Idén tizennégy pap és szerzetes indult útnak augusztus végén, hogy missziós tapasztalatokat gyűjtsenek Vilmos atya vezetésével, aki évtizedekig szolgált a latin-amerikai országban. A guarani indiánok lakta apró falvak és a jómódú társadalmi rétegek között tátongó szociális szakadék a zarándoklat szinte minden pillanatában megmutatkozott. E szakadék fölött egy nagyon sajátos „híd” engedte meg, hogy átsétáljunk egyik oldalról a másikra. Egy kapocs, amely minden latin-amerikai ember sajátja: a mosoly, a vendégszeretet, az őszinte érdeklődés a másik iránt.

A zarándokok célja elsősorban Paraguay hitvilágának, kultúrájának és társadalmának megismerése volt. A misztikus ismeretlenségbe burkolózó, még ma is ősi indián hagyományokkal rendelkező ország kitárta szíve kapuját a délen fekvő Obligado (magyar jelentése: Lekötelezve) és Encarnación (Megtestesülés) városaitól kezdve a fővároson, Asunciónon (Menybevételen) át Ciudad del Este-ig (Keleti városig). A jezsuiták indiánok melletti elkötelezettségét több száz év távlatából még ma is hirdetik a redukciók, ahol a hódítók kegyetlenségével szemben menedéket találtak a helyi lakosok. Az indiánok mai életformáját Varga János magyar verbita atya argentínai missziós állomásán, Andresito (Szent András apostol) városkájában és a hozzá tartozó településeken tapasztalták meg a missziós zarándokok.

Dél-Amerikát nem lehet elhagyni anélkül, hogy Krisztus kitárt karjai magához ne öleljenek Rio de Janeiroban, Corcovado hegyén. Itt vettek búcsút a magyar zarándokok Latin-Amerikától azzal az elköteleződéssel a szívükben, hogy – ha nem is fizikailag –, de lelkileg vissza-visszatérnek.

Zabos Róbert SVD

Nyomtatóbarát változat