English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Püspökök
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Családjaink.hu
Eucharisztikus Kongresszus
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil Katolikus média bővebben





Jó lenne újra megtalálni az igazi misztikus karácsonyt
2004. december 25., szombat 18:24

Jézus békét hozott a földre címmel a kecskeméti Petőfi Népe című napilap 2004. december 24-i száma ünnepi interjút közölt Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsekkel. Az alábbiakban ebből az beszélgetésből közlünk részleteket.

Jó lenne újra megtalálni az igazi misztikus karácsonyt – mondta az érsek. – Persze ehhez túl kell lépni bizonyos újfajta szokásokon, olyanokon, amelyek szinte kezdik kisajátítani a szeretet óráit…


– Hagyjunk föl az ajándék-őrülettel?

– Önmagában az ajándék- adás helyén való ilyenkor, hiszen Jézus Krisztus személyesen az Atya Isten ajándéka az emberiségnek. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mind az, aki benne hisz, ne vesszen el, hanem örökké éljen” – írja János evangélista. Ebből fejlődött ki az idők folyamán, hogy ezt az ünnepet mindíg testvéri örömszerzéssel kötötték össze. Az idén, ha jól emlékszem, október 1-jén hallottam a rádióból az első karácsonyi reklámot. Nem helyes, hogy a tárgyak bűvölete eltereli a figyelmet az igazi üzenetről. Az árucsere-kapcsolat váltja föl az emberi közösség örömteli működését. A pénz a hamis spirituálisa az adventi várakozásnak…

– Harmatozzatok, égi magasok… Így kezdődik egy másik ismert adventi ének, de úgy tűnik, hiába minden kérés. Mintha az Úr beleunt volna az új Babilon tobzódásaiba.

– A hit valóban nehézségekbe ütközik a mai korban, mert egy olyan világban élünk, ahol azt hiszi az ember, hogy ő elég önmagának. A fogyasztói társadalom be akarja tömni azokat a csatornákat, amelyek túlmutatnak a földi kereteken. Mondjuk így: azokat, amelyek az emberek transzcendens vágyait tükröznék. És ha így éli meg a mai ember, hogy nincs énnekem szükségem Istenre, mindenem megvan, akkor a hite veszélyeztetetté válik. Most az Istenre azért van szükségünk, mert alapvetően a hit által rendeződik az emberi élet értelme és célja. Manapság igen rövid távon gondolkodnak az emberek – elfelejtik azt, hogy végül is mi a hivatásuk, rendeltetésük. Ebből aztán sokféle nehézség adódik: a sok lelki betegség, a depresszió, a frusztráltság. Ami a hiábavalóság érzését kelti, és kisebbrendűségi tudatot hoz az emberek számára és elkeseredettséget. Mármost ahol megvan a hit, megvan a célra irányultság, és ehhez kap isteni segítséget az ember, ott értelmessé válik az élet, ez az élet is, és megnyílik előtte az üdvösségnek a távlata.


Valami nincs rendben

– Az első karácsony óta „a helyreállított üdvösség” boldog éveit éljük. Ezt tanítja a kereszténység. Mégis azt érzi az ember, hogy nincs rendben valami.

– Jézus úgy mutatkozott be, mint aki azért jött, hogy beteljesítse a törvényt. Lehetne azt mondani egy képzőművészeti képpel, hogy Ő az Isten által megalkotott nagy festménynek, tablónak az igazi restaurátora. Ahogy kigondolta Isten a világot, arra azt mondta, hogy jó. Csakhogy ebben a teremtettségben benne volt a szabad akarat lehetősége, és a szabad akarat mindig magával hozza a bűnre való készséget is. Különben nem lenne érdem a jó cselekedet. Isten a teremtésbe belefoglalta azt is, hogy az ember ellene lázadhat, és persze lázadt is. És azóta megsebzetten éli az életét; az egész történelem mind a mai napig arra mutat, hogy ezt helyre kellene hozni. Azért is várjuk oly sóvárogva a messiást…

– Mit hozott Krisztus a földre?

– Az odaadó szeretet hiteles példáját.

– A jel, a példa, amelynek ellentmondanak…

– Amerika fölfedezése nem úgy történt, hogy ott álltak a parton az indiánok és akkor jött egy hajó, az őslakók rámutattak a kapitányra: „Maga Kolumbusz? Igen, én vagyok. Akkor mi föl vagyunk fedezve.” Kolumbusz nem is tudta, hogy Amerikában járt. S nagyon hosszú időnek el kellett telni, hogy ennek az új kontinensnek a fontosságát fölfogja az emberiség. A relativitáselmélet a XX. század elején lett kifejtve. Talán a század közepén jutott el az értelmiséghez. A technika világában is van egy ilyen lassú folyamat, de az erkölcsiség hitvilágában is. Jézus nem egy show-műsor formájában lépett a világba, hogy idenézzetek, elkápráztatlak benneteket. Ezért jöttem! Ő egy belső változást akart hozni. Kevesen vannak olyanok, mint Szent Pál, hogy megy-mendegél, és akkor egyszerűen olyan hatás éri, hogy szinte elterül a földön. Vagy mondjuk Szent Ágoston, aki hosszú vívódás után hall egy hangot „vedd és olvasd”. Kinyitja a Szentírást és azt mondja: „Hopp, így kell élnem.” Az ember egész élete várakozás. Isten csodálatosan fölkészít bennünket arra, hogy ráhangolódjunk az ő üzenethullámaira. Ezért ebben az életben van öröm, van bánat, van megpróbáltatás, ezek mind alkalmasak lehetnek arra, hogy az embert neveljék. Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik. Persze ez csak a hitben fogható föl. Amikor ráeszmél az ember a lét valódi értelmére, élete ívét érzékelni tudja, belátja – Kosztolányival – „hol lelkek és gyönyörök közt botoltam, / mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak / vendége voltam.” 

Siker vagy boldogság?

– A posztmodern kor bibliái a gyors sikert, az azonnali élvezhetőséget tartják a legfontosabbnak. A keresztény tanítás vesztésre van ítélve. Fogyatkozik is a hívek serege…

– A mi evangéliumunk nem versenyez a „Hogyan legyél hamar sikeres menedzser?”-féle dolgozatokkal. Jézus azt tanítja: aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, aki elveszíti – megtalálja. Az ő szótárából hiányzik a siker, de benne van a boldogság. Ami következménye lehet egy életformának. Nem véletlen, hogy a nyolc boldogságban többféle nehéz utat javasol. Az, hogy az egyház látszólag mindig vesztes, egy érdekes dolog. Egy francia egyháztörténész szerint a pünkösd keddje óta mindig haldoklik az egyház, de még mindig él.
  
(...)
– Izaiás azt jövendöli: az érkező Fiú a „béke fejedelme” lesz. Jézus pedig azt mondja: nem azért jöttem, hogy békét teremtsek!

– Jézus különbséget tesz a világ békéje és az ő belső békéje között. A világ békéje a rómaiak hadtudományi bölcsessége: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” Lásd az egész világnak a háborúskodását. Így akarnak békét teremteni, ami nem megy, mert mindig nagyobb konfliktusba kerülünk bele, és elvetjük a háborúságnak a magvát. Jézus békéje más természetű. Szent Ágoston alapján azt lehetne mondani: a rend nyugalma – Istennel, önmagammal, embertársaimmal. Jézus Krisztus megmutatta az Isten igazi létét, atyaságát. Nekem a bűneim ellenére is van hova mennem, mert tékozló fiúként visszatérhetek. Az önmagammal való béke is roppant fontos, hiszen hány ember örökös kielégületlenségben él szellemileg is, és nincs megelégedve azzal, amit ő kapott az élettől. Mindig azon sopánkodik, ha ő itt és ott született volna, jó időben jó helyen, akkor bizony lenne mit köszönni az Istennek. Az igazi ember elfogadja azt a talentumot, amit az Istentől kapott. Ennek következtében az a békesség, amit Jézus ajánl az embereknek, az a szívből árad ki, és valamiképpen békét teremt maga körül a konfliktusok mítosztalanításával, a nyelv fegyelmével, a megbocsátással és a jóakarattal. Az ilyen elvek szerint élő, gondolkodó, cselekvő ember a környezetében békességet tud megélni és megtapasztalni. Tehát való igaz, hogy Jézus békét hozott a földre annak, aki a hitben elfogadta őt, és a szeretetben valóra váltja tetteit.


Az egyszerű pásztor hitével

– Még néhány óra és megkezdődik az éjféli mise a főszékesegyházban. Ez a nagy hívő családdal való ünnepi találkozást is jelenti. Mit mond majd, mit hozott az Asztrik apát alapította egyházmegyében az Úr 2004. esztendeje?

– Sok küzdelmet és megpróbáltatást. Ebből is látszik, hogy a reményeink nem mindig úgy valósulnak meg, ahogyan szeretnénk. Én azt ajánlom a híveknek: a karácsony igazi lényegét az egyszerű pásztorok hitével találhatják meg. Ez nem jelent naivitást. Legfeljebb azt, hogy a tudásom és tapasztalatom birtokában megpróbálok gyermeki hittel közeledni Jézushoz. A csillagúton járó bölcsek reményével. Hiszem, hogy van értelme az életnek. Szűz Mária szeretetével fogadom be Jézust. Ha együtt vannak ezek az isteni erények az ember életében, megtelik a szív örömmel. Ezt az ajándékot kívánom én minden kedves olvasónak is, megköszönve, hogy a Petőfi Népe ismét lehetőséget talált nekünk, hogy azokhoz is szóljunk, akik nem tudnak velünk énekelni pénteken, miután a főszékesegyház harangjai éjfélt jelezve megkondulnak…

(Farkas P. József / Petőfi Népe / www.katolikus.hu)






Napi evangelium
Beteljesedett!
  Jn 19,12-42

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum