Az alábbiakban közöljük Angelo Sodano bíboros, pápai legátus beszédét, amely a közös imán hangzott el:

A Magyar Nemzet Igen Nemes és Tisztelt Vezetői!
Eminenciás Prímás Úr és Főtisztelendő Testvéreim a Püspöki és Papi Rendben!
A Testvéregyházak és Más Vallások Kedves Képviselői!
Krisztusban Kedves Testvéreim!

„Te Deum laudamus”, Téged Isten dicsérünk!

Ez az ének fakad szívünkből, amikor a nemzet elmúlt ötven évi történetére emlékezünk. Egy himnusz az Isteni Gondviseléshez, aki mindig őrködik az emberek és a népek sorsa felett és a történelem legtragikusabb megpróbáltatásait is jóra tudja fordítani.

Kedves magyar testvéreim, ma sok nemzet képviselői gyűltek össze, hogy kifejezzék szolidaritásukat ebben az órában, mely oly sok fájdalmas emléket idéz fel bennetek. A Szentatya, XVI. Benedek pápa is csatlakozni szeretett volna megemlékezésetekhez, megkérve engem, hogy jöjjetek hozzátok, mint az ő küldötte és hozzam el számotokra az ő üdvözletét és áldását.

Így tehát megújul a Szentszék és a magyar nemzet közötti intenzív kapcsolatok dicsőséges történelme, amely azzal kezdődött, hogy II. Szilveszter pápa több mint ezer évvel ezelőtt koronát ajándékozott
Szent István királynak és folytatták ezt a kapcsolatot utódai a századok során egészen az Isten Szolgája, II. János Pál pápáig, aki kétszer is ellátogatott erre az áldott földre, és végül XVI. Benedek pápáig, aki ideküldött engem atyai szeretetének jeleként.

Péter apostol utóda ma veletek együtt akar hálát adni Istennek az ő ajándékaiért, melyeket népetek ezredéves történelme során kaptatok. Valójában az Evangélium fénye jelölte ki számotokra, és Európa minden népe számára a haladás útját, mintegy lelkévé válva kultúrátoknak, előmozdítva az emberi személy méltóságát, az élet szentségét, a család értékét és magának az államiságnak a gondolatát, arra tanítva, hogy adjátok meg Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré (vö. Mt 22,21).
„Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét” kiáltott fel Zakariás Keresztelő Szent János születésekor (Lk 1,68). Áldott az Úr, ismételhetjük meg ma mi is, mert meglátogatta a magyar népet!

2000. augusztus 19-én itt voltam veletek, hogy együtt adjunk hálát Istennek a magyar nemzet millenniuma alkalmából. Ma szívesen tértem vissza a Duna partjára, hogy újból énekeljük a Nagy Jubileum himnuszát: „Dicsőség neked Jézus Krisztus, aki uralkodsz most és örökké… csak Te vagy reményünk”!

Most rajtatok a sor, kedves magyarok, hogy jól használjátok a szabadság nagy ajándékát. Erre vonatkozóan ma is érvényes a néhai II. János Pál pápának 1993-ban, püspökeiteken keresztül hozzátok intézett figyelmeztetése, mindössze három évvel a szabadság ismételt megszerzése után. Azon alkalommal a pápa kifejezetten mondta: „Igaz, hogy befejeződött a totalitarizmus korszaka, amely az üdvösségnek egy profán ideológiája nevében diktatórikus eszközökkel elnyomta a vallást és az Egyházhoz való hűséget. Jelenleg azonban országotok egy fogyasztói mentalitás befolyása alatt áll és a hagyományos értékek fellazulása fenyegeti. Fennáll az egyik függőségből a másikba való átmenet veszélye, amely nem kevésbé ellentétes a valódi emberi fejlődéssel, és hajlik arra, hogy megakadályozza, hogy a kereszténység a szükséges mértékben kifejthesse nélkülözhetetlen szerepét, mint a magyar kultúra és történelem szerves része. Szeretném tehát Pál apostollal azt mondani nektek: ’Ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket’ (Gal 5,1). (Az 1993. január 28-i pápai beszédből).

Kedves magyar barátaim, ezt az üzenetet küldi, rajtam keresztül, XVI. Benedek pápa is: használjátok jól a megszerzett szabadságot, képességeiteket a nemzet és az egész nemzetközi közösség szolgálatába állítva!
Ez az a figyelmeztetés, amelyet megismételhetne a hősies Mindszenty bíboros, ha itt lenne: legyetek méltók ahhoz a szabadsághoz, melyért a magyar nép annyit szenvedett! Mindezek után a magam részéről kérem számotokra a Szentlélek ajándékát, hogy megerősítsen benneteket a lelki megújulás nagy feladatában. „Jöjj Szentlélek, és újítsd meg a föld színét”, ismételhetjük ma a liturgia ismert szekvenciáját. Sőt, kiegészíthetjük az imádságot és mondhatjuk: „Jöjj Szentlélek, és újítsd meg a föld színét, a magyar föld színét”.

Ámen!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

fotó: Rochlitz Bernadett

Nyomtatóbarát változat