Már a hatodik hónapban világra jött és utána huszonkét hónapig a kórházban maradt. Számos műtéten esett át, melyek nyomai máig kísérik. Csodálatos módon mégis életben marad. A kórházból, többi árvasorsú társához hasonlóan, gyermekotthonba kerül. Kétévesen nevelőszülők veszik magukhoz, akik hat hónap után visszaadják a nevelőotthonnak az erősen sérült és gyenge egészségű gyermeket. Hatévesen másik nevelőszülőkhöz kerül. Egy, a család több tagjának életét követelő balesetből kifolyólag azonban lehetetlenné válik, hogy továbbra is itt maradhasson. A kis Krisztián lassan helyre jövő egészségi és érzelmi állapotára újabb súlyos csapást mér a nevelőanya elvesztése.

A Kozma Imre atya zugligeti plébániatemplomába járó közösséghez tartozó házaspárok egyike átvállalja a fiúcska további nevelését. Egy igazi nagycsaládnál talál otthonra, ahol négy saját mellett további három befogadott gyermek él. A tartós és biztos kapcsolatok az itt eltöltött évek során feloldják a szenvedéssel terhelt gyermekkor rossz emlékeit.

Krisztián szorgalmas ministrálásának köszönhetően sok időt tölthet az Úr közelében. Hívő keresztény emberekkel kerül mindennapos kapcsolatba, kiknek gondoskodó szeretete segít a korai gyermekkor megpróbáltatásainak feldolgozásában, és akik vigasztalják ismételten előjövő testi bajaiban. Így válik lehetővé, hogy két szakmát szerez majd le is érettségizik. Többszöri – nem mindig sikeres – műtétek egyértelműsítik számára az emberi élet esendőségét valamint a mások iránti figyelmesség és felebaráti könyörület fontosságát. Hivatásának első jelei a beteggondozás terén mutatkoznak – ebben nagy szerepe van orvos bátyjának, aki azóta a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója. Istennek a betegekben való hivatásszerű szolgálatát szerzetestestvérként az Irgalmasrend magyarországi újjászervezése reális lehetőségként állítja elé. Jelöltéveiben a sebészeti osztályon dolgozik, és közvetlenül éli át az állami tulajdonú kórház rendi tulajdonba való visszaadását annak minden örömével és nehézségével.

„Ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket” – hallhatták a fogadalomtételi misén ünneplők a szent olvasmányban Ózeás próféta könyvéből (6,2). Kornél testvér élete mindannyiunkat meggyőz arról, hogy a szenvedések az Isteni Tervbe illeszkedve nem a vesztünket, hanem éppen az üdvünket szolgálják.

Az újfogadalmas testvér gráci novíciusévei után a bajorországi Regensburgban folytatja tanulmányait a Betegápoló Irgalmasrend közép-erópai tartományainak közös képzési központjában, ahol egy magyar társa várja.

Vissza az Irgalmasrend oldalára