Régen nagyszombat reggelén hívták össze a katekumeneket (hittanulókat) az utolsó oktatásra és a keresztség előtti szertartásokra (fülek megnyitása, megkenés a katekumenek olajával, ellentmondás a gonosz léleknek és a hitvallás letétele).

Húsvéti vigília

A vigília szertartása visszamutat a IV. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy lényegi része: a fény liturgiája, a szó liturgiája, a víz liturgiája, a kenyér és a bor liturgiája, Eucharisztia.
A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. A tűzszentelés a frank birodalomban már a VIII. században szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a XII. században vett át. Ekkor vált általánossá a bevonulási körmenet is. A húsvéti gyertya és dicséretének ősi szertartását ugyancsak a gall liturgia bővítette ki (a kereszt jelének, az évszámnak és az alfa és omega betűknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése.) Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettől fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása húsvét éjjelén is már az ősegyház gyakorlata volt. A vigília ünnepség koronája az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása.

    A húsvéti vigília szertartása az évszázadok folyamán először nagyszombat délutánjára, majd nagyszombat reggelére került. XII. Piusz pápa 1955-ben helyezte vissza ismét a szombat esti, illetve az éjszakai órákra.

A húsvéti szent vigíliát követően az V. századtól húsvét hajnalán volt még egy szentmise, a húsvéti ünnepi mise. A szentlecke után a XI. században vezették be a sequentiát, amelyben a feltámadt, győztes Krisztus dicsérete hangzik el, Mária Magdolna tanúságtételével, amely ma is szerepel a misében. A húsvéti szent három nap a húsvétvasárnapi vecsernyével fejeződik be.

forrás: Adoremus és http://husvet.osb.hu/

Nyomtatóbarát változat