Az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenysége a katolikus egyház ellen
„A XX. század utolsó évtizedében a szemünk előtt omlott össze egy öröknek hirdetett hatalom. A bomlástermékek azonban még ma is eltömítik pórusainkat, port fújnak arcunkba, romok között botorkálunk, melynek mozaikjaiból próbáljuk összeilleszteni vágyott új világunkat. Úgy tűnik, még most sem tudjuk megítélni, mi történt. A lánc lehullott, boldognak és szabadnak kellene lennünk, mégsem vagyunk azok. Valami elmaradt. Valami nagyon fontosat elmulasztottunk. Nem nyugodt a lelke egy egész társadalomnak, és benne az egyházaké, a keresztényeké sem az.” – írja a kötet előszavában Várszegi Asztrik főapát, a nemrég életre hívott Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány elnöke.Szabó Csaba és Soós Viktor Attila kötetének dokumentumaiból és kísérő tanulmányából látható, hogy a Katolikus Egyház és a pártállam viszonyában nem egyforma erők álltak egymással szemben. Az állam a rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználta az Egyház ellen. Az állambiztonság kiemelt figyelemmel kísérte életét és működését – ügynökeivel és mártírjaival együtt. Az Állami Egyházügyi Hivatalban 1968. november 14-én felállított, „Világosság” fedőnevű belső rezidentúra működése elsősorban a Magyar Katolikus Egyház elnyomását és a Vatikán, valamint a protestáns egyházak és a zsidó világszervezetek elleni kommunista, ateista pártérdekeket szolgálta. A II. Vatikáni Zsinat Egyházról szóló dokumentuma ezekkel a szavakkal kezdődik: „Krisztus a nemzetek világossága...” Nem lehet véletlen, hogy az államhatalom többek közt épp a „Világosság” munkacsoporttal kívánta felvenni a harcot a kereszténység és más vallások ellen.
A tanulmány- és dokumentumkötet az Új Ember Kiadó és a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány közös gondozásában jelent meg, kiadását az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára támogatta.
(Forrás: MKPK Sajtóiroda)