XVI. Benedek pápa üzenete a XXI. Ifjúsági Világtalálkozóra (2006. április 9.) 2006. április 7., péntek 12:59
"Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon" (Zsolt 119,105)
Kedves
Fiatalok!
Örömmel
fordulok Hozzátok, akik a XXI. Ifjúsági
Világtalálkozó napjára készülődtök,
és szívemben újra átélem az elmúlt
év augusztusában, Németországban megélt
gazdag tapasztalatokat. Ebben az évben a különböző
helyi egyházakban fogjuk megünnepelni ezt a napot, amely
hasznos alkalom lesz felelevenítenünk a kölni
találkozó lelkesedésének lángját,
amelyet sokan elvittetek családjaitokba, plébániátokra,
közösségeitekbe és mozgalmaitokba. Különleges
alkalom lesz arra is, hogy bevonhassátok barátaitokat
az új generáció lelki zarándoklatába,
amely Krisztushoz vezet.
A
téma, amelyet most figyelmetekbe ajánlok a 119. zsoltár
egyik verse: „Szavad fáklya a lábam elé,
világosság az utamon” (Zsolt 119,105). Szeretett
II. János Pál pápa ezeket a szavakat így
értelmezte: „Az imádkozó lélek eggyé
válik Isten törvényének dicsőítésével,
amely mint ajándékba kapott lámpás
világít léptei előtt az élet olykor
sötét útjain” (II. János Pál pápa
tanításai, XXIV/2, 2001, 715 old.). Isten
kinyilatkoztatja magát a történelemben, szól
az emberekhez és szava teremtő szó. A héber
„dabar”, amelyet általában a „szó”
kifejezéssel fordítunk ugyanúgy jelent ’szót’
mint ’tettet’. Isten azt mondja, amit tesz, és azt
teszi, amit mond. Az Ószövetségben a Messiás
eljövetelét hirdeti Izrael fiainak és egy „új”
szövetség létrejöttét; a testté
lett Igében beteljesíti ígéretét.
Ezt jól hangsúlyozza a Katolikus Egyház
katekizmusa is: „Krisztus
Isten emberré lett Fia, az Atyának egyetlen, tökéletes
és fölülmúlhatatlan Igéje. Benne az
Atya mindent elmondott, és rajta kívül nem adatik
más ige” (KEK 65). A Szentlélek, aki a
kiválasztott népet úgy vezette, hogy a Szentírás
szerzőit sugalmazta, megnyitja a hívők szívét,
hogy megértsék a könyvek bölcsességét.
Ugyanaz a Lélek van jelen és működik az
Eucharisztiában, amikor a pap in persona Christi
kimondja az átváltoztatás szavait, a kenyeret és
a bort Krisztus testévé és vérévé
változtatja, hogy a hívők lelki táplálékává
váljanak. Ahhoz, hogy földi zarándokutunkon égi
hazánk felé haladjunk, mindannyiunknak szükségünk
van az örök élet igéjével és
kenyerével táplálkoznunk, amelyek egymástól
elválaszthatatlanok!
Az apostolok befogadták az üdvösség üzenetét,
és mint értékes drágakincset adták
tovább utódaiknak, amelyet az Egyház
kincsesládájában hiánytalanul megőrzött:
az Egyház nélkül ez az igazgyöngy elveszhet
vagy összetörhet. Kedves Fiatalok! Szeressétek Isten
szavát és szeressétek az Egyházat, amely
lehetővé teszi, hogy eljussatok ehhez a kincshez, és
megtanít értékelni annak gazdagságát.
Szeressétek és kövessétek az Egyházat,
amely alapítójától azt a küldetést
kapta, hogy megmutassa az embereknek az igazi boldogság útját.
Nem könnyű felismerni és rátalálni az
igazi boldogságra egy olyan világban, amelyben élünk,
ahol az ember gyakran filozófiai áramlatok rabjává
válik és – miközben „szabadnak” hiszi
önmagát – belevész a hamis vagy téves
ideológiák illúziójába. Égetően
fontos „megszabadítani a szabadságot” (vö.
Veritatis splendor, 86), és megvilágosítani
azt a homályt, amelyben az emberiség botladozik. Jézus
rámutatott arra, milyen: „Ha
kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim
lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság
szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,31-32). A testté lett
Ige, az Igazság Szava szabaddá tesz és
szabadságunkat a jó irányába fordítja.
Kedves Fiatalok! Elmélkedjetek gyakran Isten szavain és
hagyjátok, hogy a Szentlélek legyen a tanítómesteretek.
Akkor felfedezitek, hogy Isten gondolatai nem az emberek gondolatai;
képessé váltok arra, hogy az igaz Istent
szemléljétek, és a történelem
eseményeit az ő szemével lássátok;
teljességében megízlelhetitek az igazságból
megszületett örömet. Az élet útján,
amely nem könnyű és nem veszélytelen, olykor
nehézséggel és szenvedéssel
találkozhattok, és lehet, hogy a zsoltárossal
együtt fogjátok kiáltani: „Mennyire megtört
vagyok” (Zsolt 119,107). Ne felejtsétek el vele együtt
hozzátenni: „Uram! Tarts életben, amint megígérte
szavad… Életem mindenkor teli van veszéllyel, de
törvényeidről meg nem feledkezem” (Zsolt 119,107;109).
Isten szeretetteljes jelenléte, szaván keresztül a
lámpás, amely eloszlatja a félelem homályát,
és megvilágítja az utat a legnehezebb
pillanatokban is.
A
zsidókhoz írt levél írója így
fogalmaz: „Az Isten szava ugyanis eleven, átható és
minden kétélű kardnál élesebb, behatol a
lélek és szellem, az íz és a velő
gyökeréig, megítéli a szív
gondolatait és érzéseit” (Zsid 4,12). Komolyan
kell venni a felszólítást, hogy Isten szavát
nélkülözhetetlen „fegyvernek” tekintsük a
lelki harcban; erővel hat és gyümölcsöt terem,
ha megtanuljuk meghallani ezt a szót és
engedelmeskedünk neki. A Katolikus Egyház
katekizmusa így magyarázza: „Engedelmeskedni
(latinul: ob-audire, `odahallgatni') a hitben azt jelenti,
hogy az ember szabadon aláveti magát a meghallott
szónak, mert igazságát Isten adja eléje,
aki maga az Igazság” (KEK 144). Ha Ábrahám
ennek az ’odahallgatásnak’ a példaképe,
akkor Salamon, a maga személyében, az Igében
rejlő bölcsesség lelkes kutatója. Amikor Isten
azt kérdezi: „Kérj,
mit adjak neked!", a bölcs király ezt válaszolja:
„Adj hát szolgádnak éber szívet”
(1Kir 3,5.9). Az „éber szív” titka abban
rejlik, hogy a meghallásra képessé
formáljuk szívünket. Mindezt úgy
lehet elérni, hogy állandóan Isten szaván
elmélkedünk, gyökeret verünk benne, és
törekszünk annak egyre jobb megismerésére.
Kedves
Fiatalok! Arra buzdítalak benneteket, hogy alakítsatok
ki bensőséges kapcsolatot a Bibliával, tartsátok
mindig kéznél, legyen olyan számotokra, mint egy
iránytű, amely mutatja a követendő utat. Ha olvassátok,
megismeritek Krisztust. Szent Jeromos így ír ezzel
kapcsolatban: „A Szentírást
nem ismerni annyit jelent, mint nem ismerni Krisztust” (PL
24, 17; vö. Dei Verbum, 25). Isten szava elmélyítésének
és megízlelésének jól kipróbált
útja a lectio divina, amely magában foglalja az
igazi lelki út lépcsőfokait. A lectio-ból
kiindulva, amely a Szentírás egy részének
az elolvasásából és újraolvasásából,
valamint lényegi részeinek a befogadásából
áll, elérkezünk a meditatio-hoz, amely
olyan, mint egy belső megállás, amikor a szív
Isten felé fordul, és megpróbálja
megérteni, hogy mit üzen ma szava a konkrét
életben. Ezt az oratio követi, amikor elidőzünk
az Istennel való személyes párbeszédben,
és végül eljutunk a contemplatio-hoz, amely
segít, hogy nyitva tartsuk szívünket Krisztus
jelenléte felé, Akinek szava „sötétben
világító lámpás, amíg a
nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a
szívetekben” (2Pét 1,19). Az Ige olvasásának,
tanulmányozásának és elmélkedésének
egy olyan életben kell kibontakoznia, amely következetesen
hűséges Krisztushoz és az ő tanításaihoz.
Szent
Jakab így figyelmeztet: „A tanítást váltsátok
tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben
magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a
tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az
emberhez, aki a természettől kapott arcát tükörben
nézegeti. Megnézi magát, aztán odébb
megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt. Aki ellenben
figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes
törvényét, és ki is tart mellette, aki nem
feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója,
az teljesítésében boldog lesz” (Jak 1,22-25).
Aki hallgatja Isten szavát, és folyamatosan hozzá
igazodik, biztos alapra helyezi saját létét.
„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az
okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette
a házát” (Mt 7,24): ellenáll a
viszontagságoknak.
Krisztusra
építeni az életet, örömmel befogadni a
szavait és a gyakorlatban megvalósítani
tanításait: íme, harmadik évezred
Fiataljai, ez kell, hogy legyen a ti programotok! Létfontosságú,
hogy megszülessen a Krisztus szavaiba belegyökerező
apostolok új generációja, akik képesek
válaszolni korunk kihívásaira és készek
az Evangéliumot mindenütt hirdetni. Ezt kéri
tőletek az Úr, erre hív benneteket az Egyház,
és - ha nem is tudatosan – ezt várja tőletek a
világ! Ha pedig Jézus hív benneteket, ne
féljetek nagylelkűen válaszolni neki, különösen
ha azt kéri tőletek, hogy a megszentelt élet vagy a
papság útján kövessétek. Ne
féljetek, bízzatok Benne és nem fogtok csalódni.
Kedves Barátaim! A XXI. Ifjúsági Világtalálkozó
napján, amelyet Virágvasárnap, április
9-én ünnepelünk, elindulunk a fiatalok
világtalálkozója felé vezető
zarándokúton, amelyet Sydneyben rendeznek meg 2008-ban.
Együtt készülünk erre a nagy találkozóra
miközben – különböző találkozók
alkalmával – közösen elmélkedünk ennek
témájáról: „A Szentlélek és
a küldetés”. Ebben az évben figyelmünk
a Szentlélekre irányul, az igazság Lelkére,
amelyet Krisztus, a testté lett Ige nyilatkoztatott ki nekünk,
hogy megnyissa mindannyiunk szívét az üdvösség
Igéje előtt, amely elvezet a teljes belső Igazságra.
A következő évben, 2007-ben János evangéliumának
egyik verséről fogunk elmélkedni: „Amint én
szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást”
(Jn 13,34), így jobban megértjük, hogy a
Szentlélek a szeretet Lelke, amely belénk oltja
az isteni szeretetet, és érzékennyé tesz
bennünket testvéreink anyagi és lelki
szükségleteivel szemben. Elérkezünk végül
a 2008-as világtalálkozóhoz, amelynek témája:
„Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló
erejét, és tanúim lesztek” (ApCsel 1,8).
Már
most kérjétek, kedves Fiatalok, Isten igéjének
fáradhatatlan meghallgatásával a Szentlelket, az
erősség és tanúságtétel
Lelkét, hogy képessé váljatok arra,
hogy félelem nélkül hirdessétek az
Evangéliumot a föld minden határáig. Mária,
aki az apostolokkal együtt várta a pünkösdöt,
legyen édesanyátok és vezetőtök. Ő
tanítson meg benneteket befogadni Isten szavát,
emlékezetetekben és szívetekben megőrizni
azokat (vö.Lk 2,19), miként ő ezt egész életében
tette. Ő bátorítson benneteket „igent” mondani
Istennek, a „hit engedelmességében” élve. Ő
segítsen nektek, hogy megmaradjatok a hitben, állhatatosak
legyetek a reményben, kitartóak a szeretetben, és
mindig engedelmesek Isten igéjével szemben.
Imádságaimmal kísérlek, és szívből
megáldalak benneteket.
XVI. Benedek pápa
|