Karácsonyi nyilatkozat Leányfalu, 1992. december 9. A magyarországi katolikus püspökök, visszatekintve a rendszerváltás óta eltelt időszakra, hálatelt szívvel köszönik meg Istennek azokat a nagy tetteit, amelyeket még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tartottunk volna: - Magyarország területét elhagyták az idegen csapatok, - az ország visszanyerte teljes függetlenségét, - létrejött a szabadon választott parlament és kormány, amely garanciája az állampolgári jogoknak, kiemelten a vallásszabadságnak, - Magyarország pedig bekerülve a szabad nemzetek európai közösségébe, elindulhatott a felemelkedés útján. Miközben mindezért hálát adunk a Szabadító Istennek, átérezzük azokat a rendkívül nagy áldozatokat, amelyeket ez a rendszerváltás híveinktől és a magyar néptől követel. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak is, hogy ember-, és nemzetellenes bűn lenne a meglévő nehézségeket demagóg módon kihasználni, és bármiféle könnyű megoldás ígéretével áltatni az embereket. Ez a fokozott áldozatvállalás mindenkit ingerlékennyé, türelmetlenné és egymás gondjai iránt érzéketlenebbé tesz. Ezért karácsony közeledtével arra kérjük kedves híveinket, és minden magyar testvérünket, hogy próbáljon felülemelkedni a szeretetlenség és a gyűlölködés kísértésén. Bárcsak világítana be mindnyájunk szívébe a karácsony fényessége, meghozva az igazi kiengesztelődést egymással és Istennel! Egyben megköszönjük híveink nagylelkűségét, amellyel a menekültek megsegítésére siettek. Kiemelten gondolunk azokra, akik családi otthonuk melegét osztották meg a menekültek ezreivel. Általuk a menekülni kényszerült Szentcsalád kopogtatott be hajlékainkba, A menekültek jelenléte, akiknek talán nyelvét sem értjük, döbbentsen rá minket arra, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, és felülemelkedve minden ellentéten, építsük együtt közös jövőnket. Úgy tekintünk azokra, akik ajtót nyitottak a kopogtatóknak, mint reményt keltő fényességre és bízunk abban, hogy ez a jó példa követőkre talál a társadalmi élet más területein. Csak az ilyen nagylelkű szeretett képes felülemelkedni a világnézetek és politikai felfogások különbözőségein is, és úrrá lenni az oly fájdalmas széthúzáson és gyűlölködésen. Ezzel a karácsonyi reménységgel nyújtjuk kezünket minden honfitársunk felé, kedves híveinknek pedig a karácsonyi Kisded áldását küldjük. Leányfalu, 1992. december 9. Magyar Katolikus Püspöki Kar |