2002. Karácsonyi üzenet Gyermek született, s szétszakadt a palást,
amely elfödte a történelmet, és mindent kétértelműnek
mutatott benne: valóságnak a látszatot, s látszatnak
a valóságot.
A megszületett Gyermek Istenre mutat, Aki összegyűjti
a szétszórtat, fölemeli a süllyedőt, életet
ad az élettelennek.
Bár az idő figyelmetlenül átrohan
e születés pillanata fölött, mégis kitudódott,
s azóta az egész világ fáradhatatlanul ünnepli.
Ez a végtelenül csöndes születés
viszonylagossá tett minden hangos diadalt, és barlangjának
félhomálya túlélte a fényűző
paloták ragyogását.
Krisztus megszületett, s kisgyermeki félénksége
és törékenysége az elhagyottak bátorsága
és ereje lett.
S mivel valóban erős volt, szelídségének
híre ment.
S mivel valóban gazdag volt, halálosan kiüresítette
magát, áldozattá lett. Oly naggyá lett, hogy
barbárul átlyukasztott tenyerébe vehette az egész
Teremtést.
Mindaz, ami a világban igazán nagy és
igazán kicsi, most ismét ott térdel jászola
előtt, hogy - ki tudja hányadszor - magára leljen
Isten gyermeki melegében.
2002. Karácsonyán.
P. Kozma Imre OH
irgalmasrendi szerzetes
az Irgalmasrend magyarországi megbízottja
Vissza
|