A vegyesbizottság idei fő témája: a keresztény hit és vallás jelenléte a változó Európában. Erdő Péter bíboros elmondta, hogy ennek fényében vizsgálják majd az új keresztény mozgalmakat és azt, hogy ezek milyen kihívásokat jelentenek egyházaik számára. Bevezetőjében Európa vallási helyzetéről, valamint az Egyház és a politikai erők kapcsolatáról elmélkedett. Erős szekularizáció jellemzi ugyan a földrészt, mégis nagyon sok ember szükségét érzi annak, hogy a vallásnak helye legyen az életükben. Van, aki megelégszik egy pillanatnyi érzéssel, mások keresik a valóság mélyebb vallási magyarázatát.

A CCEE elnöke az európai emberek hagyományos egyházakhoz való viszonyulásának két jellemző formáját emelte ki. Az egyik a liberális szekularizmus, azaz radikális laicitás. A másik magatartás az, amely felhasználja a kontinens keresztény hagyományát politikai szinten. A napi politika azonban a legtöbb európai ország szekularizált társadalmából adódóan ma nehéz helyzetben van. E politikának a főszereplői jogosan érzik annak veszélyét, hogy a választóik elveszítik keresztény identitásukat. Az Egyházhoz fordulnak és olykor kritizálják a hierarchiát vagy a papságot, azzal vádolva őket, hogy nem vesznek részt kellő elkötelezettséggel a napi politikában.

Erdő Péter bíboros hangsúlyozta, hogy milyen összetett kérdésről van szó. Ha a katolikus hitből fakadó konkrét erkölcsi következtetéseket, társadalmi tanításokat akarjuk képviselni, ahhoz meg kell élni hitünk alapját, a Jézussal való személyes és közösségi találkozást; bizonyosnak kell lennünk az alapvető hitigazságokban. Nem lehetünk úgy keresztények, hogy figyelmen kívül hagyjuk a keresztény hagyomány történelmi továbbadását. A Jó Hír továbbadása a konkrét Egyházon keresztül történik, amely nem önkényesen, hanem végsősorban az Egyház alapítója, azaz Jézus Krisztus akarata szerint szerveződött. Tehát megpróbálni napi politikai okokból megváltoztatni az Egyház alapvető struktúráját és az Egyház tanításának legitimitását, csak erkölcsi eredményeket várva – csapdába esést jelentene. A mostani helyzetben a radikális szekularizmus legfeljebb eltűri, ugyanakkor nem tudja alapvető elemnek tekinteni a vallást, különösképpen a kereszténységet és a hagyományos egyházakat.

Másrészről azonban van néhány politikus, aki szeretné magát tartani a keresztény hagyományhoz, de azt gyakran úgy alakítják, ahogy az leginkább megfelel egy meghatározott politikai tervnek. Ezért az Egyháznak és a keresztényeknek mindig figyelniük kell az idők jeleit a hitük kritériumai szerint, és bátrabbaknak kell lenniük, ha nem is szükségszerűen a napi politikában. Annyira bátraknak kell lennünk, hogy néha még a napi politikától, a napi lehetőségtől is eltérjünk egy olyan emberség nevében, amelyet Jézus Krisztus személyén, tanításán és misztériumán keresztül ismerünk meg a maga teljességében.

Erdő Péter megállapította: nehéz világban élünk, ahol radikális módon kell meglátnunk és érvényre juttatnunk a hitünkből fakadó elvárásokat. Csak ezt követően lehet a különböző vallási csoportoknak oly kedves érzelmi vonatkozásokat is figyelembe venni. Ez nem azt jelenti, hogy a vallásosság pszichológiai, érzelmi szintje nem értékes, csak azt, hogy az Egyház és a hívő ember végső célja nem ezen a szinten van. A különféle vallási mozgalmak sokszor nagyon vonzóak és könnyen átélhető, erős érzéseket ébresztenek, amelyek azonban nem a keresztény örökségben gyökereznek.

A CCEE elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény egyházak képviselői felelősséggel tartoznak, hogy az élő Isten jó hírének fényét ébren tartsák. Az Egyház célja az emberek, a lelkek üdvössége, de a teljes boldogságra csak a halál utáni életben jutunk el. Ebben a világban az evangéliumi életelvek szerint kell felelősen munkálkodnunk, de itt nem találhatjuk meg a teljes boldogságot. Az egyházaknak Krisztus örömhírét kell hordozniuk, amely a remény Európa és az egész emberiség számára – zárta gondolatait Erdő Péter bíboros a CCEE és a KEK vegyesbizottsági ülése megnyitóján.

A CCEE és a KEK vegyesbizottságának ülése február 6-án várhatóan közös nyilatkozattal ér véget.

Magyar Kurír

Nyomtatóbarát változat