English version Italiano magyar változat
nyil Nyitólap
nyil Püspökök
nyil Katolikus Lexikon
nyil Könyvtár

Ajánló
Családjaink.hu
Eucharisztikus Kongresszus
Katolikus Karitász
Liturgia.hu
Magyar Kurír
Új Ember
Vatikáni Rádió
Szent István Rádió, Eger
Mária Rádió
nyil Katolikus média bővebben





Integráció, párbeszéd, alkotás – az európai püspöki konferenciák titkárainak 44. találkozója
2016. július 4., hétfő 09:51

Az európai püspöki konferenciák titkárainak 44. találkozója idén Németországban, Berlinben zajlott június 30. és július 3. között Hans Langendörfer SJ, a Német Püspöki Konferencia (DBK) titkára meghívására. A találkozón részt vett Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára is.

Az irgalmasság szentévében, szemünk előtt tartva a három kulcsszót (integráció, párbeszéd, alkotás), amellyel Ferenc pápa Európa hivatását jellemezte azon a napon, amikor átvette a Nagy Károly-díjat, a püspöki konferenciák titkárai a következő témákat vitatták meg: szolidaritás a migránsokkal és a menekültekkel (integráció), a családokkal (párbeszéd) és a földrész püspöki konferenciáinak szolidaritása egymással (alkotás). A szekcióüléseket testvéri légkör jellemezte, és befolyásolta a Brexit-népszavazás eredménye és az Európai Unió jövőjére vonatkozó számos aktuális kérdés.

A tanácskozás munkálatai Duarte da Cunha, a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa – a szerk.) főtitkára szavaival vették kezdetüket. Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a CCEE nem elsősorban egyházi szervezet, hanem lehetőség, olyan hely, ahol Európa helyi egyházainak vezetői gyakorolhatják a közösségi döntést, amelyről gyakran szól Ferenc pápa, s amelynek célja a társadalom és így az európai egyház valódi prioritásainak meghatározása. A CCEE munkájának egyik fő kihívása éppen az, hogy elősegítse a társadalom és az egyház egységét a plurális világban. A cél az, hogy építsünk az európai kontinensen létező különbözőségekre, és ugyanakkor olyan „egyházi egybecsengést” hozzunk létre, amelyben mindenki felelős a többiekért.

Ezt követően Hans Langendörfer SJ, aki húsz éve áll a Német Püspöki Konferencia Titkárságának élén, bemutatta a németországi egyházat. A lakosság létszáma 81,1 millió fő (közülük 6 millió a külföldi), s Németország olyan ország, ahol a lakosság több mint fele vallja magát kereszténynek. A Német Evangélikus Egyház (EKD) és a katolikus egyház együttesen az ország legtöbb alkalmazottat foglalkoztató intézményei.

Találkozott a püspöki konferenciák titkáraival és szentmisét mondott számukra Reinhard Marx bíboros, a Német Püspöki Konferencia, valamint a COMECE (az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága – a szerk.) elnöke. Beszédében rámutatott, hogy bensőséges kapcsolat áll fenn a kereszténység és az európai egyház között. „Szükségünk van az evangelizáció megújítására – jelentette ki Marx bíboros. – Ehhez arra van szükség, hogy egyesítsük az evangéliumot és Európa iránti elkötelezettségünket. Az evangélium ugyanis az európai kontinens számára szóló központi üzenet. Nem érthetjük Európát a hitünk, az evangélium nélkül, és nem érthetjük meg az egyházat a szabadságnak azon történelme nélkül, amit a mi földrészünk átélt. Az egyház útja nem a »visszahódítás«, sem nem olyan vár, amit meg kellene védelmeznünk. Az egyház útja küldetés: bátorítani és vezetni az embereket, hogy felelősen éljenek a szabadság adományával. Ehhez fontos, hogy mindig odafigyeljünk munkánk minőségére. Ugyanis ez a minőség teszi lehetővé, hogy elérjük az embereket.”

Integráció
Július 1-jén, pénteken reggel tárgyaltak a résztvevők a migránsok és a menekülők iránti szolidaritásról, melyet az egyház által elősegített befogadás és integráció számos tapasztalata tanúsít, de szó esett az egyes államokkal való kapcsolatról is. A szekcióülésen felszólalt a Német Szövetségi Köztársaság belügyminisztere, Thomas de Maizière, aki ismertette a német kormány által megvalósított migrációs politikát. Rámutatott, hogy milyen nehéz közös európai migrációs politikát létrehozni, és arra is, hogy mennyire elterjedt az indokolatlan félelem a migránsokkal szemben, ami nem egyszer tényleges idegengyűlöletre és ebből fakadó tettekre vezet. A német belügyminiszter rámutatott, hogy a nyelvezet terén is vannak nehézségek, amellyel a jelenséget leírjuk, mert az „már nem érinti meg az emberek szívét és értelmét”, sem az európai polgárokét, sem az új hazát kereső migránsokét. Túl gyakran szólunk úgy a bevándorlás jelenségéről mint „válságról”, és nem pedig lehetőségként tekintünk rá, amelyben nemzeteink részesülnek. Sokszor eltúlozzák a jelenségről szóló híreket, és a szavak már nem felelnek meg a tényeknek, a valós számoknak, a valóságnak.

Csakúgy, mint Németországban, számos más európai országban is elismerik az államok azt a „rendkívüli” hozzájárulást, amit az egyház nyújtott a bevándorlók szükségleteire adott nagylelkű válaszával. Ugyanakkor az európai migránspolitikák vizsgálata azt mutatja, hogy a jelenségnek főként a gazdasági olvasata került előtérbe. Nem lehetséges, hogy továbbra is úgy tekintsünk erre a kihívásra mint puszta újraelosztási irányelvekre. Bátorságot kell hozzá merítenünk, hogy a jelenséget a gyökerénél kezeljük, és felelősen kísérjük figyelemmel az integráció folyamatát. Európa története a migrációk története.

A migráció jelentette kihívásokkal foglalkozó munkaülés zárásaként felszólalt III. Ignác Juszuf Junan, a szír katolikusok antiochiai pátriárkája, valamint a SCEAM-SECAM (Afrika és Madagaszkár Püspöki Konferenciáinak Szimpóziuma) küldötte, Jean-Vincent Ondon, Oyem (Gabon) püspöke, akik tanúbizonyságot tettek azok szenvedéséről és szükséghelyzetéről, akik a befogadás reményében érkeznek Európába. Az antiochiai pátriárka hangot adott értetlenségének a tétlenség miatt, amellyel a nyugati országok politikusai szemlélik az iszlamista politikát követő államok térnyerését, ahol a saríát követik, és nem tisztelik a Közel-Kelet vallási pluralizmusát.

A maga részéről Ondon püspök felpanaszolta azoknak a szomorú sorsát, akik átkeltek a „poklon”, hogy Európába érkezzenek, s ezután gyakran „borzasztó menekülttáborokba zsúfolják őket”, és „bizonytalan vagy még rosszabb sorsukra hagyják őket, kizsákmányolóik kénye-kedvére”.

E tanúságok fényében a püspöki konferenciák titkárai kifejezésre juttatták, hogy sürgetően fontos a Közép-Keleten, Ukrajnában, és Afrika háborúktól szenvedő területein a fegyverek letétele és a párbeszéd megkezdése. A béke mindig lehetséges.

Párbeszéd
Ugyanennek a napnak a délutánján egy munkaülést szenteltek a családokkal való szolidaritás kérdésének, az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás fényében. A témát Heiner Koch berlini érsek vezette fel, aki egyben a Német Püspöki Konferencia Házasság- és Családbizottságának az elnöke is. Lelkesedéssel osztotta meg a legutóbbi püspöki szinóduson (2015. október) szerzett tapasztalatait. Berlin kicsiny, de igen aktív és nagy megbecsülésnek örvendő katolikus közössége (400 ezer hívő a 4 milliónyi lakosból) számára a legnagyobb kihívás megértetni a lakossággal, amely nem érzi úgy, hogy rá is vonatkozik a vallás jelensége, hogy mi a házasság szentségének értelme. Ezt követően a CCEE titkára adott elő egy rövid beszámolót arról, hogy a különböző püspöki konferenciák miképpen valósítják meg a Ferenc pápa apostoli buzdításában megfogalmazott elveket. A beszámolóból kitűnt, hogy a püspöki konferenciák különösképpen is odafigyelnek a házasságra való felkészítésre, és arra, hogy a család legyen az egyház lelkipásztori munkájának kiindulópontja és célpontja is. E célból egyre fontosabb dialógust teremteni az ifjúságpasztoráció és a családpasztoráció között, vagyis párbeszédet és folyamatos odafigyelést a már házasságban élők részéről, és erősíteni a családok közötti szolidaritást.

Alkotás
Ezt követően a németországi apostoli nuncius, Nikola Eterović érsek, a püspöki szinódus korábbi főtitkára (2004–2013) kifejtette gondolatait a szinódusi elvről (az „együtt haladásról”) az egyházban. A szinódusi elv egyszerre alapállás és gyakorlat az egyházban, amit a püspöki szinódus ülései tesznek kézzelfoghatóvá. Az egyházi élet olyan dimenziójáról van szó, amely segít megőrizni az egyház egységét a kifejezésmódok és lelkipásztori válaszok különbözőségei közepette. A szinódusi elv fejlődésén végigtekintve (amely kifejezés szorosan egybekapcsolódik az egyházi közösség és kollegialitás fogalmaival is), kitérve a szervezetre is, amely a II. vatikáni zsinat után jött létre, és „megtanítja a püspököknek a mások meghallgatásának művészetét”, a nuncius kifejtette a lehetséges további fejlődés irányait.

Az „együtt haladás” egyik tanúságaként július 2-án szombaton a beszélgetés a CCEE és a COMECE kapcsolatáról folyt. E két európai egyházi szervezet gondoskodik a püspöki konferenciák és a földrész közötti közösségről. Négy főtitkár felszólalásában kiemelte az európai püspöki konferenciák közötti szolidaritás kérdését, rámutatva, hogy a konferenciák egy részének örömei, szenvedései és reményei egyszersmind a többi számára is érdek és felelősség.

A találkozó munkálatait július 3-án vasárnap szentmise zárta, amelyet Koch érsek celebrált a berlini székesegyházban.

Fordította: Domokos György

Forrás és fotó: CCEE

Magyar Kurír







Napi evangelium
Beteljesedett!
  Jn 19,12-42

>>> Napi evangélium
Eseménynaptár


PPKE



Legyen a kezdőlapom!      Mozgó ünnepek 2021-ig (pdf)       Mobil változat       RSS       Impresszum