Az imahéthez Erdő Péter bíboros és D. Szebik Imre ny. evangélikus püspök, a MEÖT elnöke írt bevezetőt, amelyet az alábbiakban olvashatnak.

Kedves Testvérek!

„Ti vagytok erre a tanúk” (Lk 24,48) - mondja Jézus tanítványainak, amikor azok értetlenkedve, ámulva és hitetlenkedve fogadják megjelenését a feltámadás után. A mondat kijelentő és egyszerűnek tűnik. Tartalma azonban a keresztény élet és lelkiség egyik legsúlyosabb velejárója. A tanítvány egyben tanú. Nem egyszerűen új törvényt és új értékrendet vagy életformát tanult a Mestertől, amit tovább kell adnia, hanem személyes tanúja annak, hogy a Mester maga az Isten Fia, akinek „adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28,18). Ezzel a hatalommal adta át magát a szenvedésnek, adta magát a keresztre, járta meg a poklokat, támadt fel a halottak közül és ezzel a hatalommal ül újra a mennyben az Atya jobbján.

A tanítványból, amikor mindez személyes élményévé válik, tanú lesz. Tanú a tanúság minden kötelezettségével, felelősségével és szenvedésével. Természetesen a tanúság minden örömével is, hiszen jó hírt vinni örömteljes dolog még akkor is, ha olykor megpróbáltatással jár. A magyar nyelvben használatos mártíromság sokak számára már csak a szenvedésre, esetleg a teljes önfeláldozásra utal. Krisztus népe azonban ezt a tanúságtételt kapja feladatul. Lukács evangéliumában kijelentésként, ténymegállapításként jelenik meg ez. Véletlenül sem kérdés, nem is jövőre utaló perspektíva vagy parancs, hanem megállapítás. Ezt a tanítvány csak tudomásul veheti és betöltheti. Ha alternatívára gondol, ha kompromisszumok mérlegelésére adja a fejét, magát a tanítványi létét kockáztatja.

Nem kis dolog tanúnak lenni. A tanúvallomás sokszor perdöntő. A tanúvallomáson az élet vagy a halál múlhat. Ugyanakkor a tanúvallomások hitelessége nem magától értetődő. A tanú élete hitelesíti a tanúságtételt, az igaztalan tanú vádlottá válik. Az egymásnak ellentmondó tanúvallomások pedig egymást és önmagukat kérdőjelezik meg. Az egyetemes imahét szentírási jelmondata arra is hív bennünket, hogy egybehangzó bizonyságtételünkkel teljes gazdagságában, meggyőzően és megnyerően tudjuk hirdetni Krisztus győzelmét és az abból ránk vonatkozó örömhírt. Maga az Üdvözítő kéri az Atyát tanítványaiért imádkozva: „Legyenek mindnyájan egy…, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). A 2010. évi egyetemes imahét tematikáját a skóciai egyházak dolgozták ki. Ennek egyik oka az, hogy éppen 100 esztendővel ezelőtt a skóciai Edinburgh-ban tartották azt a Világmissziói Konferenciát, amelyet az újkori ökumenikus mozgalom nyitányának
nevezünk.

Az egység és a közös tanúságtétel igényének 100 év elteltével is van érvényes üzenete. A szekularizált, a technika és a gazdaság által uralt világban a hiteles krisztusi tanú megjelenése a missziónak legfontosabb feltétele. Kívánjuk, hogy az imahét imádságai, a tanúk testvéri találkozásai ebben erősítsék a résztvevőket.

dr. Erdő Péter
bíboros, prímás
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

D. Szebik Imre
ny. püspök
a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke

Nyomtatóbarát változat