A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1999-ben alapította a Szent Erzsébet rózsája-díjat. Az Árpád-házi szent legendájára utaló kitüntetés az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek és a díjazottak személyes példájának elismerésére szolgál, hogy az együttérzés, a felebarátaink iránti felelősség és az önzetlen cselekvő szeretet keresztény eszményét az egyénekben és a közösségekben ébren tartsa.A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász Szervezet felterjesztésére a díjat ebben az évben Gombás Istvánné Fehér Anna nyugdíjas ápolónő kapta, szenvedélybetegek gyógyulásáért kifejtett fáradhatatlan önzetlen tevékenységéért. A díjat a Szent Erzsébet Jubileumi Év megnyitó ünnepségén, november 19-én este adta át Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke a Művészetek Palotájában.
* * *
Gombás Istvánné Fehér Anna
1933. június 30-án született Balatonlellén több generációs kertész családban. Édesapja tiltása ellenére elvégezte az ápolónőképzőt, majd 1956-tól kórházi ápolóként dolgozott. Súlyos mozgásszervi betegsége miatt 1982-ben munkaképtelenné vált. Ekkor elvégezte a Budapesti Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatát, majd Győrben a hitoktatóképzőt. 1982 és 1991 között a szombathelyi Szent Kereszt Lelkészségen hitoktatóként dolgozott. Szolgálatát önzetlenül, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, elkötelezetten, megbízhatóan végezte. Fáradhatatlanságát jellemzi, hogy hittanos gyermekeinek hétvégeken programokat, kirándulásokat szervezett, aktívan részt vett a plébánia nagy nyári táboraiban is. A gyermekekkel való foglalkozás közben egészségi állapota egyre javult, ma már ismét mankó nélkül közlekedik.
Egész életében érzékenyen érintette az emberi nyomorúság, elesettség, kitaszítottság, így 1991-ben az egyházmegyei Karitász szervezésében kezdett gondokkal küzdő családokat, betegeket, magányos, idős embereket látogatni. Munkája során került kapcsolatba a szenvedélybetegekkel foglalkozó Magyar Kékkereszt Egyesülettel. Az egyesület ökumenikus alapon működő dömösi szanatóriumában tapasztaltak olyan mély benyomást tettek rá, hogy Szombathelyen önkéntesekkel hasonló munkába kezdett. A jelenleg a 15 önkéntessel működő csoport hétfőnként tartja összejöveteleit. Munkacsoportjuk elsősorban alkoholistákkal, drogosokkal, gyógyszerfüggőkkel és depressziósokkal foglalkozik. Gyógyszer és orvos nélkül, csupán a Bibliát használva igyekeznek lelki segítséget nyújtani a rászorulóknak, akiknél jelentős javulást érnek el. Missziós munkája folytán a gyógyultakból, gyógyulni akarókból közösség alakult, amelynek a Szent Kereszt Lelkészség ad otthont. A rendszeres heti találkozók mellett nap mint nap látogatja pártfogoltjait, újra és újra felvéve a harcot a gyógyulásért. Rendszeresen szervez a gyógyultak és hozzátartozóik számára továbbképzéseket, önismereti tréningeket, lelkigyakorlatokat, regionális találkozókat és táborokat.
27 éve özvegyen él, fogadott lányát és annak gyermekeit sajátjaiként neveli csakúgy, mint hittanosait – ahogyan ő fogalmaz: „rengeteg gyermeke és unokája van”.
Fáradhatatlan tevékenységét a teljes önzetlenség és emberszeretet jellemzi.
Magyar Kurír/katolikus.hu
Fotó: Pető Zsuzsa