT FOLYÓ ÜGYEKBEN
A Rendkívüli Püspöki Szinódus 2014 októberében
tartott III. Általános Ülése megállapította, hogy a hívek nehezen
jutnak el az egyházi bíróságokhoz. Mivel pedig a püspöknek mint jó
pásztornak kötelessége, hogy a sajátos lelkipásztori gondozásra
szoruló híveinek segítségére siessen, biztos tudatában annak, hogy
Péter utóda és a püspökök együttműködnek a törvény ismeretének
elterjesztésében, jónak látszott, hogy a házassági per alkalmazására
vonatkozó részletesebb szabályokkal együtt bizonyos eszközöket
adjunk, hogy a bíróságok munkája meg tudjon felelni a hívőknek, akik
az igazság kinyilvánítását kérik arról, hogy tönkrement házasságuk
köteléke létezik-e vagy sem.
1. cikkely – A püspöknek a 383. kán. 1. §-a
értelmében apostoli lelkülettel kell követnie a különvált vagy
elvált házastársakat, akik életállapotuk miatt esetleg felhagytak a
vallás gyakorlásával. Ő tehát osztozik a plébánosokkal (vö. 529.
kán. 1. §) az ilyen nehézségekkel küzdő krisztushívők lelkipásztori
ellátásának gondjában.
2. cikkely – A pert megelőző vagy
lelkipásztori vizsgálat, amely plébániai vagy egyházmegyei keretek
közt fogadja a különvált vagy elvált krisztushívőket, akik
kételkednek házasságuk érvényessége felől vagy meg vannak győződve
annak érvénytelenségéről, azt a célt szolgálja, hogy felismerjék
helyzetüket és egybegyűjtsék azokat az elemeket, amelyek hasznosak
az esetleges rendes vagy rövidebb bírósági eljáráshoz. Ezt a
vizsgálatot az egyházmegye egységes házasságpasztorációs munkájának
keretében kell végezni.
3. cikkely – Ezt a vizsgálatot a helyi
ordinárius által alkalmasnak tartott személyekre kell bízni, akik
kánonjogi – de nem kizárólag ilyen – szakértelemmel rendelkeznek.
Ezek közé tartozik elsősorban a helyi plébános vagy az, aki a
feleket az esküvőre felkészítette. Ezt a tanácsadói feladatot rá
lehet bízni más, a helyi ordinárius által jóváhagyott klerikusokra,
megszentelt életet élőkre vagy világiakra is.
Az egyházmegye vagy több egyházmegye együtt, a
jelenlegi csoportosításuk szerint, állandó szervezetet is
létrehozhat ennek a szolgálatnak a teljesítésére, és ha alkalmas,
összeállíthat egy segédkönyvet is, amely a lényeges elemeket
tartalmazza ennek a vizsgálatnak a lehető legjobb lefolytatásához.
4. cikkely – A lelkipásztori vizsgálat
egybegyűjti azokat az elemeket, amelyek hasznosak ahhoz, hogy a
házastársak vagy jogvédőjük kezdeményezze az ügyet az illetékes
bíróság előtt. Meg kell vizsgálni, hogy a felek egyetértenek-e a
semmisség kérésében.
5. cikkely – Az összes elemek egybegyűjtése
után a vizsgálat a keresetlevéllel zárul, amelyet, ha a helyzet úgy
kívánja, be kell terjeszteni az illetékes bíróságnak.
6. cikkely – Mivel az Egyházi
Törvénykönyvet minden szempontból alkalmazni kell, a sajátos
szabályok fenntartásával a házassági perekben is, az 1691. kán. 3.
§-ának megfelelően, a jelen szabályzat nem kívánja részletesen
kifejteni az egész eljárás vázlatát, hanem csupán a főbb törvényi
újításokat igyekszik megvilágítani és ahol szükséges, kiegészíteni.
I. CÍM
AZ ILLETÉKES FÓRUM ÉS A BÍRÓSÁGOK
7. cikkely – 1. §. Az 1672. kán.-ban említett
illetékességi jogcímek egyenrangúak, de lehetőség szerint meg
kell tartani azt az elvet, hogy a felek és a bíró közel
legyenek egymáshoz.
2. §. A bíróságoknak az 1418. kán. szerinti
együttműködése révén pedig biztosítani kell, hogy bármely fél vagy
tanú a lehető legkisebb költséggel vehessen részt a perben.
8. cikkely – 1. §. Azokban az egyházmegyékben,
amelyeknek nincs saját bíróságuk, a püspök gondoskodjon arról, hogy
mielőbb, akár az egyházmegye vagy az egyházmegyék csoportja és az
Apostoli Szentszék által támogatott állandó és folyamatos
továbbképző tanfolyamok révén is, olyan személyeket képezzenek, akik
a házassági ügyekre megalakítandó bíróságokon dolgozni tudnak.
2. §. A püspök kiválhat az 1423. kán. előírása
szerint létesített egyházmegyeközi bíróságból.
II. CÍM
A HÁZASSÁG MEGTÁMADÁSÁNAK JOGA
9. cikkely – Ha a per folyamán, még a
perbezárás előtt a házastárs meghal, a perfolyamat felfüggesztődik,
amíg a másik házastárs vagy más, akinek érdekében áll, nem
kezdeményezi a folytatást. Ebben az esetben a törvényes érdeket
bizonyítani kell.
III. CÍM
A PERALAPÍTÁS ÉS A VIZSGÁLAT
10. cikkely – A bíró elfogadhatja a szóbeli
kérelmet, valahányszor a fél akadályozva van a keresetlevél
benyújtásában: utasítsa azonban a jegyzőt, hogy készítsen írott
okmányt, amelyet fel kell olvasni a félnek, akinek jóvá kell azt
hagynia. Ez az irat minden jogi hatás tekintetében egyenértékű a fél
által írt keresetlevéllel.
11. cikkely – 1. §. A keresetlevelet az 1673.
kán. előírása szerint kiválasztott egyházmegyei vagy egyházmegyeközi
bíróságnak kell benyújtani.
2. §. Nem minősül a kérelemnek való ellentmondásnak, ha
az alperes a bíróság igazságosságára bízza magát, vagy ismételt,
szabályos idézés után semmilyen választ nem ad.
IV. CÍM
AZ ÍTÉLET, ANNAK MEGTÁMADÁSA ÉS VÉGREHAJTÁSA
12. cikkely – A jog szerint szükséges erkölcsi
bizonyossághoz nem elegendő, hogy a bizonyítékok és jelek túlnyomó
jelentőségűek legyenek, hanem az szükséges, hogy a jogi és ténybeli
tévedés minden ésszerű pozitív kétsége kizárt legyen, ha nem szűnik
is meg az ellenkező állítás puszta lehetősége.
13. cikkely – Ha a fél kifejezetten kijelenti,
hogy elutasít az ügyre vonatkozó minden értesítést, akkor azt kell
tartani, hogy lemondott arról a jogáról, hogy megkapja az ítélet
példányát. Ebben az esetben vele az ítélet rendelkező része
közölhető.
V. CÍM
A RÖVIDEBB HÁZASSÁGI ELJÁRÁS A PÜSPÖK ELŐTT
14. cikkely – 1. §. Azok között a tárgyi
és személyi körülmények között, amelyek lehetővé teszik, hogy a
házassági semmisségi ügyet rövidebb eljárással tárgyalják az
1683-1687. kán. szerint, említhetők például: a hit olyan hiánya,
amely a beleegyezés színlelését vagy az akaratot meghatározó
tévedést okozhatja; a házastársi együttélés rövidsége; a gyermek
elkerülése céljából végzett abortusz; makacs kitartás egy házasságon
kívüli kapcsolatban az esküvő idején vagy közvetlenül utána; a
terméketlenség, valamely súlyos, fertőző betegség, illetve korábbi
kapcsolatból származó gyermekek vagy börtönbüntetés megtévesztő
szándékú eltitkolása; a házasságkötésnek a házasélettől teljesen
idegen indoka vagy a nő előre nem látott terhessége; a beleegyezés
kikényszerítésére alkalmazott fizikai erőszak; az értelem
használatának orvosi dokumentumokkal igazolt hiánya, stb.
2. §. A kérelmet alátámasztó okiratok közé tartoznak
mindazok az orvosi dokumentumok, amelyek nyilvánvalóan feleslegessé
tehetik, hogy hivatalból szakértői véleményt kérjenek.
15. cikkely – Ha beterjesztették a
keresetlevelet a rendes eljárás megindítására, de a bírósági helynök
úgy ítéli, hogy az ügy rövidebb eljárással tárgyalható, a
keresetlevélnek az 1676. kán. 1. §-a szerinti közlése keretében
szólítsa fel az alperest, aki a keresetlevelet nem írta alá, hogy
közölje a bírósággal, hozzájárul- e a beterjesztett kéréshez és
részt kíván-e venni az eljárásban. Valahányszor szükséges, a
bírósági helynök szólítsa fel a felet vagy a feleket, akik a
keresetlevelet aláírták, hogy mielőbb egészítsék ki a keresetlevelet
az 1684. kán. előírása szerint.
16. cikkely – A bírósági helynök kijelölheti
önmagát vizsgálóbírónak, ám amennyiben lehetséges, abból az
egyházmegyéből nevezzen ki vizsgálóbírót, ahonnan az ügy származik.
17. cikkely – Az 1685. kán. szerinti idézés
kibocsátásakor tájékoztatni kell a feleket, hogy legalább három
nappal a vizsgálati ülés előtt, ha nem voltak csatolva a
keresetlevélhez, kérdőpontokat terjeszthetnek be, amelyekről a felek
vagy a tanúk kihallgatását kérik.
18. cikkely – 1. § . A felek és ügyvédeik jelen
lehetnek a többi felek és a tanúk kihallgatásán, hacsak a
vizsgálóbíró a tárgyi és személyi körülmények miatt úgy nem ítéli,
hogy másként kell eljárnia.
2. §. A felek és a tanúk válaszait a jegyzőnek írásba
kell foglalnia, de csak összefoglaló jelleggel és annyiban,
amennyiben a vitatott házasság lényegéhez tartoznak.
19. cikkely – Ha az ügyet egyházmegyeközi
bíróság előtt vizsgálják ki, az a püspök, akinek az ítéletet ki kell
mondania, annak a helynek a püspöke, amely alapján az 1672. kán.
szerint az illetékességet megállapították. Ha több ilyen van, akkor
lehetőleg tartsák meg a felek és a bíró közti közelség elvét.
20. cikkely – 1. §. Az ítélet kimondásának
módját a megyéspüspök józan megítélése szerint határozza meg.
2. §. Az ítéletet, melyet mindenesetre a püspöknek a
jegyzővel együtt kell aláírnia, és amelynek röviden és rendezetten
ki kell fejtenie a döntés indokait, rendesen a döntés napjától
számított egy hónap határidőn belül közölni kell a felekkel.
VI. CÍM
AZ OKIRATI ELJÁRÁS
21. cikkely – Az illetékes megyéspüspököt és
bírósági helynököt az 1672. kán. előírása szerint kell meghatározni
Jegyzetek:
[1] Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat,
Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 27.
[2] Vö. CIC 1752. kán.
[3] Vö. VI. Pál pápa, Beszéd a II.
Nemzetközi Kánonjogi Tanácskozás résztvevőihez, 1973. szeptember 17.
[4] Vö. Szinódusi Jelentés, 48.
[5] Vö. Ferenc pápa, Evangelii gaudium
apostoli buzdítás, in AAS 105 (2013), 1031. o.
Szent István Társulat
Az apostoli szentszék könyvkiadója
Budapest 2015
ISBN 978 963 277 571 5
Felelős kiadó: dr. Rózsa Huba alelnök
Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató
|
|
|
Hogyan adhatja testét eledelül nekünk? Jn 6,52-59
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
|
|