II. János Pál pápa 1980. október 8-án a római magyar kápolna felszentelésekor mondott nagyszerű beszéde ma sem vesztett semmit időszerűségéből. Idézünk belőle:

A magyarországi egyház, valamint Szent István király születésének és megkeresztelkedésének millenniumi megemlékezése után, amely ezredévet elődöm, VI. Pál pápa 1970. augusztus 6-án kelt Sancti Stephani Ortum kezdetű apostoli levelével méltatott, ezekben a napokban ünnepelitek Szent Gellért püspök és vértanú születésének ezredik évfordulóját. Az elmúlt tíz év oly jelentős évfordulói után e kápolna felszentelése az örök zálog és tanúság világos jelentésével bír. A művészet szuggesztív erejével jelzi a jelen és a jövő nemzedékeknek a nemzeti öntudatban mindig elevenen élő történelmi pillanatok állandó hívását. (...) Amikor veletek együtt e monumentális kezdeményezés értékét el akarom mélyíteni, az első gondolat, amely figyelmünket magára vonja, a Magyarok Nagyasszonya iránti tisztelet és áhítat. Máriát szakadatlanul segítségül hívta a nép nemzeti élete sorsdöntő óráiban. Attól az időtől fogva, hogy Szent István a Szent Koronát, a nemzeti egység tisztelt jelképét és az egész népet a legszentebb Szűz gondjaira bízta, egészen a II. világháború fájdalmas és megrázó óráiig, sohasem szakadt meg Magyarország gyermekeinek bizakodó imája Máriához, aki (...) anyai szeretetével gondoskodik Fiának testvéreiről, akik még zarándokúton vannak a sok veszedelemben és bajban.

E misztikus kápolna második világos jelentése kétségkívül a Szent Péter utódához való hűség tanúsítása. A római pápával való hitbeli és egyházfegyelmi egységet hirdeti ez a szentély, amely jel marad. Jele a magyarországi helyi egyház bekapcsolódásának Krisztus Egyházának egyetemes közösségébe.

Ha tekintetünket körülhordozzuk a kápolna domborművein, a magyar szentek és boldogok életjeleneteit ábrázoló műalkotások mintegy koszorúként övezik a Szent Szűz nagy szobrát. (...) Oly sok szent példakép világította meg a magyar nép életének első századait! Ezt látva, önkéntelenül fölmerül a gondolat: a Krisztushoz való ily hősies ragaszkodás hozzá mélyen hasonló embereket teremt, akik készek önmaguk teljes odaajándékozására, hogy előmozdítsák az igazságosságot, a szabadságot és a békét. Csakugyan, amint a II. Vatikáni Zsinat tanítja, az életszentség a földi társadalomban is előmozdítja az emberekhez méltóbb életmódot, továbbá bátorítja és elősegíti az igazi polgári haladást.

(...) A szentek művéből született meg a Krisztus evangéliumára alapozott európai civilizáció és származott az igazi humanizmus kovásza, amelyet áthatottak az örök értékek. Továbbá e műben gyökerezik a lelki értékek elsőbbségének jegyében és tiszteletében kibontakozó polgári fejlődés is. A hit eme tanúinak állhatatossága révén megnyitott távlat ma is időszerű, és azt a kiváló utat jelenti, amelyen haladva tovább építhetjük a békés, szolidáris, valóban emberi Európát. És legyőzhetjük azokat az ellentéteket és viszályokat, amelyek az egyesek és a nemzetek békéjét fenyegetik. Szeretném azt hinni, hogy ez az értékes és máris annyira szeretett kápolna az imádság és az ihlet coenaculumává válik a keresztények és a jóakaratú emberek számára, akik az egyesült Európa békéjének hathatós munkásai akarnak lenni.”