Szent Erzsébet 1235-ös szentté avatása után földi maradványainak sorsát csak részben ismerjük. Leszármazottja, Hesseni Fülöp tartományi gróf, aki protestáns hitre tért, 1539-ben felnyittatta szent őse koporsóját, és kiszóratta a hamvakat a marburgi templomból. Mintegy nyolc évvel később V. Károly német-római császár a hesseni grófot ugyan az eredeti állapot visszaállítására kötelezte, de addigra a Szent Erzsébet nyughelyéül szolgáló templom már protestáns kézen volt.

A magyar királylány koponyáját és combcsontjait 1588-ban Maximilian osztrák főherceg, a Német Lovagrend nagymestere vitte Bécsbe és adta át a klarisszák Szent Erzsébetről nevezett kolostorának. Mindez a főherceg aláírásával és pecsétjével ellátott dokumentumban olvasható, mely 1609-ből származik. Az okiratban a lovagrend nagymestere az ereklyék kihelyezését így indokolja: „az ereklyét és a tiszteletreméltó szentet a bécsi kolostorban minden jámbor katolikus keresztény mint valóságost (…) az őt megillető buzgalommal és áhítattal tisztelje (…), hogy az üdvös könyörgés az egész kereszténység javát töretlen hittel szolgálja.” A kolostorban ettől kezdve valóban buzgón tisztelik a ferences harmadrend első női szentjét – bizonyítja ezt, hogy a XVII. század pápái az Erzsébet-ünnephez kapcsolódóan a kolostor lakóinak és a híveknek teljes búcsút engedélyeznek.

Amikor II. József császár 1782-ben feloszlatta a klarisszák kolostorát, lefoglalta az ékes ereklyetartót és a koponyát díszítő koronát, a csontokat pedig az Erzsébet-nővérek konventjére bízta. A feloszlatáskor a kolostorból értékes dokumentumok vesztek el, ennek ellenére az ereklye eredetiségét Bécs segédpüspöke megbízhatóan igazolni tudta. „Isten nagyobb dicsőségére és szentjeinek tiszteletére engedélyt adunk a kolostor Szent Erzsébet-templomában a hívek nyilvános tiszteletére az ereklyék kihelyezésére” – áll Edmund Maria Josef Artz von Vasegg püspök okiratában. A II. József által eltulajdonított ereklyetartót és koronát a hívek adományaiból pótolták: az új korona 202, az ereklyetartó 640 aranyforintba került.

Türingiai Szent Erzsébet – ahogyan Bécsben ismerik – születésének 800. évében az egyébként a nővérek kápolnájában őrzött ereklyét kihelyezték a templomba, a szent novemberi ünnepéig minden nap látogatható a Landesstrassén.

A Stephansdom szomszédságában (Singerstrasse) áll a Német Lovagrend temploma. A lovagrend Erzsébet-tisztelete a szent Konrád nevû sógorától eredeztethető, aki nagymesterük volt, s Marburgi Konráddal együtt szorgalmazta Erzsébet szentté avatását. A templom barokk főoltárán Tobias Pock festménye Szent Erzsébet mennyei megkoronázását ábrázolja. Erzsébet szerzetesi ruhában érkezik a Szentháromság dicsőségébe, és térdelve hódol az Ég királynője előtt. Mária ölén a gyermek Jézus áll, aki azt arany királynői koronát helyez Erzsébet fejére, mint amely az előtérben a földön látható, jelezve, hogy Erzsébet minden világi hatalomról és gazdagságról lemondott. Erzsébet felett az Atya és galamb képében a Szentlélek jelenik meg, fénylő sugárözönt árasztva a mennyei koronát alázatosan fogadó asszonyra. Mögötte császárnéi öltözetben a Jézus keresztjét megtaláló Szent Ilona látható, kezében a szent kereszttel. Mellette páncélba öltözve áll Lajos őrgróf, Erzsébet férje, aki a keresztes háborúba indulva adta életét Jézusért. Két oldalt kis angyalok lebegnek, akik közül az egyik a Szent Erzsébet legendájából ismert rózsákat tart a kezében.

A nagy nyilvánosság számára nem látogatható, de magyar vonatkozásában igen jelentős a bécsi Szent Erzsébet-tisztelet harmadik helyszíne. A Pázmáneumot, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye által fenntartott papnevelő intézetet Pázmány Péter alapította 1623-ban. Az intézmény a II. világháború utáni évekig a magyar papi utánpótlás képzését szolgálta. Amikor Mindszenty József hercegprímás 1971-ben elhagyhatta Magyarországot, itt telepedett le. Kápolnájának főoltárképe Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja. Jobb oldalán az első helyen térdel Árpád-házi Szent Erzsébet, kötényében és lábánál, valamint a mellette álló angyal kezében is rózsákat látunk. A trónon ülő, gyermekét átölelő Madonna előtt Szent István, Imre, László, Gellért és Margit térdepel és jár közben értünk.