Felidézte: talán a legelső feladat, amelyet érseki beiktatása után meg szeretett volna kezdeni, az volt, hogy a főegyházmegye minden papjával elbeszélgessen. Ezt követte a plébániák végiglátogatása. Ilyen mélységű személyes főpásztori látogatás az egyházmegyében legutóbb 1934-ben volt.

A másik fontos teendőnek azt érezte, hogy felújítsák a plébániai missziókat. Elmondta: ma Budapesten és a főegyházmegye más részeiben is azt látni, hogy a templomok előtti keresztekre a missziók alkalmával új felírások és újabb dátumok kerültek. Ez a fajta plébániai misszió összegződött a 2007-es városmisszióban. „Azt hiszem, ez volt a legszebb eseménysorozata a szolgálat első éveinek” – tette hozzá az esztergom-budapesti érsek.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke nagy feladatnak nevezte, hogy röviden, a mai kommunikáció lehetőségeinek megfelelően adják át hitüket, tudva ugyanakkor, hogy vannak olyan kommunikációs utak, amelyeken a katolikus hit teljes tartalma nem adható át. Kiemelte: alapvetően nem egy, hanem ezer nyelven beszél a mai Egyház, és ebben ott van az internet összes lehetősége is.

A társadalomban talán rosszabb a légkör, mint tíz éve; talán igaz az, hogy egyfajta reményvesztés, letargia terjedt el széles körben – fogalmazott a bíboros. Hozzátette: ez nem magyar jelenség, egy általános folyamatnak vagyunk a részesei, részben a szenvedő alanyai.

Az Egyház karitatív tevékenységéről szólva kiemelte, hogy talán nem jelenik meg eléggé a médiában. Példaként említette, hogy a haiti földrengés után több mint egymillió dollárt adtak össze a magyarországi katolikusok, és az adomány célba is ért. Itthon is haladást értek el e téren, például szinte mindenütt vannak önkéntesekből álló csoportok, amelyek tudják, hogy hol élnek rászoruló idősek, családok, betegek.

Nyilatkozatában Erdő Péter, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke utalt arra, hogy az utóbbi két és fél évben jelentősen megváltozott a jogszabályi környezet Magyarországon. Ez idő alatt becslése szerint 20–25 százalékkal nőtt a katolikus fenntartású oktatási intézmények száma. Budapesten és a Dunántúlon nagyon kevés iskolát ajánlottak fel egyházi fenntartóknak, az ország északi és keleti részén sokkal többet. Hozzáfűzte: ha a kötelezően választható hit- és erkölcstan oktatása jövő ősszel beindul, akkor a beiratkozás tavasszal esedékessé válhat, de még nincsenek meg azok a jogszabályok, amelyek kijelölik, hogyan fog mindez történni, és „jó lenne ezt világosabban látni most már” – fogalmazott.

Erdő Péter – akit XVI. Benedek pápa ebben az évben a püspöki szinódus állandó tanácsának tagjává nevezett ki – kitért arra, hogy a jogszabályi környezet változása miatt megkezdődött az Apostoli Szentszék és Magyarország közötti, 1997-ben kötött megállapodás újratárgyalásának, illetve módosításának előkészítése. A tárgyalás folytatódik, a két fél kijelölte a maga delegációját, két találkozót már megtartottak. Azt még nem lehet előre látni, mikor zárulhat le ez a folyamat. Megfogalmazása szerint ez nagymértékben függ attól, „mikor lesz szilárd helyzet ezeken a területeken a civil törvényhozás vonalán”. Ennek hatásait kell ugyanis az egyházi intézményeknek figyelembe venniük.

A cigánypasztorációval kapcsolatban az esztergom–budapesti érsek elmondta: fontosnak tartják, hogy mind a szemináriumokban, mind a papság továbbképzésében erősítsék a romológia megjelenését. Nagyon fontosnak nevezte azt is, hogy „az egész társadalomban nagyon tudatosan és emelkedetten ellenálljunk mindenfajta etnikai, vallási, nemzetiségi gyűlöletnek és provokációnak, ez vonatkozik az ország területére és a Kárpát-medence egészére”.

„Ebben újra és újra, hol ünnepélyesen, hol az emberi hétköznapi érintkezés szintjén meg kell szólalnunk. Világossá kell tennünk, hogy az értékrendünk szerint mi az emberhez méltó magatartás az ilyen helyzetekben, másrészt nagyon fontos az, hogy ezzel is a társadalom életében a békét és a normalitást segítsük, ez a megmaradásunk esélye” – hangsúlyozta, rámutatva arra: itt nem csupán egyik vagy másik kisebbségről van szó, hanem az egész népről, „a lelki egészségünkről és a megmaradásunkról adott esetben”.

Mindszenty József bíboros boldoggáavatási folyamatáról a következőket ismertette: nagyon sok dokumentumot gyűjtöttek össze, és „úgy tűnik, hogy a személyes életszentsége szempontjából egyre tisztább, egyre szilárdabb a kép”. Emlékeztetett: az elmúlt néhány évben avatták boldoggá Meszlényi Zoltánt, Mindszenty egykori segédpüspökét; Salkaházi Sára szociális nővért; Bogdánffy Szilárd nagyváradi és Scheffler János szatmári püspököket. Úgy látja, ezen események is erősítik a múlthoz való helyes viszonyunkat és keresztény küldetésünket, és azt mutatják, nemcsak példaképeink vannak, hanem közbenjáróink is.

A főpásztor az eredmények között említette, hogy elevenek a helyi közösségek, kezdi őket áthatni az új evangelizáció tudata, és intézményeik működése lassan stabilizálódik. Hozzátette, hogy az utóbbi tíz évben azt tapasztalta Magyarországon és Európában, hogy a hívő keresztények, a püspökök és az egyházi vezetők mintha egyre jobban megértenék egymást, ami „talán még az ökumenikus területre is igaz”.

A II. Vatikáni Zsinat „nagy öröksége számunkra, hogy a keresztények egységén való munkának és a keresztények egységéért való imádságnak nincsen alternatívája” – emelte ki az interjúban Erdő Péter bíboros.

MTI/Magyar Kurír

Nyomtatóbarát változat