|
|
|
Maradjunk imádkozó emberek
Seregély István érsek újévi körlevele 2007. január 3., szerda 09:25
 Befejeződött az ima és engesztelés éve. Emlékezzünk az évet megnyitó püspökkari körlevél szavaira: „Nemzetünk nagy bajban van. Csak Isten irgalma segíthet rajtunk. A bajok gyökerét a lélek sebeiben látjuk, az egyéni és közösségi lelkület torzulásaiban, az összetartozás hiányában, a csüggedésben, a reménytelenségben, az önzésben, a jövőért felelősséget vállalni nem tudó, csak a pillanatnak élő szétszórtságban.”
Az új tapasztalok szerint nemzetünk helyzete sajnos nem nagyon változott. Újabb szomorú események, újabb bűnök nehezednek lelkünkre. Talán túl kevesen hallgattak az ima és engesztelés fölhívására, talán hiányos volt őszinte részvételünk. Esetleg gyönge volt a bizalmunk, amellyel Isten elé álltunk. Félünk, hogy nem voltunk méltók Nagyasszonyunk pártfogására. Ma, amikor ismét, új esztendő küszöbén állunk, mindegyikünk vizsgálja meg a lelkiismeretét.
Ennek ellenére, a saját és mások viszontagságos, de Istenhez mindig ragaszkodó életére gondolok. Újra bátorító és bizalmat ébresztő szavakkal köszöntöm Testvéreimet Újév napján.
Kétségtelen, hogy ránk, hitünkből élő, magyar keresztényekre hárul a föladat, hogy továbbra is járjuk az ima és engesztelés szűk és meredek ösvényét. Jézus Krisztus, Istennek emberré lett Fia előttünk járta végig ezt az utat. Testvérünkként egész emberi életét adta személy szerint értem és értünk, a ránkbízottakért, nemzetünkért, minden emberért. Biztosan nem lesz hiábavaló, ha nyomában járunk, hiszen ismét új esztendőt adott mindenki üdvössége szolgálatára.
Mindenekelőtt maradjunk imádkozó emberek. Naponta rendszeres imával mindig többes szám első személyben formáljuk Istenhez intézett szavunkat. Így tanított minket Jézus Krisztus a Miatyánkban. Így imádkozik Isten népe minden szentmisében. Erre kötelez egymásra utaltságunk itt a Földön és az örök élet munkálásában.
A szentségimádás, amelyre külön hangsúlyt helyeztünk az elmúlt évben, a már önként imára jelentkező közel másfél millió magyar, jó ígéretet hordoz. Csíksomlyó, Máriapócs, Mátraverebély-Szentkút imádságra hívó helyek ezután is. A nemzeti zarándoklaton, a fatimai fölajánlás Nagyasszonyunk Szeplőtelen Szívének, hozzá férhető és ajánlott imádság és a jövőben is az marad.
Ennek fényében kell mondanom, hogy az imádságos lelkület teszi a magyar életet fönntartó munkánkat is Isten áldására méltóvá. Legyen távol tőlünk a mai hamis ügyeskedés, mely más verejtékéből törekszik megélni, sőt meggazdagodni. Ez mindegyikünk nyomorúságához vezet.
Az Úristennek mindent látó szeme előtt minden munkánk legyen becsületes. Mezőn, gyárban, irodában, iskolában, kórházba és közéletben, jól kell tennünk, ami tőlünk telik. Ezer éven át megélhetést és más népektől le nem maradó körülményeket teremtő elődeink méltók voltak, hogy örökségül hagyják ezt a földet és az életet. Batthyány Boldog László példája álljon előttünk.
Kérem, ne jusson eszünkbe, hogy sokszor próbáltuk már, de megannyi csalódás ért bennünket. Mert az előttünk élők is ismerték a kudarcot és nem voltak jobbak nálunk. Mégis szívesen emlékezünk rájuk és bízunk benne, hogy Mennyei Atyánk is befogadta őket országába. Hozzátartozott ugyanis életükhöz a bűnbánat és a lankadatlan újrakezdés. Volt alázatuk, amely kegyelmet érdemelt, boldogulást és üdvösséget szerzett nekik. Mi is maradjunk 2007-ben a bűnbánat alázatából országot és üdvösséget építő keresztények!
Azt is tudjuk, hogy amikor a mai világ Istentől eltávolodik, annak fájó következményei ártatlant is egyaránt sújtanak. De az ártatlanok krisztusi lelkülettel elfogadott engesztelő keresztje munkánknál gazdagabb eszköze az óhajtott megújulásnak. Nemzetünk ismeri az engesztelés útját. Mindenkor voltak névtelenek, akik balsorsunkat panaszló himnuszunk mellé tették áldozatukat, és mindig új tavasznak szolgái és szolgálói lettek. Árpád-házi Szent Margit nyomában Boldog Apor Vilmos, Salkaházi Sára, Romzsa Teodor, de a még kanonizáció előtt álló, hosszan sorolható magyarok esedezzék ki nekünk az engesztelés lelkületét.
Az ima és engesztelés évét lezárva 2007-ben Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóját ünnepli az egész világ. Mi ki akarjuk venni belőle a részünket. Amiben ő olyan nagyságra tett szert, hogy rövid életét záró halála után már négy évre szentté avatták, legyen a hiteles keresztény élet példaképe. Az ő felejthetetlen, jótékony emberszeretete ma is szenteket tud nevelni. Segítségre szoruló embertársunk családban is van. Nemzetünk pedig maholnap a szegények országa lesz.
Korlátozzuk igényeinket. Tegyünk szert adni kész jószívűségre. Minden szükséget, bajt nem tudunk megszüntetni, de amit megtehetünk, az Jézus Krisztushoz, az Isten Fiához tesz hasonlóvá bennünket.
Mindebből – imádságból, munkából, bűnbánatból, engesztelésből és a Szent Erzsébet tanította, segítő szeretetből – remélhetjük, hogy a jókívánság, amit ma sokszor mondunk, és én is mondok, nem lesz eredménytelen.
Ezzel kívánok boldog, Isten áldotta, kedvünket el nem veszítő új évet minden Testvéremnek!
Seregély István
egri érsek
|
|
|
Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!
Mk 16,15-20
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent Márk evangélista
Zsidó papi családból származott. Zsidó neve: János. Az Úr szenvedése idején még ifjú volt.
|
|
Nyomtatóbarát
változat
