A Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus szombaton, szeptember 17-én a kora esti órákban szentmisével zárult. Erdő Péter bíboros beszédét hálaadással kezdte az Eucharisztia évéért, és azért, hogy ennek a magyarok is részesei lehettek. A hívek és a jelenlévő egyházi személyiségek, köztük Juliusz Janusz apostoli nuncius köszöntése után a bíboros az Evangélium tanításáról szólt.

Kiemelte, hogy az Utolsó Vacsora egyszerre zajlott a történelmi jelenidőben, és teljesedett be az örökkévalóságban. A kenyér, amelyet a szentáldozásban magunkhoz veszünk, egyesít bennünket Krisztussal, de egymással is.

Aki pedig részesül a kehelyből, amelyet ő ajánl fel az embereknek, a legigazabb vérszerződés részesévé válik, amely Krisztus halála által jött létre. A bíboros hangsúlyozta: a magyarságnak – bár számos lelki sebet hordoz – minden bajával, közös sorsával kell csatlakoznia Jézus áldozatához, hiszen ő nem a csüggedésre hívott meg minket. Ha tudunk bűnbánatot tartani, és nagylelkűen megbocsátani, valódi közösségbe kerülünk az irgalmas Istennel.

Az Oltáriszentség által a világ világossága jár át minket, de a szentáldozáshoz csak az járulhat, aki a megszentelő kegyelem állapotában van. Aki rendszeresen magához veszi Krisztus testét és vérét – folytatta a bíboros –, az egyben azt is vállalja, hogy nem él tartósan olyan állapotban, amely Krisztus tanításával összeférhetetlen. Nem varázsütésre történik ez, hanem saját döntéseink által, amelyek meghozatalához Krisztus segítségét kérjük.

„Töltsön el minket közelében a bizalom, hogy nem vagyunk egyedül, hogy világunk sincs egyedül, és nincs magára hagyva, hanem átöleli a mindenható és irgalmas Isten gondviselése” – mondta Erdő Péter bíboros, majd Krisztus áldását kérte nemzetünkre.

(Erdó Péter beszédének teljes szövege elolvasható a Magyar Kurírban.)

Fotók a kongresszusról (Magyar Kurír)

Nyomtatóbarát változat