Szent Jakab tiszteletére szentelt lébényi plébániatemplom idén ünnepli fennállásának 800. évfordulóját.A jeles évfordulóra augusztus 13-án 16 órakor szentmisével emlékeznek, amelynek főcelebránsa Erdő Péter bíboros lesz. Ez a szentmise zárja a tavaly Szent Jakab ünnepén megnyitott jubileumi évet, amelynek során számos kezdeményezéssel emlékeztek a templom nyolc évszázados fennállására.
A XII. század végétől kezdve számos, a lébényihez hasonló nemzetségi monostor épült hazánkban. Ezek a templomok – Ják, Türje, Zsámbék, Mórichida–Árpás – stílusukban közös vonásokat mutatnak: háromhajós, bazilikális elrendezésűek (a világítást a mellékhajók fölé magasodó főhajó falába vágott ablakok biztosítják), nyugati toronypárral és kegyúri karzattal rendelkeznek.
A Kézai Simon-féle Képes krónikából tudjuk, hogy az egész vidék – benne a mai Lébény település – első ura egy Gizella királyné kíséretéhez tartozó, Ernő nevű gróf volt. Ő I. András király és Konrád császár között követjárás-szolgálatot teljesített, és Salamon király idejében bizonyítottan le is telepedett a hűbérül kapott libeni birtokon. Ugyanez a krónika a Szent István korában beköltözött lovagok, a jövevény nemesek között említi Lébényi Potot, akit Ernistusnak (Ernőnek) is nevez, és aki a krónikás szerint sok katonával jött Magyarországra. Az alapítás körülményeiről nincsenek biztos adatok, az valójában már Imre király uralkodása alatt, valamikor 1199 előtt megtörténhetett, s egy 1212-es oklevél szerint már állt a templom. A frissen alapított monostorban az apát vezetése alatt már a korai korszakban is virágzó kolostori élet lehetett. Az adományokkal és vásárlással gazdagodó, terjeszkedő monostor első, név szerint ismert apátja Lénárd szerzetes. A templom és a kolostor sok megpróbáltatáson ment keresztül. Tatárok, csehek dúlták fel, majd a XV. században a németek gyújtották fel. 1529-ben a török pusztította, a szerzetesek elmenekültek. A Budavár 1541-es ostromát és elfoglalását követő évek törökjárásai után a bencések elhagyták Lébény környéki birtokaikat, és már nem tértek vissza az általuk épített monostorba. 1631-ben a jezsuiták vették át a templom gondozását, megkezdték rendbehozatalát. Bécs 1683. évi ostroma alkalmával azonban a törökök ismét felégették. 1841-ben újra tűzvész pusztította. A felújításnál a torony barokk kűlsőt kapott. A finoman faragott kövekbõl épített román stílusú templom viszonylag épen maradt ránk. A bazilikális, ikertornyos, háromhajós épületet bélletes nyugati és déli kapu ékesíti. A templomhajók félkörös záródásúak. A beomlott boltozatot dongaboltozattal valószínűleg a jezsuiták pótolták. A déli kapu feltehetõen az elenyészett keresztfolyosóba nyílott. 1858 és 1879 között Arthur Essenwein nürnbergi múzeumigazgató irányításával restaurálták a templomot, ez volt a hazai műemlékvédelem első fontos lépése. Esztergom–Budapesti Főegyházmegyei Sajtóiroda/Magyar Kurír;)