A tizenkettedik általános munkaülésen bemutatták az ülésteremben a tíz, nyelvek szerinti munkacsoport beszámolóját (a két francia, három angol, három olasz és két spanyol nyelvű csoportét). A munkacsoportok egyfelől értékelést adtak a „Relatio post disceptationem”-ről (RPD), vagyis az általános vita után készült jelentésről, amely a szinódus munkájának félidejében készült ideiglenes összefoglaló; másfelől lehetséges javaslatokat tettek arra nézve, mit kellene magába foglalnia a „Relatio Synodi”  (RS) dokumentumnak, amely az ülést véglegesen lezáró irat lesz.

Az ülésteremben meglepettség volt tapasztalható amiatt, hogy a RPD nyilvánosságra került, noha legitim módon történt, hiszen – amint elhangzott – ez egy munkadokumentum, amely nem képviseli valamennyi szinódusi atya közös és egyöntetű véleményét. Ezután a munkacsoportok kifejezték, hogy nagyra értékelik a szöveg megfogalmazásának és megszerkesztésének hatalmas munkáját, majd előadták javaslataikat.

Elsőként azt hangsúlyozták a jelenlévők, hogy a RPD a válságban lévő családok gondjaira összpontosít, anélkül, hogy bővebben utalna a család evangéliumának pozitív üzenetére, valamint arra, hogy a szentségi házasság, vagyis egy férfi és egy nő felbonthatatlan egysége ma is nagyon aktuális üzenet, amelyben rengeteg házaspár hisz. Éppen ezért megfogalmazódott az igény, hogy a RS tartalmazzon egy erős bátorító és támaszt nyújtó üzenetet is az egyház részéről a hűséges házaspárok felé.

Lényeges emellett, hangzott el, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a házasságról szóló tanítás, annak kiemelése, hogy Isten ajándékáról van szó. További javaslatok arra vonatkoztak, hogy a RS tartalmazzon további, a RPD-ben nem jelenlévő elemeket is, mint az örökbefogadás témáját, melyek terén kifejeződött a kérés, hogy a bürokratikus eljárások rövidüljenek le mind az országokon belüli, mind a nemzetközi örökbefogadás esetén. Hasonlóképpen felmerültek a biotechnológia témakörei, vagy a kultúrának a világhálón való terjedése, amelyek ugyancsak befolyásolhatják a családi életet; emellett szükséges egy utalás a családokat segítő politikai intézkedések fontosságára is.

Emellett szóba került az is, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az idősek jelenlétének a családokban, a szélsőségesen szegény körülmények között élő családoknak és itt utalni kell olyan drámai helyzetekre is, mint a prostitúció, a nők körülmetélése, a fiatalkorúak munka általi vagy szexuális kizsákmányolása. Fontos hangsúlyozni, hangzott el az ülésteremben, milyen alapvető szerepet töltenek be a családok az evangelizációnak és a hit továbbadásának a területén, kiemelve így missziós hivatásukat. Mindez hozzájárulhat, hogy kiegyensúlyozott és átfogó / globális értékelését adjanak a „család” keresztény fogalmának.

Ami a nehéz családi helyzeteket illeti, a munkacsoportok kiemelték, hogy az egyháznak befogadónak kell lennie mindenki irányában, hogy ne érezze senki magát elutasítva. Ugyanakkor fontosnak ítélték a felszólalók, hogy tisztán kell fogalmazni, el kell kerülni a zavarokat, az ingadozásokat és eufemizmusokat a nyelvhasználat területén: például a fokozatosság törvénye ne válhasson a törvény fokozatosságává. Egyes munkacsoportok meglepettségüknek adtak hangot a Lumen Gentium 8. pontjához kapcsolódó analógia kapcsán, amely azt a benyomást keltheti, mintha az egyháznak az volna a szándéka, hogy törvényesítsen nem rendezett családi viszonyokat, még akkor is, ha ezek adott esetben a házasság szentsége felé vezető út egy szakaszát képezhetik. Más munkacsoportok azt kérték, legyen jobban körülírva a „lelki áldozás” fogalma, hogy ezt értékelni, alkalmasint ajánlani és terjeszteni lehessen.

Ami az újraházasodott elváltaknak az Eucharisztiához járulását illeti, alapvetően kétféle megfontolás került előtérbe. Egyrészt azt javasolták, hogy a tanítást ne változtassák meg, maradjon úgy, ahogyan jelenleg van; másrészt felmerült annak gondolata, hogy az együttérzés és az irgalom nevében megnyissák a szentáldozás lehetőségét, de csak meghatározott feltételek fennállása esetén. Egyes esetek kapcsán az a javaslat is hangot kapott, hogy a kérdést erre a célra létrehozott interdiszciplináris bizottságnak kellene megvizsgálnia. Nagyobb figyelmet érdemelnek többek szerint azok az elváltak, akik nem házasodtak újra, s akik gyakran a házastársi hűség hősies tanúi. Ugyanakkor az is szükséges, hogy felgyorsuljanak a házasságok semmisségének elismerésére, illetve érvényességük megállapítására irányuló eljárások. Ezen felül emlékeztettek arra, hogy a gyermekek nem terhet jelentenek, hanem Isten ajándékai, a házastársi szeretet gyümölcsei.

Krisztust jobban a középpontba állító irányultságot kérték még, és azt, hogy hangsúlyosabb legyen a kapcsolat a házasság és a keresztség szentsége között. A világról alkotott látásmódunk kiindulópontja az evangélium lencséje / szempontja kell, hogy legyen, hogy így meghívjuk az embereket a szív megtérésére.

Ezen kívül az is elhangzott, hogy miközben nem lehet egyenlőségjelet tenni a férfi és nő közötti házasság és a homoszexuálisok együttélése közé, az ilyen irányultságú személyeket is lelkipásztori gondoskodásban kell részesíteni, és óvni kell emberi méltóságukat, ám anélkül, hogy ez jóváhagyásnak tűnne az egyház részéről irányultságuk és életmódjuk tekintetében. A poligámia kérdésében, különös tekintettel a katolicizmusra áttért poligám személyek esetében, akik szentségekhez szeretnének járulni, a kérdés átfogó és mély áttanulmányozását kérték.

A munkacsoportok azt is igényelték, kapjon több teret a Mária alakjával és a Szent Családdal kapcsolatos megfontolás, akiket példaképként kell állítani minden család elé. Végezetül az is elhangzott, hogy hangsúlyozni kell: a RS is csak előkészítő dokumentum a 2015 októberére tervezett rendes szinódusi ülés számára.

Fotó: news.va

Magyar Kurír

Nyomtatóbarát változat