Legyen áldás és dicsőség a Szentháromságos egy Istennek! Legyen hála az Atyának, és Fiának, Jézus Krisztusnak, és a Szentléleknek, akit azért küldött Jézus az Atyától, hogy erőt adó és megvilágosító erejében, az Egyház hirdesse a Föld végső határáig és az idők végéig a megváltás örömhírét.
Hálát adok Istennek, hogy meghívott az Ő szolgálatára, és éppen 20 évvel ezelőtt pappá szenteltek az Egri Főegyházmegye szolgálatára. Köszönetet mondok a Szentatyának, XVI. Benedek pápának, aki most, immár közel 7 éves segédpüspöki szolgálat után, megyéspüspöki szolgálatra adott megbízást. Nagy örömmel állok a Szombathelyi Egyházmegye szolgálatába. Az isteni gondviselésbe vetett hittel és bizalommal kezdem el új szolgálatomat.

Természetesnek tartom, hogy most, szolgálatom kezdetén nagy érdeklődéssel fordulnak felém az egyházmegye hívei és papjai, mert szeretnék tudni, milyen tervekkel kezdek a munkámnak. Ha az ember tervet készít, akkor azt a konkrét, helyi igényekhez szabja. A helyi igények részletes ismerete nélkül most még nem tudok kidolgozott tervet bemutatni. Ezt a hiányosságomat igyekszem mielőbb pótolni. De már most kérem az egyházmegye papjait, az itt működő szerzeteseket és világiakat, hogy legyenek segítségemre az egyházmegye lelkipásztori helyzetének és igényeinek megismerésében. Ezért minél több egyházi rendezvényen, esperesi ülésen és találkozókon szeretnék személyesen is részt venni. Szeretném, ha állandó és intenzív kapcsolat lenne a paptestvérekkel, a munkatársaikkal és a hívekkel, hogy napjaink lelkipásztori kihívásaira megfelelő választ tudjunk adni.

Püspöki szolgálatom jelmondatául a Szentírás azon mondatát választottam, amely a keresztségben kapott védőszentemmel, Szent András apostollal kapcsolatos, akiről két helyen is megemlíti az Evangélium, hogy Jézushoz vezette a Messiást keresőket. Előbb Pétert, a testvérét vitte el Jézushoz (Jn 1, 42), majd pedig Betszaidából, a szülővárosából érkezett érdeklődőket (Jn 12,22). Papi és püspöki szolgálatom legfőbb tervét érzem megfogalmazva ebben a szentírási mondatban: Elvitte őt Jézushoz. Ma is nagyon sokan vágyakoznak Isten után, sokan szeretnék megismerni Jézust. Többen vannak olyanok is, akik az élet értelmét keresik és boldogság után vágyakoznak, de még nem jutottak el annak felismerésére, hogy valójában, kimondatlanul ők is, mint minden ember, Istent keresik. Az ember, Isten teremtménye a teremtő Isten után sóvárog. Sokkal többen juthatnának el Istenhez, vagyis boldogság utáni vágyakozásuk beteljesedésére, ha lenne emberük, aki segítené őket ebben a törekvésükben. József Attila, a költő írja: Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot. Isten sokkal közelebb áll hozzánk, mintsem gondolnánk. Segítsünk egymásnak, hogy észre vegyük és felismerjük őt. Szeretném ha szolgálatom által is, minél több kereső ember eljuthatna a minden embert üdvözíteni akaró Isten megismerésére. A II. Vatikáni Zsinat írja a püspöki szolgálatról: Az Úr Krisztus, az élő Isten Fia, azért jött, hogy népét bűneitől megszabadítsa és minden embert megszenteljen. Amint pedig az Atya küldötte őt, úgy küldte ő is apostolait, azért szentelte meg őket és adta meg nekik a Szentlelket, hogy az Atyát ők is megdicsőítsék a földön és az embereket üdvözítve fölépítsék Krisztus testét, vagyis az Egyházat (CD 1). A magam szerény képességeivel ezt szeretném szolgálni.

Nagyon nagy szükségét érzem annak, hogy az ismert történelmi múlt negatív következményét felszámolva, kínáljunk fel minél több lehetőséget azoknak a felnőtt korú embereknek, akik nem rendelkeznek kellő hitbeli ismeretekkel, ezért az Istennel és az Egyházzal való kapcsolatuk is csak felületes. Itt különös módon gondolok az értelmiségiekre, akik tiltva voltak a vallásgyakorlástól, de felelősségük a társadalom és az Egyház életében igen nagy. Ugyanakkor erősítsük egyházmegyénkben az eddig is eredményesen végzett hitoktatást, hogy a felnövekvő nemzedék már ne szenvedjen az istennélküliség hiányától. Ennek feltétele, hogy a családokkal nagyon szoros kapcsolatban álljon a lelkipásztor és a hitoktató. Legyen gondjuk arra, hogy a családok lelki gondozása megkülönböztetett helyet kapjon a plébániai lelkipásztorkodásban. A korunkban számtalan válságjelet hordozó család intézménye feltétlenül igényli ezt a gondoskodást. Ha jól végezzük ezt a munkát, akkor lesznek jó keresztény családjaink, amelyek melegágyai lesznek a papi és szerzetesi hivatásoknak is.

Kedves Paptestvérek! Hozzátok külön is szeretnék szólni. Ti, akik a püspök legközvetlenebb munkatársai vagytok, és a nap terhét hordozzátok az egyházmegye különböző plébániai közösségeiben, legyetek hűségesek ahhoz a meghíváshoz, amelyet ki-ki személyre szólóan kapott az Istentől. Adjon nektek mindig erőt az, aki barátainak szólít bennünket (Jn 15,15), mert késznek bizonyultunk válaszolni az Ő meghívására. Emlékszünk, erről elmélkedett a Szentatya is ez év nagycsütörtökén. Szítsuk fel magunkban a papszentelés kegyelmét, hogy készséggel és engedelmességgel tudjunk együtt működni Isten népének megszentelésében. Igazi barátság kösse össze szívünket, hogy minél több fiatal példát lásson életünkben, és vágyat érezzen a sajátosan elkötelezett krisztuskövetésre, a papi és a szerzetesi életre. A mai fiatalok szeretnék, hogy ne csak beszéljenek nekik Krisztusról, hanem bizonyos értelemben engedjék nekik látni is Őt. A személyes példaadáson túl legyen különös gondotok a papi és szerzetesi hivatásokért való szüntelen imádságra.

Kedves Fiatalok! Ne féljetek Krisztust követni! Minden életállapotban csak az Istennek adott élet adhat valódi boldogságot. De még az Istennek átadott életformák között is kimagasló helyett foglal el a papi és a szerzetesi élet. Valaki egyszer azt írta nekem egy köszöntő kártyára: Boldog lehetsz, mert sajátos hivatásod által napjaidnak minden percét Isten dolgaiban töltheted. S ez valóban így van! Ez az életforma olyan boldogságot, örömöt és békét ad az embernek, amelyet senki és semmi más nem képes adni.

Boldog emlékű II. János Pál pápa azt írta az új évezred kezdetén, hogy a lelkipásztori terv egészét az életszentség távlatába kell helyezni (vö. NMI 30). Az életszentségre, erre a teljes értékű keresztény életre és tökéletes szeretetre kapott meghívást minden nemű, rangú és korú megkeresztelt ember. Erre kell irányulnia minden lelkipásztori törekvésnek is. De a megszentelésre csak az képes, aki maga is törekszik az életszentségre.

Nagy szeretettel köszöntöm a testvéregyházak jelenlévő képviselőit, a püspök és lelkész urakat, akik között egyeseket, mint korábbi munkatársat és jó barátot köszönthetek. Az eddig végzett közös munka is meggyőzhette mindnyájukat arról, hogy számomra a testvéri együttműködés fontos, és a jövőben is nagy figyelmet kívánok fordítani a közös munkára.

Amikor tisztelettel köszöntöm a társadalmi és a politikai élet jelenlévő képviselőit, arról szeretném biztosítani Őket, hogy mindig korrekt és személyeskedést nélkülöző, az itt élő emberek, különösen pedig a hívő emberek jogait igénylő és védő magatartást és együttműködést várhatnak tőlem. Szeretném, ha közösen és eredményesen képviselhetnénk az egyházmegye területén élő minden ember, hívő és nemhívő javát egyaránt.

Kedves Testvérek!

Számomra különös ajándék, hogy erre a beiktatásra a mai napon, Havas Boldogasszony ünnepén kerülhet sor. Gyermekkorom óta megkülönböztetett tisztelettel viseltetek a Boldogságos Szűzanya iránt. Az Ő oltalmába ajánlottam annak idején papi életemet, és most is az Ő pártfogására bízom megyéspüspöki szolgálatomat és egyházmegyénk híveit, ebben a székesegyházban, amely az Ő tiszteletére lett szentelve. Szent Márton és Boldog Batthyány-Strattmann László segítsenek bennünket Istennél minden ügyünkben!

(A tudósítást és a képeket az MKPK Titkárságának munkatársai készítették. További képek a galériában láthatók.)

Nyomtatóbarát változat