|
|
|
Eduard Benedek Brunschweiler, a világ igaza 2009. március 31., kedd 11:52
 Eduard Benedek Brunschweilert, a Nemzetközi Vöröskereszt pannonhalmi megbízottját a „Világ Igaza" kitüntetésben részesítette a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet. A sikeres textilgyárost a Vöröskereszt védelme alatt álló Pannonhalmi Apátság menhelyének vezetésével bízták meg, ahol 1944–45-ben számos menekültnek nyújtott oltalmat. A posztumusz kitüntetést Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet adta át Várszegi Asztrik főapátnak március 31-én Pannonhalmán.
Eduard Brunschweiler 1910-ben Svájcban született. A Budapesten tartózkodó ambíciózus gyárost Friedrich Born, delegátus ajánlására a Nemzetközi Vöröskereszt 1944-ben megbízta pannonhalmi menhelyének irányításával. Ott-tartózkodása alatt, a dühöngő nyilas terror közepette mintegy háromezer menekült, elsősorban kisgyermekek találtak oltalmat, táplálékot és orvosi ellátást a monostor falai között. A megbízottnak és a mindvégig kitartó szerzeteseknek meg kellett óvniuk a háború pusztításaitól az ősi monostor épületét, annak értékeit és a Budapestről ide szállított nemzeti műkincseket is. Brunschweiler határozottságával, ügyes diplomáciai érzékével – akár a kapunál folytatott hangos vitákkal – rendre meghiúsította a Vöröskereszt nyújtotta védelem megszüntetésére irányuló akciókat.
Amikor megszakadt a kapcsolat a nemzetközi szervezettel, sokszor egyedül határozott, ha kellett, habozás nélkül kockáztatott. Helytállására, rátermettségére egyre nagyobb szükség volt, a Gestapo ügynököket küldött Pannonhalmára, a Wehrmacht pedig délkelet-európai főparancsnokságának főhadiszállását kívánta a kolostorba helyezni.
Eduard Brunschweiler Pannonhalmán protestáns keresztényből katolikus hitre tért, ekkor kapta a bencések alapító atyja után a Benedek nevet. 1945 tavaszára újabb menekülők százai érkeztek a monostorba, hogy ott vészeljék át a front átvonulását. A létszám gyarapodásával, az orosz csapatok közeledtével a helyzet egyre súlyosabbá vált.
1945 nyarán az orosz hatóságok elhurcolták Brunschweilert, majd kiszabadulva 1946-ban elhagyta Magyarországot. Néhány éves New York-i tartózkodás után Dél-Afrikában telepedett le. Újra a textiliparban tevékenykedett, ahol jelentős sikereket ért el. Humanista meggyőződését sértette a színes bőrű lakosság rasszista megkülönböztetése. Demokratikus magatartása miatt gyakran került konfliktusba a dél-afrikai apartheid rendszerrel. A bencésekkel egészen élete végéig ápolta a kapcsolatokat. 77 éves korában Dél-Afrikában hunyt el, leszármazottai nem ismertek.
Tiszteletére a Nemzetközi Vöröskereszt és a Holokauszt Emlékközpont 2006-ban állított emléktáblát Pannonhalmán. Életéről Siklósi Szilveszter dokumentumfilmet készített, melyet a közeljövőben mutatnak be.
|
|
|
Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent György vértanú
Tisztelete valószínűleg a palesztinai Liddából ered. Rengeteg legenda tanúsítja, hogy nagyon népszerű szent a keleti és nyugati Egyházban.
A nap szentje
Sigmaringeni Szent Fidél pap, vértanú
Jogot és teológiát tanult. Az egyetemi évek diákmulatságait elkerülte, inkább imádságra fordította szabad idejét.
|
|
Nyomtatóbarát
változat
