Üzenet az elvándorlók és menekültek 104. világnapjára Ferenc pápa
Befogadni, védelmezni, támogatni és integrálni a migránsokat és
menekülteket
2018. január 14.
Kedves Testvérek!
„A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek
való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek
voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Lev
19,34).
Pápaságom első éveiben ismételten kifejezésre juttattam különleges
aggodalmamat számos migráns és menekült szomorú helyzete miatt,
akik háborúk, üldözések, természeti katasztrófák és szegénység
elől menekülnek. Kétségtelenül az „idők jeleiről” van szó,
melyeket megpróbáltam elolvasni, a Szentlélek világosságát kérve,
a Lampedusa szigetén 2013. július 8-án tett látogatásomtól fogva.
Az Átfogó Emberi Fejlődés új dikasztériumának alapításával egy
különleges tagozatot akartam létrehozni, egyelőre („ad tempus”)
saját irányításom alatt, mely kifejezésre juttatja az Egyház
gondoskodását a migránsok, a kitelepítettek, a menekültek és az
emberkereskedelem áldozatai iránt.
Minden idegen, aki az ajtónkon kopogtat, alkalom a Jézus
Krisztussal való találkozásra, aki azonosul minden kor befogadott
vagy elutasított jövevényével (vö Mt 25,35.43). Az Úr az Egyház
anyai szeretetére bízza az összes emberi lényt, aki saját hazája
elhagyására kényszerül egy jobb jövő kereséséért. [1] Ennek a gondoskodásnak konkrétan ki kell
fejeződnie a migrációs tapasztalat minden állomásán: az indulástól
az utazásig, a megérkezéstől a visszatérésig. Ez nagy felelősség,
amit az Egyház megoszt minden hívővel és minden jóakaratú férfival
és nővel, akik arra kaptak meghívást, hogy a jelenkor migrációi
által teremtett számos kihívásra válaszoljanak nagylelkűen,
serényen, bölcsen, előrelátóan, mindenki saját lehetőségei
szerint.
E tekintetben szeretném leszögezni, hogy „közös válaszunkat négy
olyan ige körül lehet taglalni, melyek az Egyház tanításának
alapelveire épülnek”. [2]
Figyelembe véve a jelenlegi állapotokat, a befogadni ige
mindenekelőtt azt jelenti, hogy a migránsoknak és menekülteknek a
biztos és törvényes belépés legtágasabb lehetőségeit nyújtjuk a
célországokban. Ebben az értelemben konkrét elköteleződés
kívánatos humanitárius vízumok fokozottabb és egyszerűsített
engedélyezésére és a családegyesítésre. Egyidejűleg azt kívánom,
hogy mind több ország alkalmazzon magán és közösségi támogatói
programokat és nyissanak meg humanitárius folyosókat a
legsérülékenyebb menekültek számára. Hasznos lenne ezen kívül
különleges ideiglenes vízumok előirányozása olyan személyeknek,
akik a konfliktusok elől a szomszédos országokba menekülnek. Nem
megfelelő megoldás a migránsok és menekültek kollektív és önkényes
kiutasítása, főként amikor azt olyan országok felé foganatosítják,
melyek nem tudják biztosítani az emberi személy méltóságának és az
alapvető jogoknak a tiszteletben tartását. [3]
Újból aláhúzom a migránsoknak és menekülteknek nyújtandó segítség
szempontjából az első megfelelő és tisztességes elhelyezés
fontosságát. „A migránsok szétosztásának befogadási programjai,
amelyeket néhány helyen már bevezettek, úgy tűnik ellenben, hogy
megkönnyítik a személyes találkozást, jobb szolgálatokat tesznek
lehetővé és jobban garantálják a sikert”. [4]
Az emberi személy központi szerepének alapelve, melyet szeretett
elődöm, XVI. Benedek szilárdan leszögezett, [5] arra kötelez bennünket, hogy a személyi
biztonságot mindig a nemzeti biztonság elé helyezzük. Ebből
következik annak a szükségessége, hogy a határellenőrzések
kinevezett személyzetét megfelelően kell kiképezni. A migránsok, a
menedékjogot kérők és a menekültek körülményei feltételezik, hogy
garantálják személyes biztonságukat és az alapellátáshoz való
hozzájutást. Minden személy alapvető méltósága jegyében az
őrizetbe vétellel szemben szükséges erőfeszítéseket tenni
alternatív megoldások előnyben részesítésével azok számára, akik
engedély nélkül lépnek be egy ország területére. [6]
A második ige, a védelmezni, intézkedések egész sorára tagolódik,
a migránsok és menekültek jogainak és méltóságának védelmében,
függetlenül a migrációs státuszuktól. [7]
Ez a védelem a saját hazában kezdődik, biztos és elismert
információk felajánlásából áll az indulás előtt, továbbá az
illegális beszervezés gyakorlatától való megoltalmazástól. [8] Ezt tovább kellene folytatni,
amennyiben lehetséges a migrálás földjén is, biztosítva a
migránsoknak a megfelelő konzuli segítséget, a jogot személyi
dokumentumaik megtartására, méltányos hozzáférést az
igazságossághoz, személyes bankszámla nyitásának a lehetőségét, és
a minimális megélhetés garanciáját. Ha megfelelően felismerik és
értékelik a migránsok, a menedékjogot kérők és a menekültek
képességeit és szaktudását, akkor ők a befogadó ország számára
valóságos erőforrást jelentenek. [9]
Ennélfogva kívánom, hogy személyi méltóságuk tiszteletben
tartásával, kapják meg a szabad mozgás lehetőségét a befogadó
országban, kapjanak munkalehetőséget és szabad hozzájutást a
kommunikációs eszközökhöz. Azok számára, akik vissza akarnak térni
a hazájukba, hangsúlyozom annak a lehetőségét, hogy fejlesszenek
programokat munkahelyi és társadalmi beilleszkedésük számára. A
gyermekjogokról szóló nemzetközi megegyezés képezi egyetemes jogi
alapját a kiskorú migránsok védelmének. Migráns státuszuk alapján
kerülni kell személyi szabadságuk bármiféle korlátozását, miközben
biztosítani kell számukra az elemi és középfokú oktatást.
Hasonlóképpen szükséges biztosítani nekik a szabályos maradandó
ott-tartózkodást a nagykorúság elérésig, valamint a tanulmányok
folytatásának a lehetőségét. A kíséret nélküli vagy családjaiktól
elkülönített kiskorúak számára fontos az ideiglenes őrzésük vagy
gyermekelhelyezésük programjairól gondoskodni. [10] Az állampolgárságra vonatkozó általános jog
tiszteletben tartásával ismerjék el és okmánnyal igazolják minden
kisfiú és kislány állampolgárságát, megszületésük pillanatában. Az
állampolgárság nélküliség, amelynek gyakorta részesei migránsok és
menekültek, egyszerűen elkerülhető az „állampolgárságról szóló
törvénykezés révén, a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően”. [11] A migráns státusz számára nem
kellene korlátozni a nemzeti egészségügyi ellátáshoz és a
nyugdíjrendszerhez való hozzájutást, miként hazatelepülés esetén a
hozzájárulásuk átutalását sem.
A harmadik, az előmozdítani ige lényegileg törekvést jelent arra,
hogy az összes migráns és menekült, miként az őket befogadó
közösségek számára olyan körülményeket teremtsenek, hogy olyan
emberként tudják megvalósítani magukat minden szempontból, mint
akik a Teremtőtől akart emberiséget alkotják. [12] Ezen dimenziók között el kell ismerni a
vallásos mivolt igaz értékét, biztosítva minden külföldi számára
az adott ország területén a vallás szabad megvallását és
gyakorlását. Sok migráns és menekült rendelkezik szaktudással,
amit megfelelő igazolással kell elismerni és értékelni. „Minthogy
az emberi munka, természeténél fogva a népek egyesítésére
irányul”, [13] arra buzdítok
mindenkit, hogy törekedjen a migránsok és menekültek társadalmi és
foglalkozási beilleszkedésének az előmozdítására, biztosítva
mindenkinek, beleértve a menedékjogot kérőket, a munkalehetőséget,
nyelvi és állampolgársági tanfolyamokat, továbbá megfelelő
információt az anyanyelvükön. A kiskorú migránsok esetében a
munkatevékenységbe való bevonásuk olyan rendszabályozást igényel,
mely megelőzi a normális növekedésükkel szembeni visszaéléseket és
fenyegetéseket. 2006-ban XVI. Benedek a migránsok kapcsán
hangsúlyozta, hogy a család «legyen az élet kultúrájának helye és
erőforrása, valamint az értékek integrációjának a megteremtője». [14]
A család integritását mindig elő kell
mozdítani, előnyben részesítve a családegyesítést, beleértve a
nagyszülőket, testvéreket és unokákat, anélkül, hogy függővé
tennénk azt a gazdasági követelményektől. A migránsok, a
menedékjogot kérők és a menekültek közötti fogyatékosság esetén
nagyobb figyelmet és támogatást kell számukra biztosítani.
Jóllehet dicséretesnek lehet tekinteni sok ország erőfeszítéseit a
nemzetközi együttműködés és humanitárius segélyek tekintetében,
kívánatosnak tartom, hogy a segítség szétosztásában vegyék
figyelembe a szükségleteket (például orvosi, társadalmi és
oktatási ellátás) azokban a fejlődő országokban, amelyek migránsok
és menekültek hatalmas áradatát fogadják, és hasonlóképpen
foglalják be a segítségre szoruló címzettek közé azokat a helyi
közösségeket, melyek anyagiak híján vannak, sérülékeny helyzetben. [15]
Az utolsó ige, az integrálni a kultúrák közötti gazdagodás kedvező
lehetőségeinek a szintjén helyezkedik el, melyeket a migránsok és
menekültek jelenléte teremt. Az integráció nem „beolvasztás, mely
elnyomásra és a kulturális azonosság elfelejtésére indít. A
másikkal való kapcsolat inkább rávezet felfedezni az ő ’titkát’,
segít megnyílni feléje, hogy befogadjuk az értékes vonásait és
hozzájáruljunk egymás nagyobb kölcsönös megismeréséhez. Hosszan
tartó folyamat ez, mely a társadalmak és a kultúrák alakítására
irányul, hogy azok mindinkább Isten sokféle, az embereknek adott
ajándékai visszfényei legyenek”. [16]
Ezt a folyamatot meg lehet gyorsítani egy olyan
állampolgárság felajánlásán keresztül, mely eltekint az anyagi és
nyelvi követelmények és a rendkívüli szabályok előírásaitól, azon
migránsok számára, akik hosszú ideje tartózkodnak az országban.
Sürgetem továbbá annak a szükségességét, hogy minden módon
ösztönözzük a találkozás kultúráját, megsokszorozva ezáltal a
kultúrák közötti csere lehetőségét, dokumentálva és elterjesztve
az integráció jó gyakorlatait, és olyan programokat fejlesztve,
melyek a helyi közösségeket előkészítik az integrációs
folyamatokra. Nyomatékkal hangsúlyozom azon külföldiek különleges
esetét, akik humanitárius válság miatt kényszerültek hazájukból
kivándorolni. Ezek a személyek igénylik, hogy biztosítsák számukra
a megfelelő ellátást a hazatelepítéshez és a munkába való
visszailleszkedést a hazájukban.
Lelkipásztori hagyományával megegyezően az Egyház kész arra, hogy
elkötelezze magát első személyben a fent említett összes
kezdeményezés megvalósítására, ám a remélt eredmények eléréséhez
nélkülözhetetlen a politikai közösség és a civil társadalom
hozzájárulása, mindegyik saját felelőssége körében.
Az ENSZ közgyűlés 2016. szeptember 19-én tartott
csúcstalálkozóján, a világ vezetői (leader) nyilvánosan
kifejezésre juttatták akaratukat, elkötelezik magukat a migránsok
és menekültek javára, hogy megmentsék az életüket és védelmezzék a
jogaikat, megosztva a felelősséget globális szinten. E cél
érdekében az államok elkötelezték magukat, hogy összeállítanak és
jóváhagynak 2018 végéig két globális szerződést (Global Compacts),
egyiket a migránsokra, másikat a menekültekre tekintettel.
Kedves Fivéreim és Nővéreim, ezen elindított folyamatok fényénél,
a következő hónapok kivételezett lehetőséget jelentenek, hogy
bemutassuk és fenntartsuk azokat a konkrét tevékenységeket,
amelyeket a négy igén keresztül felsoroltam. Arra hívlak
Benneteket tehát, hogy használjatok fel minden alkalmat arra, hogy
megosszátok ezt az üzenetet az összes politikai és társadalmi
szereplővel, akik a folyamat részesei vagy szeretnének abban részt
venni, mely elvezet a két globális szerződés jóváhagyásához.
Ma, augusztus 15-én tartjuk a Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele
ünnepét. Isten Anyja saját magában tapasztalta meg a száműzetés
keménységét (vö Mt 2,13-15), szeretettel kísérte Fia útját egészen
a Kálváriáig, és most mindörökké osztozik a dicsőségben. Anyai
közbenjárására bízzuk a világ összes migránsa és menekültje
reményeit és az őket befogadó közösségek vágyakozásait, hogy a
legfőbb isteni paranccsal összhangban, mindnyájan megtanuljuk
szeretni a másikat, az idegent, miként saját magunkat.
A Vatikánból, 2017. augusztus 15-én,
a Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele ünnepén
FERENC
Jegyzetek:
[1] vö. XII. Piusz, Exsul Familia
apostoli konstitúció, Tit. I, I.
[2] Beszéd a „Elvándorlás és béke”
Nemzetközi Fórum résztvevőihez, 2017. február 21.
[3] vö. A Szentszék állandó
ENSZ-megfigyelőjének felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén,
2013. november 26.
[4] Beszéd a „Elvándorlás és béke”
Nemzetközi Fórum résztvevőihez, 2017. február 21.
[5] vö. XVI. Benedek, Caritas in
veritate enciklika, 47.
[6] vö. A Szentszék állandó
ENSZ-megfigyelőjének felszólalása az Emberi Jogi Tanács XX.
ülésén, 2012. június 22.
[7] vö. XVI. Benedek, Caritas in
veritate enciklika, 62.
[8] vö. Elvándorlók és Útonlevők
Pápai Tanácsa, Erga migrantes caritas Christi, 6.
[9] vö. XVI. Benedek, Beszéd a
Migránsok és Menekültek lelkipásztorkodása VI.
világkongresszusának résztvevőihez, 2009. november 9.
[10] vö. Üzenet a migránsok és
menekültek 2010-as világnapjára; A Szentszék állandó
ENSZ-megfigyelőjének felszólalása az Emberi Jogi Tanács a
migránsok emberi jogairól XXVI. rendes ülésén, 2014. június 13.)
[11] Elvándorlók és Útonlevők Pápai
Tanácsa és Cor Unum Pápai Tanács, Befogadni Krisztust a
menekültekben és a gyökértelenné vált emberekben, 2013, 70.
[12] vö. VI. Pál, Populorum
progressio enciklika, 14.
[13] II. János Pál, Centesimus
annus enciklika, 27.
[14] XVI. Benedek, Üzenet a
migránsok és menekültek 2007-as világnapjára.
[15] vö. Elvándorlók és Útonlevők
Pápai Tanácsa és Cor Unum Pápai Tanács, Befogadni Krisztust a
menekültekben és a gyökértelenné vált emberekben, 2013, 30–31.
[16] II. János Pál, Üzenet a
migránsok és menekültek 2005-ös világnapjára, 2004. november 24.
|